Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - KOVÁCS SÁNDOR: Drávai malmok és molnárok a 19. században

2. kép. Dráva menti malomhelyek. (1869) ták. Mindenki tudta, hogy a hosszú gyűrűcskét csak a molnárok vághatják le. Még lábon nyesegették, hogy mennél hosszabbra nőjön, aztán lombhullás után egy hónapot vártak mikor levágták tövéről. Igazán csak ekkorra érett be a vessző. Ezután hónapokra berakták a trágya közé fúlleszteni. Füllés után a vesszőt olyanra hajlíthatták, amilyenre kellett. A malomtengely külső, part felőli vége a házhajón lévő tuskón feküdt. Később a kerepesmalmok idején a nagy kerepen, és benyúlott a malomházba. A kerepesmalom tengelyének végére ékelték az 1890-es években a már állítható fogaskereket. A korong nagyobb volt a fogaskeréknél, és oldalából fogak álltak ki, melyek az őrlő fogaskerékbe kapaszkodtak. A korong szintén tuskón, a kerepes malmoknál már gerendán feküdt. A malomkövet forgató fogaskereket singvassal erősítették a kő tengelyéhez. A malomkövet forgató fogaskerék néha 40-50 cm átmérőjű volt, és hosszú fogakkal látták el. Két végén fakorong fogta össze a fogakat, és ezek közepén áthaladt a kőtengely, amit alul szintén