Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: Falanyag és falszerkezet a Dél-Dunántúl népi építészetében

kisnemesi házak közül kettő. A 19. század első felében már rakott fal neveként is előfordul.

158 Tolna megyében 1725-ben az égetetlen sártégla, a valiogh alternatív neveként említik.

159 Szőkedencsen téglányi sárcsomókból formáztak gombócokat, és deszkák közé helyezték, kettesével egymás mellé. Ezzel a dél-dunántúli rakott sárfal harmadik változatához érkeztünk. A terület keleti sávjából ismert egy fajta zsaluzott sárfal. Megtaláljuk a Fejér megyei Mezőföldtől (Sárbogárd, Sárszentlőrinc) a Sárközön, Baranyán át a jugoszláviai Várdarócig és a Balaton déli partj áig.

160 A deszkák közé rakott sárfalat lóval tipratott, polyvával és törekkel kevert sárból emelték. A deszkazsaluzat állítása a vert falnál alkalmazott kétféle módon történt. Szőkedencsen és Sárbogárdon a deszkákat leásott oszlopokra függesztették, Dél-Zalában, a tolnai Völgységben, Baranyában és a decsi szőlőhegyről leírt gyúrt sárfal esetében kalodát készítettek.

161 Ez a technika a sárfal és a vert fal találkozását, kontaminációját mutatja. Ahol a vert fallal együtt élt, régebbinek minősítették annál. Divatja a 19. századdal elmúlt.

162 Vert fal A vert fal az újkor legdinamikusabban fejlődő, számarányait tekintve legjelentősebb faltechnikája. A 19-20. század fordulóján a Dél-Dunántúlon mennyiségében minden más falazóanyagot fölülmúlt.

163 Kialakulásáról és történetéről országosan keveset tudunk, a Dél-Dunántúlon első biztos nyomaival a 16. századi régészeti anyagban találkozunk.

164 A levéltári forrásokban a 18. században jelenik meg, s már e század második felében terjed Baranya, Tolna keleti felében és Külső-Somogyban. Meghonosításában jelentős szerepet játszanak az uradalmak és a hatósági utasítások. A parasztházak köréből legtöbb ismerettel Baranya megyéből rendelkezünk. A Széchényi-féle leírás szerint 1785-ben már 43 helyen, főleg a megye keleti és déli részén azt jegyzik föl, hogy a parasztok házai 1772 előtt is döngölt földből (ex contusa terra) készültek. 1772 után pedig 81 faluban találtak vert falat, és 82 olyan település van, ahol az építőanyagot „királyi előírás szerintinek" jellemzik, ami szintén magába foglalhat tömött falat is.

165 Ekkor még azonban a vert fal Baranyában és másutt is messze elmarad a vályog mögött. A 19. században térhódítása forradalminak mondható. Általánossá válik nemcsak Tolnában, Baranyában, de Somogy megyében is. A 19. század eleji somogyi adataink beszámolnak az uradalmak ösztönző erejéről is. A Széchényi-birtokon többek között a tömésházakat propagálják jobbágyaiknak 1805-ben.

166 A Gyulai Gaál család kaposkeresztúri uradalmában 1824-ben már valamennyi póri lakóépület (3-4 helyiséges) tömésfalú,

167 a parasztoknál a múlt század közepétől lesz közkedvelt. A 19. század második felében, végén a Mura mentén és Zala déli részein is gyakorivá válik.

168 A 19-20. század fordulóján szinte alig van olyan falu a térségben, ahonnan hiányozna a vert fal. Inkább csak kisebb arányát tapasztalhatjuk egyes zalai, Dráva menti és mecseki tájakon, ahol a faépítkezés megérte a vályog elterjedésének második hullámát, s részben annak, részben nemesebb építőanyagoknak adta át a helyét. A vert fal fénykora körülbelül az I. világháborúig tart. Például Becefán, Kovácsszénáján ekkortájt építenek utoljára tömött falat, több helyen azonban tovább él, így a Balaton déli partjáról Vaj kai Aurél azt írja, hogy javarészt vályogból és tömésből építkeznek 1960 körül. A Tolna megyei Sárközben, öcsényben 1954-55-ben még egész utcák épülnek falveréssel, de még egy-egy szórványos eset a nyolcvanas évek elején is előfordult, akárcsak a szomszédos Deesen.

169 A vert fal neve a Dél-Dunántúlon ritka kivétellel tömés- vagy tömött fal. Zalában és Somogyban tömés, Tolnában, Baranyában tömött fal. A tömés elnevezés előfordul még a baranyai Zselicségben és a Tolna megyei Mezőföldön. Baranya közép-keleti részén, a tolnai Duna mentén igen szűk körben ismert a vert fal és verött fal terminus is (Mecsek-Hegyalja, Szebény).

170 A vert fal, mai szóhasználattal élve, csúszózsaluzattal készült homogén földfal. A zsaluzat szerkezetétől függően két technológiája ismert, egyik esetben a deszkákat földbe vert oszlopok közé helyezik, másik esetben földtől független ládát, kalodát készítenek, amit járomok rögzítenek. A Dél-Dunántúlon a vertfalazás mindkét módja ismert. Elterjedtebb azonban az oszlopok közé rakott változat. Tolna megyéből csak erről a fajta faltömésről van tudomásunk, a somogyi településeket döntően ez jellemzi, és otthonos Baranya megye legtöbb vidékén. Készül adalékanyaggal és anélkül. A terület nagyobb részén szalmával, szőlővenyigével, fűzfaveszszővel, különféle ágakkal igyekeznek növelni a fal szilárdságát, és elejét venni a repedezésnek. A vertfalazás Dombóvárott Takács Ferenc kőműves, egykori faltömő elbeszélése szerint a következőképpen történt.

171 Először is kijelölték az épület alapját, majd kiásták a fundamentumot a bolygatatlan altalajig. Előfordult, hogy 180-200 cm-re is le kellett hatolni. A kitermelt földet visszahányták és ledöngölték. Úgy tartották, jobb, ha nem kerül bele téglatörmelék. Ezután a falak külső síkjában földbe állították a szarufákat, közéjük erős, vastag foszni deszkákat helyeztek, és kötélhurkokkal a tetőfákhoz erősítették. Minden tartógerenda mellé a deszkák felső szélére falcos feszítőlécet tettek, hogy a falbőség ne legyen se szűkebb, se tágabb. Ezután kezdetét vette a döngölés. Egy réteg száraz földet egy réteg nedves föld követett. Egy terítés 10 cm vastag volt. A második terítéshez, ami tehát tapadó agyag, vékonyan töreket adtak, a negyedik terítésre zsúp, rőzse vagy vessző, esetleg szőlővenyige került, „ . . . sőt még szerszámnyél vastagságú szálfákat is beleraknak az új terítés alá, azért, hogy a fal erős legyen és ne repedjen. A felsorolt kötőanyagokat a fal közepére helyezik, hogy a fal színében ez ne látszón ki". Az ablakok és ajtók helyét kihagyják, e célra szolgál az ék alakú nyílásdeszka, ami süveg alakú áttörést eredményez. A fal kiszáradása után a nyílásokat csákánnyal megfelelő alakra igazítják, alját vályoggal berakják. Általában 3-4 deszkaemelés után 3-4 nap szünetet tartanak a fal szikkadása érdekében. Az elkészült falat egyszer tapasztják, és kétszer meszelik. Úgy tartják ideálisnak, ha a munkát tízen végzik. Négyen anyagot termelnek ki - helyi sárga löszt-, és lapáttal hányják a zsaluba, öten döngölnek a szögletes tömősulyokkal, egy pedig építésvezető. A tető a falak után következik. Egy háromhelyiséges ház ily módon áprilistól őszig teljes egészében elkészül, beköltözhető. - Ennél egyszerűbb és kiforrottabb a Tolna északi részén

172 és Sárközben közkedvelt, adalékanyag nélkül történő