Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

hogy készítési és építési idejét egyaránt ismerjük, és ezt egy átalakítások nélküli korabeli épülethez köthetjük. b) Arany osgadány, Petőfi u. 27. sz. 1984-ben egy rátétes díszítésű táblás kályhát bontottunk le a Baranya megyei Aranyosgadányban.

x A kívülfűtős kályha a vert falú lakóház első szobájában állt. Az egykoron gazdag vakolatmintákkal díszített utcai homlokzat tanúsága szerint az épületet Nagy Mihály építtette 1880-ban. Alaprajza szoba-szabad kéményes konyhaszoba beosztású volt, de több jelből is arra következtethetünk, hogy gazdasági részét lebontották. Szabad kéményes konyháját az utóbbi években alakították át: a kéményt alulról lezárták, és egy keskeny kürtőt vezettek alá. A konyha közepén régebben szögletes kenyérsütő kemence állt, melynek belseje boltozatos volt. (28. kép.) A viszonylag kisméretű kályha felületét világos sárgás máz borította, míg rátétes díszítményei fehérek voltak. A kályha formája álló hasáb alakú volt, amely egy keskenyebb nyakrésszel csatlakozott a falhoz. (29-30. kép.) Tagolt lábazatának felületén nem voltak díszítmények. A kályha tűztere három sor magas volt, de a nyak csak a második sorig ért. A kályha homloklapján kétoldalt lépcsősen előreugró pilaszterek húzódtak, melyek mozgalmasságát rátétes léctagok és gyöngysorok gazdagították. A pilaszterek közötti mezőkben domborműves címerek voltak láthatók: legfelül egy nehezen kivehető címerpajzs alatt az 1780-as évszámot lehetett kiolvasni, alatta Magyarország koszorúba foglalt, koronával ékesített címere volt, ez alatt pedig korona alá vont kettős jelvény látszott. A kályha koronázó párkányát oldalt egyenes, elöl íves vonalvezetésű tagozatok díszítették. Alattuk kiterített szárnyú sas röpült, lábával tölgyfaágat és szőlőindát tartva. (31. kép.) A kályha tetejét lépcsősen beugró takarólap fedte. A kályha bontását a takarólap leemelésével kezdtük, amelynek tetején az alábbi feliratot találtuk: „Farkas Szám 16.". A koronázó párkány négy darab csempéből állt, melyeket összefogott drótszálakkal kötöttek össze. (32. kép. a-b.) A hátsó csempe homloklapjába füstcsőnyílást próbáltak vágni, de a munka felénél felhagytak vele. A tűztér csempéit pelyvás sárral ragasztották össze, de a csempék tetejét - csakúgy, mint a koronázó párkány esetében - duplán összefogott kötöződróttal egymáshoz kötözték. A csempék belső oldalát pelyvás sárral bélelték ki. (32. kép. d, 33. kép.) A tűztér lebontása után a falhoz csatlakozó nyaktagot vagy torkot bontottuk el. A torok tetején két sor hódfarkú cserépből készítettek takarást. A felső sorban keresztirányban feküdt két cserépdarab, míg alatta egy hosszanti és teljes példány hidalta át a két csempefal közötti távolságot. A cserép sarkait megfaragták, hogy a torok speciálisan kialakított réseibe illeszkedjen. (34. kép. a-b.) A kályha fenekét lapjára fektetett téglával burkolták, amely alatt agyagból készített feltöltés volt. A lábazat csempéit szintén sározva és drótozva illesztették össze, de itt a belső oldal sározása értelemszerűen elmaradt. A csempék elbontása után a kályhaszájat és a füstcsatornát vettük szemügyre. Az 54 cm vastag vert falban kettős nyílás volt, melyek között füstjárat vezette a kályha füstjét a szabadkémény magasabb részébe. A kályha felőli száj 30 cm széles és 40 cm magas volt, melyet áthidalás nélkül vágtak a földfalba. A konyha felőli nyílás a füstcsatornát határoló éltéglafalban került kialakításra. Szélessége és magassága 35 cm volt, tetején két ferde helyzetű tégla alkotta az áthidalást. (33. kép. 4-7, 34. kép.) A kályha készítési idejét és helyét a tetején talált feliratból állapíthatjuk meg. Ennek első részében szereplő „Farkas" név minden valószínűség szerint az 1880-as években a Baranya megyei Sellyén dolgozó Farkas Antal fazekast takarja.

9 (A 16. szám a kályha megkülönböztető sorszámát jelenti.) A kályha pontos készítési idejét ugyan nem ismerjük, de azon az állásponton vagyunk, hogy a múlt század második felében készült, és 1880-ban ebben a lakóházban állították fel, vagy az építés évében, vagy néhány évvel később. (Az 1780-as évszámot viselő címert másodlagos felhasználásúnak tartjuk.) A kályha használatáról keveset tudunk, mivel az egykoron középparaszti szinten gazdálkodó Nagy család leszármazottai elköltöztek a faluból, új tulajdonosai pedig a kályhát mint használaton kívüli berendezést örökölték. Jellemző a tüzelőberendezésekben végbemenő korai váltásra, hogy a környéken lakó idős emberek a takaréktűzhelynél régebbi állapotra nem emlékeztek, így a kályhát egyedi jelenségnek tartották, pedig a területen a kutatás egyértelműen kályhás lakáskultúrát tárt fel.

1

" Az aranyosgadányi kályha bontása során múlt században készült és épült, gazdagon díszített, de a parasztság részére is elérhető táblás kályha szerkezetét és építésének szakmai fogásait tárhattuk fel. c) Fertőhomok, Akác u. 41. sz. 1978-ban rátétes díszítésű táblás kályhát bontottunk le a Győr-Sopron megyei Fertőhomokon." A kályha egy szoba-konyha-szoba alaprajzi beosztású lakórésszel (utána hosszabb gazdasági egység következett) rendelkező épület első szobájában állt. A mestergerenda felirata szerint az épületet Kovács József módos parasztgazda építtette 1867-ben. Konyháját a század elején alakították át, a szabadkémény helyett mászókéményt építettek, amelynek aljában kapott helyet a kenyérsütő kemence is. A kémény előtt volt a kályha vasajtóval lezárt szája, melyet vastag meszelésréteg fedett, hiszen évtizedek óta használatlanul állt. A bontáskor a kályhát meglehetősen rossz állapotban találtuk: gombja a földön volt, takarólapja hiányzott, felső párkányát pedig zsineggel kötözték meg, hogy szét ne essen. A kályha teste egyetlen álló helyzetű hasáb volt, amely egy keskenyebb torokkal csatlakozott a falhoz. (35. kép.) A csempék felületét vajszínű alapra spriccelt kékesszürke máz borította, míg a rátétek színe világossárga maradt. A kályha alján a máz nagy felületeken hiányzott, mivel a felszivárgó nedvesség fellazította a csempék felületét. A kályha lábazata sima oldalú, díszítetlen csempékből állt. A felette kezdődő tűztér palástját két sor nagyméretű tábla borította. Az alacsonyabb alsó sor csempéi csak a homloklapukon voltak díszítettek: a két oldalon ugyanaz a keretbe foglalt klasszicizáló motívum szerepelt, míg középen neorokokó levélcsokor volt látható. A fölső csempesor 70 cm magas és 30-33 cm széles táblákból állt, melyeknek első és oldalsó részét mélyített tükör díszítette. Az első tükörben egyik kezében pálmaágat, a másikban csörgőt tartó táncos alakja volt, haját koszorú tartotta össze, testét a vállán átvetett lepel borította. (36. kép.) A tükör