Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

30. kép. Rátétes díszítésű táblás kályha (Aranyosgadány) két oldalán ívelt keretekbe foglalt összetett motívumok voltak. A kályha oldalán lévő tükrök üresen maradtak, de melléjük - egy-egy kör alakú keretbe foglalva - trombitáló angyalok figuráját helyezték. A koronázó párkánynak csak az első oldala volt díszített, ahol fekvő helyzetű, ívelt keretezésben klasszicizáló kompozíciót láthattunk. A kályha gombja keskeny talpról induló, bővülő és szűkülő tagokból felépített korongolt test volt, melynek felső része tányérszerűen kiszélesedett. A bontást a kályha tetején kezdtük, ahol a takarólapnak csak egy darabját találtuk. A megrongálódott felső párkányt szétszedve megállapítottuk, hogy a csempéket pelyvás sárral illesztették össze, de belsejüket nem bélelték ki. A koronázó párkány készítésekor a csempék tetejére a „No 9 D" feliratot karcolták, ami a kályha megkülönböztető sorszámát jelentette. (37. kép. d.) A nagy táblás sor leszedésekor láthattuk, hogy a csempék hátulját bordázatokkal apróbb részekre osztották, de a csempéket itt is béleletlenül hagyták. A csempék tetején itt is ugyanazt a feliratot találtuk, mint a párkányokon, de az egymás melletti csempéket a hézagokon átmenő illesztési jelekkel látták el. (37. kép. c.) A táblák szélén lévő lyukakban erősen korrodált drótozás nyomait figyelhettük meg. Ebbe a csempesorba mintegy háromnegyed rész magasan metszett bele a kályha torka, ezért a leghátsó részen csak egy negyed méretű csempe volt elhelyezve. Az alsó sor bontásakor tapasztaltuk, hogy a kályha feneke nem a lábazat szintjén, hanem magasabban, a csempék közepénél húzódik. (38. kép.) Ide beesve ke31. kép. Táblás kályha rátétes díszítményei (Aranyosgadány) rültek elő a takarólap hiányzó darabjai, melyek összeállítva értékes feliratot adtak: Kiszült Horváth Röjtökön Sándor Noll fazekas 1869 (39. kép.) A kályha fenekét lapjára fektetett téglával burkolták, alatta durva kőporos feltöltés volt. A lábazat három csempéből állt, melyeknek tetején a már megismert feliratokat és illesztési jeleket találtuk. A lábazat csempéit közvetlenül a deszkapadlóra rakták. (37. kép. a.) A kályha testének lebontása után alaposan szemügyre vehettük a falhoz csatlakozó torkot is, amely három sor magas volt. (40. kép.) A sorok lépcsősen támaszkodtak egymásra, így legfelül a torok 54 cm széles volt. Felső csempéjébe speciális bordákat készítettek. Ide kerültek be azok a laposvasak, melyek a torok lezárását biztosító téglasort tartották. (41. kép, 40. kép. 3.) A téglák tetejét pelyvás sárral tapasztották be, majd lemeszelték. A torok közepébe nyílt a 37 cm széles és 29 cm magas kályhaszáj, amelynek tetejét két ferde helyzetű tégla hidalta át. A torok csempéinek számozása nem volt egységes: az alsó sorban No 10-es, míg a fölötte lévő kettőben No 9-es csempéket találtunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a takarólap a 11-es, a csempék többsége pedig a 9-es számot viselte, meglehetősen vegyes kép bontakozik ki