Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: Falanyag és falszerkezet a Dél-Dunántúl népi építészetében
tala elszenvedett „földesúri hatalmaskodás" pontosan abban az évben történt, amikor a helytartótanács 1776ban megerősítette Mária Terézia faépítkezést korlátozó rendelkezését. Hogy az uralkodói szabályozás miként hat és mennyiben tükrözi a fejlődés valóságos irányvonalait, lemérhetjük Baranya megye 1785—1786-ból származó Széchényi-féle leírása anyagán. 18 A „Descriptio" a parasztok házával is foglalkozik, mégpedig a következő kérdések alapján: - „Quales Domos inhabitant? ex quibus Materialibus structus?" (Milyen házakban laknak? milyen anyagokból épültek?) és „5/ ex lignis, cur non Benignis Resolutionibus Regiis conformiter?" (Ha fából, miért nem a kegyes királyi rendeleteknek megfelelően?) A válaszokból megtudjuk, hogy milyen fallal épültek a parasztházak a királyi rendelkezések előtt, tehát az 1770-es évekig, és miből építkeznek azután, mely falvak lakossága tért már át a földfalú (vályog-, vert és sárfalú) építkezésre, s melyek azok, ahol makacsul kitartanak a faoldalú házak mellett. A fenti adatokat Baranya minden településéről ismerjük, a nemesek lakta Szabadszentkirály és Pécs szabad királyi város kivételével, vagyis 343 faluból és hét mezővárosból. Belőlük megállapítható, hogy a megye keleti felében a 18. század utolsó negyedében már fölhagytak a faépítkezéssel, középső részein még sok a régebben készült faház, de új már nem épül. Ötvennégy faluban azonban érintetlen a faépítkezés hagyománya. Árvíz vagy valamilyen más, többé-kevésbé objektív körülmény miatt nem vállalkoznak a falanyag megváltoztatására a Dráva szélén, a somogyi megyehatár közelében fekvő falvakban és több szegény hegyháti községben.' 9 Ugyanebben az időben a mezővárosi és a parasztokénál rangosabb épületek körében is tapasztalható az építőanyag váltása. A Széchényi-leírás évében, 1785-ben „veretett ki a' Prédikátori Nagy háznak sövényből álló tapaszos fala ... és építtetett meg kőből" Siklóson. 20 Jó tíz évvel korábbi a mohácsi tűzvész kárbecslése, 21 melyből 44 ház alaprajzát, falazatát és fedőanyagát ismerhetjük meg. A 44 leégett ház közül 30 sövényfalú (ex sepibus, ex sepimentis), 1 földfalú (ex terra), 9 sövényből és vályogból (ex sepibus et ex crudis tegulis), négy pedig teljesen vályogból épült. A kétféle fallal készült épületeknél négy esetben a konyha volt vályogfalú, egynél a konyha és a kamra, kettőnél csak a kamra. Közülük legmagasabbra egy újonnan épült háromhelyiséges vályogházat értékeltek, 250 forintra. 200 forintra becsültek egy új, két szobakonyha-kamrás sövényházat, ugyancsak 200 Ft-ra azt a két szoba-konyhából-kamrából álló sövényházat, amely vályogfalú konyhával és kéménnyel rendelkezett. A fonott falú, háromhelyiséges házak értékét 60, a kétosztatúakét 40 forintban állapították meg. Legkisebb értéket a kéthelyiséges, földből épült lakás képvisel, mindössze 30 Ft-ot. A mohácsi példa a sövényfalak magas arányával még a faépítkezés nagy súlyát bizonyítja. De meg kell mondanunk, hogy nem tudjuk, milyen helyet foglalt el a leégett városrész a település egészében, és nem ismerjük a károsultak társadalmi státusát. Mindenesetre a négy vályogház közül kettő új, és a sövényházak közt is találunk két újonnan készültet, ami minden messzemenő következtetés nélkül arra mutat, hogy ekkor itt még nem kerekedett felül a földépítkezés. Hasonló kettősséget, de a szilárd falak nagyobb szerepét jelzik a falusi iskolák. A 18. századi iskoláknál érdemes pár mondat erejéig elidőznünk. Az általunk vizsgált időszakban, még a Ratio Educationis (1777) után is az ország falvainak majdnem feléből hiányzik az iskola. 22 És hogy a meglévők is milyenek, arról igen érzékletes jellemzést olvashatunk Theschedik Sámueltől 1786-ból: „Majd egy tömlötzhez hasonlók, mellyekbűl az igen szorossan ülő gyermekektől a' büdösségnek gőze, főképpen télen füstölög. Gondoljon az ember egy nem igen nagy, és többnyire setétes szobában két, három száz gyermeket együtt 4. 5. Óráig!" 23 Magáról az épületről, ahol a tanítás folyik, az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből és a Ratio Educationis előmunkálataként készített tanítói összeírásokból értesülünk. A Conscriptio Ludimagistrorumx'à a dél-dunántúli megyékben 24 1770-től kezdődően került sor. Kérdőpontjai közt szerepel az iskola épülete és a tanítói lakás is. Az adatszolgáltatók maguk a tanítók voltak, így az általuk alkotott kép valós, még akkor is, ha sanyarú helyzetüket kidomborítják. Az oktatás legtöbb helyen a tanítói lakásban folyik, melynek jó esetben egyik helyisége tanterem, sokszor azonban a tanító egyetlen szobája szolgál iskolaként. Zala megyében például 1777-ben 169 iskola közül 66-ban, a meglévő iskolák 41,25%-ában, a tanítói lak egyetlen szobájában tanulnak a gyermekek. Tófejről még 1840-ben is hasonló állapotokról számolnak be. Az iskola „Igen Szük Szoba, mellyben a tanitó maga is lakik téli holnapokban benne alig mozoghatnak a gyermekek figyelme a Mester Családjának foglatossága miatt zavartatik". 2> Kiderül az összeírásokból az is, hogy az iskola és tanítói lakás a helységben használatos hagyományos építőanyagokból készül. Építészeti megoldásaiban kevés kivétellel nem vagy alig haladják meg a parasztházak színvonalát. Baranya megyében az 1782— 83-as egyházlátogatáskor 131 helységben írtak össze iskolát és tanítói lakot. 26 Az épületek jellemzésekor főleg a beosztással foglalkoznak, de huszonnégy iskolánál az építőanyagot is megnevezik. Közülük hat épület fala vályog, nyolcé vályog és fa (egy kivételével németlakta falvakban), három fa és sövény, egy vessző, három tapasztott fa (német falvakban), egy tégla (a mohácsi), egy fa, szilárd alapokra helyezve, egy nyers vagy szilárd földből (ex crudis terris) 27 emelt. A vályogfalú, a vályogból és fából készült épületek egyetlen kivétellel (Kisaszszonyfa) a megye keleti felében találhatók, ahol már a parasztházak sem készülnek faanyagokból. Egyedül a Duna partján tartja magát néhol a sövényfal. Á dunaszekcsői iskola falát sárral tapasztott fából („ex lignis luto oblitis") tákolták. 28 Dunaszekcsőn a 18. században a templom is sövényépület volt. 29 Tolna megyében 1777-ben készült el a tanítói összeírás. 3 " 117 iskolát vett számba, és a beosztáson kívül 104 esetben megjelölte a falanyagot is. Közülük 51 föld alapanyagú (ebből 36 vályog), 53 viszont sövényből és fából készült. A vályogépületek fő elterjedési területe a Völgységi és a Földvári járás, míg a sövény és fa iskolákat leginkább a Somogyhoz közelebb eső dombóvári és simontornyai járásokban találjuk. Az összeírásból mindenképpen kitűnik, hogy a sövényépítkezés ekkor még jelentékeny. A 18. századi Somogyban a faépítkezés annyira általános, hogy az I. katonai fölmérés mellékleteként készült „Országleírás" 1785-ben mindössze 16 településen (a 377-ből!) jegyez föl „szilárd, jól megépített vagy maszszív" házat a templomokon, paplakokon, kocsmákon, nemesi udvarházakon és majorsági épületeken kívül. 31
