Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - KURUCZ ENIKŐ: Anyag, szerkezet és technika Konyár népi építészetében

Nagyban hozzájárult ehhez a gazdasági fellendülés is. A kanfaros tető már bizonyos rangot fejezett ki. Gyakran főként a szegényebbek gömbfát is használtak kanfának. A régebbi épületeket náddal és zsúppal fedték, majd megjelent a cserép és napjainkban egyre inkább elterjed a műpala, mint tetőfedő anyag. Elsőként a nádtető készítését vizsgáljuk meg. Első lépés a tetőszerkezet belécezése. A hosszanti fallal párhuzamosan 40—50 cm távolságra a szarufákhoz léceket, ágakat erősítenek. Ezeket szeggel, vagy régebben gyékénnyel, ill. fűzfagúzzsal erősítették a tetőhöz. A nád felrakásának indításához deszkát helyeznek el, aládúcolva. Ekkor kezdődik meg a nádkévék feladogatása a tetőre. Először az alsó sort rakják fel. A kévéket a tetőn bontják ki és a nádverő sima felületével egyenesre verik. Fűzfagúzzsal erősítik a lécekhez. Ezután jön rá a második sor. A tető anyagától függően 3—4 sor nádat raktak fel. Az utolsó sor a tető nyergén 1/2—1 méterrel túlnyúlik. Ezt a másik oldalra lehajtják és ott rögzítik. Ugyanezt a műveletet a tető másik oldalán is elvégzik. Ezután következik a tető beszegése. Két oldalára egy-egy jó maréknyi nádat kötnek fel. Az egyiket körültekerik a másikon és a saját töve alá visszadugják, majd újra lekötik. A tetőt ezután gúzsokkal erősítik meg. Újabban fűzfa helyett dróttal végzik ezt a műveletet. A nádkötőtűbe befűzik a gúzs anyagát és a tető egyik oldalán átszúrják, végigvarrják. A varrás a szegőnádat egy tetőléchez rögzíti. A művelet a következő: két ember végzi, egyik a padlástérben, másik a gerincen dolgozik. A nádkötőtűt a kívül lévő a nádborításon átnyomja a léc felső oldalán, a belül álló pedig az alsó oldalánál visszaszúrja. A szalmatető jelentősége kisebb, főként melléképületekre rakják. Tetőszerkezetét karókból, ócska lécekből, gallyakból készítik és erre teregetik a szalmát. Régebben szalma-, újabban drótkötéllel erősítik meg. A szalmatető másik változata a boglyatető, amelynél vízszintes tartófákra tömör, boglya alakú szalmafedelet tesznek. Ezt évenként fejelik. A cseréptető felrakását már tetőfedő mesterek végezték, akik Debrecenben és Derecskén tanulták a mesterséget. A tetőszerkezet és a ház homlokzata között szoros összefüggés van. A szarufás nyeregtetős házak homlokzata általában háromszög alakú. Ez a háromszög vált a házak legszebb és legváltozatosabb díszítőelemévé. Kezdetben a faanyag hiánya miatt ezt a homlokzati részt is nádból készítették. A nádat sorba állították, gallyal vagy ócska léccel bekorcolták és kívül vastagon, belül vékonyan betapasztották, majd bemeszelték. Ennek a nádvégű háznak egyetlen díszítési módja: amikor az építés évszámát rárakták, ezt valamilyen mintával körülvették és meszelték. A változás a századfordulóra esik. Ma Konyáron valamennyi vakolt oromzatú ház datálása az 1880-as évekből való. A deszkavégű házak már nagyobb lehetőséget nyújtottak a díszítésre, bár koránt sincs annyi változatuk mint a Sárréten.

23 Általában a háromszög két szárát és a padlásajtót díszítették virág-, levélmintával vagy hullámvonalakkal. Néhány helyen virág (tulipán) vagy szív alakú szellőzőnyílást vágtak a ház végére. Egyetlen lakóháznak, egy nagygazda portának van mester által készített napsugaras oromzata. A gazdasági és társadalmi különbségek a lakóház külső cép. Lakóház utcai homlokzata