Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - KURUCZ ENIKŐ: Anyag, szerkezet és technika Konyár népi építészetében

8. kép. Lakóház utcai homlokzata (Arany J. u. 32.) ték meg, a vízszinteseket lépcsőzetesen a sárral együtt rakták fel. Ismerték még a fecskerakásos faltechnikát is, de erre az öregek közül is csak kevesen emlékeznek. Főként melléképületek falazatához használták. Az épület sarkaira itt is cölöpöket ástak be és ezek közét agyaggal rakták be. A falat villával készítették, egyszerre legfeljebb négy réteget. Megvárták amíg ez kiszáradt, és csak utána jöhetett a következő. Az épület valamennyi fala egyszerre készült. A nyílászárókat a falak készítése közben rakták be. A lakóházak túlnyomó része napjainkban is vályogból készül. A vályogfalat mindig egysorosra rakták. Lakóházhoz a nagyobb, melléképülethez a kisebbet használták. A falrakásnál a vályogot sárral ragasztották össze. Ezt a sarat nem agyagból, hanem homokból készítették. A habarcs egyenlő arányban fekete és sárga homok keveréke, amit megfelelő mértékben vízzel hígítanak. Egy sor vályogra egy sor sár került, erre jött a következő sor vályog. A kész falat két sorral tapasztották be. Az első durvább pévás&bb, a második, amivel simítják egészen apró szemű sima sár. Néhány esetben a falba 5—6 soronként nádat is fektettek, hogy erősebb legyen. A gerendázat anyaga, minősége nagymértékben magán viselte a tulajdonos anyagi helyzetét. A régi lakóházaknál a mestergerenda az egyetlen faanyag, amit a tehetősebbek drágán, messziföldön vásároltak. A lakóházat nem egyszer a már meglévő mestergerendához tervezték, amely a ház hosszanti tengelye mentén végigért a szobától a kamráig. Fenyőfából készült, vastagsága a módosabb családoknál nem egyszer a 25X40 cm-t is elérte. A köralakú fenyőfát fűrésszel megfelelő méretűre vágták, utána szekercével bárdolták, így nyerte négyszögletes formáját. Néhány helyen belevésték az építtető nevét és az építés évszámát. Területünkön a díszítés más formájával nem találkozunk. A ház többi részével együtt ezt is lemeszelik. A legtöbb helyen egyik végéből egy szeletet kivágtak, itt szárították és tartották a szappant. A mestergerendával párhuzamosan a két hosszanti falra jönnek a sárgerendák. Keskenyebbek mint a mestergerenda és magasabban vannak annál. A ház falát eddig a magasságig megemelik. A sárgerendára keresztben fektetik a keresztgerendákat. Ezek vékonyabbak és hosszuk a ház teljes szélességével azonos. Ezeket csak a sárgerendához rögzítik fészekcsapolással. A kötéseket faszeg, vagy ácskapocs tartotta össze. A sárgerendáknak és a folyógerendáknak is egyenesnek kell lenni, különben nyerges, hullámos lesz a tető. A tetőfedéshez szükséges faanyag egy részét a szomszédos erdőkből szerezték be. Ezekbe jártak erdőirtási, favágási munkákra és részesedést kaptak. Amikor a gerendaváz készen van, a vázat felülről náddal borítják. Nagy mennyiségű pévás sarat hordtak fel, hogy jobban szigeteljen. Az udvaron készített pévás sarat kalákában hordták fel a pallásra (hászijára). A segítők egy része előkészítette az anyagot, ugyanúgy mint a vályogvetésnél. A többiek két lépcsőben villával hányták fel azt. Előbb