Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
Közlemények - JANOVICH ISTVÁN: A kártékony rovarok bioaktiv anyagainak felhasználása az ellenük való védekezésben
egyes, ártalmas rovarfajokra hatnak. A gyakorlat viszont hamarosan bebizonyította, hogy csak nagyon bonyolult és hosszadalmas munkával sikerül — ha egyáltalán jelenleg lehetséges — egy-egy kiszemelt hormont ill. feromont kémiai szintézissel előállítani. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy az egyes bonyolult vegyületeken belül az ún. hatóanyag csoportok (másként bioaktiv anyagok) megtalálása és szintetizálása talán esetenként jó eredményt adhat. Ez a tevékenység többségében sikeres volt és az ma is. Megmutatkozott azonban hátránya is, nevezetesen az így alkalmazott póthatóanyagok szintén nem bizonyultak kellően szelektíveknek, ezért gyakran a célzottakon kívül más rovarfajok is reagáltak rájuk. Természetesen a gazdaságosság, és a környezetvédelem elsőrendű érdekei miatt ma még elsősorban az ipari — azon belül is a mezőgazdasági — károsítok elleni védekezésre korlátozódott a kémiai munka, jóllehet a fa — és szőrme kártevőkkel ill. pl. a lakóházakban fellelhető csótányokkal kapcsolatban is ismertté vált már néhány eredmény. 4. Rövid rovartani áttekintés E vázlatos áttekintés messze nem a teljesség igényével készült, sőt a néhol talán elvárt anatómiai részleteket mellőzi is, hogy más jellegzetességekre felhívva a figyelmet a hormon és feromon hatásmechanizmusát ill. életmódbeli sajátosságokat hétköznapian érthetővé tegye. Az ízeltlábúak törzsébe tartozó rovarok az állatvilág legnépesebb, magas fejlettségű osztályát alkotják. Rendkívüli alkalmazkodó képességük — mely egyébként a táplálkozásformáik sokféleségében nyilvánul meg — tette lehetővé, hogy úgyszólván mindenütt elterjedtek. Nincs olyan szerves eredetű anyag, mely ne lenne valamely rovarfaj tápláléka. a) A testi felépítés A kifejlett rovar (1. kép) jellemzői a kétoldalasán szimmetrikus testfelépítés (külső kitinváz borítással), mely három testtájra tagolható : fej, tor, potroh. A fej: erős, szilárd tok, melyen a szemek és négy pár végtag találhatók. — első pár végtag a szemek közelében eredő és mindig több ízből álló csáp. (Hím- és nőstény rovaroknál gyakran különböző = másodlagos nemi jelleg). A száj szerveket a fejen levő további három pár végtag adja. Ezek a rágó (mandibula) az állkapocs (maxilla) és az alsó ajak (labium). A különféle típusú szájszervek közül a farontó rovarokon : trf> 1. kép. A rovartest felépítése. (Konyhai csótány: Blattá orientális. Állathatározó I. kötet, szerkesztő: Mócár László p. 361 és p. 362. nyomán: Tankönyvkiadó, Budapest 1969.) A és B: Felül és oldalnézet f = felsőajak, r = rágó, t x —1 2 = tapogatók, fe = fejpajzs, cs = csáp, ha — halánték, ho = homlok, ft = fejtető, li> 'î> h = lábak, v = váll, p = pajzsocska, szf = szárnyfedő, m = melltő, mk — mellközép, mv = mellvég, has — haslemezek, hát = hátlemezek, sz = szárny, eh = előhát, kh = középhát, uh = utóhát. C. Bonctani kép ad = agydúc, nym = nyálmirigy, nyh = nyáltartó hólyag, ktd = középtor idegdúca, tr = trachea (légcső), pf = petefészek, pv — petevezeték, c = cerci (tüske függelék) b = begy, rgy = rágógyomor, vi — vegetatív ideg, kb = középbél, Me = Malpighi-edények (kiválasztó szervek) ub = utóbél, vb — végbél. (Fischer Ernő: Állatszervezettan és Állatélettani Gyakorlatok I. kézirat. Tankönyvkiadó, Budapest. 1964. p. 206—207 nyomán)
