Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - JANOVICH ISTVÁN: A kártékony rovarok bioaktiv anyagainak felhasználása az ellenük való védekezésben

Janovich István A KÁRTÉKONY ROVAROK BIOAKTÍV ANYAGAINAK FELHASZNÁLÁSA AZ ELLENÜK VALÓ VÉDEKEZÉSBEN Mióta az ember a természetet részben a maga szolgálatába állította, arra törekszik, hogy annak ártó tényezőit, mind fizikai, mind biológiai ártalmait, a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentse. (E gondolkodásrendszer alól az állagvédelmi szakember sem vonhatta ki magát; hisz ez fokozottan hivatalból is kötelessége.) A század közepétől, pontosabban a második világháborútól a hetvenes évek végéig, olyan új eljárások tömege került kidolgozásra és alkalmazásra, melyek az eredeti célt rosszul szolgálták. Átmenetileg biztosították ugyan a kívánt védelmet (gondoljunk csak a DDT-re és az ezzel szemben később kialakult rovarrezisztenciára), ugyanakkor tönkretették a környezetet. A hetvenes évektől az emberiség nem csak a műszaki fejlődésben — és sajnálatos módon ezen belül a haditechnikában — ért el korábban elképzelhetetlen eredményeket, hanem a biológiai tudományok területén is korszakalkotó jelentőségű felfedezések sorát mondhatja magáénak. Természetesen e tudományterület eredményei csak jelenünk műszaki fejlettségének színvonalán valósulhattak meg. A biológiai tudományok újszerű eredményei két fő terület, a gyógyászat (humán - és állatgyógyászat) ill. a gazdaság (mező- és erdőgazdaság, valamint részben faipar) konkrét problémáiból nőttek ki. Mivel a felsorolt tudományterületek által felvetett kérdések megoldásakor a sajátos, egymásközti összefüggések egyeztetése révén formálódtak az új speciális célokat is szolgáló védekezési eljárások, ebből adódik a szisztémák és az eredmények korszerűsége ill. talán azok sokszor szokatlan volta. A kérdésben az organizálás feladatát — és ez újszerű közgondolkodás eredménye — egy fiatal új tudomány, a környezetvédelem töltötte be. A szóbanforgó területet vizsgálva, műtárgy-állagvédelmi szempontból, a „gazdaság-biológia" eredményei lehetnek iránymutatók. Jelen dolgozatommal ennek néhány eredményét kiragadva szeretnék a múzeumi műtárgyvédelem hasonló új lehetőségeire is rámutatni. I. Alapkérdések, fogalmak 1. Az új módszerek kialakulását kiváltó okok Egy, az Egyesült Államokban közzétett, 1965-ben végzett felmérés megállapítása szerint: ma a világon három millió rovarfej él. (Az egyidejűleg életben levő populációk egyedszáma egy billiós nagyságrendű). E hatalmas tömeg 99,9%-a az emberiség szempontjából ártalmatlan, ill. hasznos, mindössze a maradék 0,1%-nyi faj (kb. 3000 species) kártevő. A védekezést csakis az utóbbiakra kellene korlátozni, ám ennek az elvárásnak a ma még általánosabban használt módszerek — pl. porzás, permetezés stb. — nem felelnek meg, hisz az előbbiek mellett a hasznos rovarfajokat; így pl. az élősködőket, valamint a közömböseket is pusztítják. A vegyszeres beavatkozás eredménye jelentős rovarelhullás. Következménye: felborul a környezet biológiai egyensúlya, így a kis rágcsálók, madarak, halak élelem nélkül maradva, vagy elköltöznek — ha van hova — vagy szintén kipusztulnak és ezzel egy visszafordíthatatlan folyamat indul el. De itt még nincs vége a problémáknak. A szóbanforgó módszerek egyik fő jellemzője ugyanis, hogy a vegyszerek igen nagy mennyiségben kerülnek felhasználásra ezáltal már környezetszennyezőkké is válnak.

1 A környezetszennyezés viszont azt is jelenti, hogy pl. a mezőgazdasági növényvédelemben alkalmazott kemikáliák, előbb-utóbb bejutnak az emberi szervezetbe is. Az említett védekezési módszerekre végül is kimondhatjuk, hogy egységesen veszélyesek az egész élő világra, de még másfajta hátrányuk is ismert. A védőszerek nagy mennyiségben történő kijuttatására csak speciális berendezések alkalmasak. A megfelelő védelem elérése érdekében bizonyos „túladagolás szükséges" s ez az utóbbi tény, valamint a célra alkalmas gépmonstrumok e módszereket igen költségessé teszik. 2. Új módszerek kémiai fogalmai A vázolt problémák feloldására a peszticid-kémia ; az embert és értékeit károsító állati és növényi szervezetek elleni védekezésre szolgáló anyagok vegyészeti szakága; egészen új területein folyó kutatás adhat majd megnyugtató megoldást. A biokémia egyik új útja a saját hormonok és feromonok kémiai anyagait kívánja felhasználni, e káros szervezetek elleni küzdelem gyakorlatában, mert azok az élő környezetre nem mérgezőek. További előnyük, hogy igen kis mennyiségek is rendkívül hatékonyak. 3. A hormon és feromon fogalma A hormon fogalom korábban serkentő anyagot jelentett. Mai ismereteink szerint e meghatározás alatt azokat az életműködés révén termelődött, bonyolult, szerves vegyületeket értjük, melyeket egy szervezet meghatározott sejtcsoportjai azért hoznak létre, hogy ugyanazon szervezet távolabbi, meghatározott részeit működtessék, szabályozzák. Előbbiekkel ellentétes a feromonok szerepe. Ezek egy faj több szervezete (egyede) között működő kommunikációs anyagok, vagyis egy faj egy példánya által kibocsátott olyan vegyületek, melyeket ugyanezen faj másik példánya, vagy példányai érzékelni tudnak és azokat valamilyen (viselkedési, fiziológiás) válaszra késztetik. Nyilvánvalóan e biológiailag nagy hatású természetes anyagok pontosan fajspecifikusságuk miatt keltették fel az érdeklődést, hisz alkalmazásuk révén célzottan csak az