Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - KOVÁCS JUDIT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1982. évi látogatottságának vizsgálata

tapasztalatait tudná-e hasznosítani? Pl. építkezésénél, lakása berendezésénél, esetleg a munkájában felhasználva, vagy egyéb módon. A válaszadók legnagyobb része lakása berendezésénél tartaná hasznosíthatónak az itt látottakat. Ez igen üdvös is lenne, de ez a „hasznosítás" általában csak a dísztárgyakra vonatkozik — ami a következő kérdésre adott válaszokból is kitűnik —. Ezt követik a választások számszerű arányában azok, akik nem tudnák hasznosítani az itt látottakat. Majd az „építkezésnél" és a „munkájában" választásával folytatódik a rangsor. A népi építészet felhasználásának, megújhodásának néha már tanúi is lehetünk elenyésző mértékben. Az egyéb módot választók az öltözködést, főzést, kiskertművelést, hobbyt jelölik meg általában. (Vö.: Függelék XX/15. táblázat) A lakott-e ilyen vagy hasonló jellegű házban ? kérdéssel a látogatók előzetes ismereteit, tapasztalatait szerettük volna kideríteni. Aki valaha valamilyen közelségben volt ezzel az életformával, annak bizonyára mást jelent, mint aki csak most ismerkedik vele. Habár egyre inkább csak arról beszélhetünk, hogy a „nagyszüleink laktak" ilyen házakban, vagy már ők sem. Nem lakott ilyen jellegű házban a látogatók legnagyobb része, utánuk következnek azok akiknek a nagyszülei laktak. Majd a mintában jelentősen képviselt középnemzedék, akik maguk vagy szüleik laktak ilyen házakban. (VÖ.: Függelék XXI/16. táblázat) Otthonában találhatók-e olyan tárgyak, amilyeneket a kiállításban látott ? A tárgyak használhatóságát, értékességét ill. meglétét tudakoltuk ebben a kérdésben. Milyen funkciót töltenek be ezek a tárgyak a lakásban? A megkérdezettek 61%-ának otthonában található ilyen jellegű tárgyak, 34%-éban nem. Funkcióját tekintve 40%nál használati tárgyként, 60%-nál dísztárgyként fordul elő. Mik ezek a tárgyak? Erre a kérdés következő részében nyílt kérdésként lehetett válaszolni. A válaszokban leggyakrabban előforduló tárgyak: tányér, fazék, mángorló, köpülő, tükör, köcsög, vasaló, rézüst, teknő, korsó, láda, rokka, szakajtó, kosár, súlykolófa, tál, csizmahúzó, máktörő, karospad, szövőszék, pipatórium, tálas, mozsár, tökgyalu, zsák, kemence, eke stb. (Vö. Függelék XXII/17. táblázat) A néptánc, a népzene nagy közönségsikernek örvend, bár korántsem lett olyan közösségteremtő erő, mint azt a hozzáfűzött remények várták. Ugyanez vonatkozik a díszítőművészetre is, gondoljunk csak a fafaragó- vagy fazekas táborokra, a hímző- és szövő szakkörökre. Ha kis mértékben is, de hatnak. Milyen mértékben vesznek részt ebben látogatóink? A megkérdezettek 16,9%-a valamilyen formában foglalkozik népi kultúrával és 77,7%-a nem. Melyek azok a területek, amivel foglalkoznak? Kiemelkedő a hímzés, ezt követi a néptánc és a népzene, majd a szövés, a fazekasság, a fafaragás és az egyéb kategóriában a népi építészet található. (Vö.: Függelék XXIII/18. táblázat). Az ilyennek képzelte-e el a látogató a múzeumot, vagy mást várt? kérdésre négy válaszlehetőséget adtunk meg. 83,7% ilyennek képzelte el, 2,3% válaszolt nemmel. Nem képzelte el 5,6%, mást várt 5,6%. (Vö.: Függelék XXIV) 19. táblázat) Mi ez a más? Erre vártunk választ a következő nyílt kérdésben. Általában hiányolják a pihenőhelyeket, a büfét, dohányzót. Több tájékoztatást várnak a múzeumtól. A múzeumi információs rendszer kiépítése sürgető igény, de ez csak jelentős anyagi befektetéssel valósítható meg, ami nem áll rendelkezésünkre. Lehetőségeinkhez mérten kiállítási vezetőkkel, tárlatvezetéssel biztosítjuk az ismeretszerzést. A terveinkben szereplő információs rendszer létrehozása az alapvető felvilágosítást kívánja megoldani, nem pótolhatja az írásos vagy szóbeli tájékoztatást. Nem célunk olyan didaktikus kiállítás létrehozása, amely az ismeretszerzés folyamatában nem épít a már meglévőkre, nem segíti a kapott információk egyéni feldolgozását, s nem nyújt lehetőséget a „továbbgondolkodásra". A látogatók egy része hiányolja az élő állatokat. Jelenleg ez nem megvalósítható — gondozásuk, ellátásuk jelentős anyagi ráfordítást igényelne —. A tisztasággal, gondozatlansággal kapcsolatos észrevételek részben jogosak — de nemcsak rajtunk múlnak — a látogatók nagy részében sincs meg a fegyelem. Néhányan hiányolják az idegennyelvű tájékoztató táblákat. (Időközben több német és angol nyelvű tájékoztató tábla került kihelyezésre.) Általában magasabb szolgáltatási színvonalat várnak a múzeumtól. A látogatók szerint nagyobb propagandára lenne szükség. Erről mi is így vélekedünk, de sajnos a fizetett propagandára fordítható pénzösszegekkel a múzeumok rendelkeznek a legkevésbé. Akik tehetnének ez ügyben valamint (rádió, TV, sajtó) csak a minimális kulturális propagandát ill. figyelemfelkeltést teszik lehetővé számunkra. Mennyi időt töltött a múzeumban? A kérdésre az alábbi válaszokat kaptuk: a megkérdezettek legnagyobb része (35,8%) két órát, 30,7%-a egy órát, 29,2%-a két óránál többet, 2,4%-a félórát, 0,2%-a félóránál kevesebbet. Véleményünk szerint egy tájegység megtekintéséhez kb. 1—1,5 óra szükséges. (A tárlatvezetés kb. ennyi időt vesz igénybe.) Amennyiben mindkét tájegységet megnézte a látogató két óránál több időt tölthet el a múzeumban. (A két tájegység egymástól messze is van.) Aki félórát vagy ennél is kevesebbet töltött itt, az szinte semmit sem látott csak felületes impressziói lehetnek. (Vö.: Függelék XXVI/21. táblázat) Utolsó kérdésként szerepelt, hogy melyik tájegységet (kiállításrészt) nézte meg a látogató? Legtöbben a FelsőTiszavidék tájegységet nézték meg. Ez a tájegység készült el elsőnek a múzeumban, az útról jól látható, a bejárathoz viszonylag közel van. Az érkező látogató ezt a tájegységet látja meg először. A Kisalföld tájegység a bejárattól nem látható, eltakarják az üzemi épületek és a terep egyenetlenségei. A felmérés időszakában a Kisalföld tájegység épületeinek még csak kis része épült föl ill. volt látogatható. 4. Összefüggések és eredmények a) Iskolai végzettség és nemek szerinti megoszlás alapján Meghatározó-e az iskolai végzettség akkor, ha a múzeumról szerzett előzetes ismereteket vizsgáljuk meg. Ez jelen esetben csak a szabadtéri néprajzi múzeumokra vonatkozik, s annak is általános ismeretére. Az a tény, hogy valaki már látott előzetesen is ilyen jellegű múzeumot, s eljött egy másikat megnézni, érdeklődésként, választásként is elkönyvelhető. Háromféle iskolai végzettséget kiemelve néztük meg ezt a kérdést: az egyetemet vagy főiskolát, a középiskolát és szakmunkásképzőt végzettek csoportja szerint. Látott már ezt megelőzően is ilyen jellegű múzeumot az egyetemet, főiskolát végzettek 69%-a. Ez a réteg valószí-