Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - KOVÁCS JUDIT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1982. évi látogatottságának vizsgálata

Kovács Judit: A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM 1982. ÉVI LÁTOGATOTTSÁGÁNAK VIZSGÁLATA 1. A múzeumi vizsgálat célja és módszere A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1974-ben nyitotta meg első állandó kiállítását, a Felső-Tiszavidék tájegységet. Ebben az évben közel 43 ezer látogatója volt a múzeumnak. A kezdeti időszakban — a minimális propagandán és az esetenkénti tárlatvezetésen túl — közművelődési tevékenységről szinte nem is beszélhetünk. A szabadtéri néprajzi múzeumok — már bemutatási módjuk miatt is — másfajta közművelődési munkát kívánnak, mint a „terem múzeumok". A saját arculat kialakítására irányuló törekvéseinkhez — a külföldi példákon kívül — hazai tapasztalatok nemigen álltak rendelkezésünkre. A megnyitástól 1982-ig fokozatosan — az épületek számszerű gyarapodásával párhuzamosan — bővült, alakult közművelődési tevékenységünk. A látogatók száma közel ötszörösére növekedett, s mi is évről-évre emeltük a különféle mesterségek, tevékenységek bemutatásának számát. 1982 óta minden hónap első vasárnapján tartunk bemutatókat (az év folyamán összesen 41 alkalommal). Munkánk eredményéről, hatékonyságáról kevés visszajelzést kaptunk a látogatóktól. Véleményüket csak a vendégkönyvek vagy személyes beszélgetések alapján ismertük. Úgy gondoltuk, hogy egy reprezentatív felmérés keretében többet tudhatunk meg azokról, akiknek a közművelődési programokat rendezzük. Megismerve igényeiket, elvárásaikat segítséget nyújthatnak további munkánkhoz. A hatásvizsgálatot kérdőíves felmérés keretében végeztük el, mely egyetemi szakdolgozatban került feldolgozásra. Az a néhány múzeum szociológiai vizsgálat, melyet hazai múzeumokban végeztek, főként képzőművészeti kiállítások elemzésével foglalkozik, így munkánkhoz csak minimális támpontot adott. Tudomásunk szerint hasonló vizsgálatot szabadtéri néprajzi múzeumban még nem végeztek, így a felmérés magán viseli a kezdeti lépések jegyeit. A vizsgálat nagyobb része a kapott adatok ismertetése és értelmezése, ezt követi az összefüggések feltárása. A felmérés szeptember és október hónapban zajlott le. (A látogatók száma a vizsgált időszakban 51 ezer fő volt.) A kérdőívek szétosztása a múzeum bejáratánál történt, s lehetőség szerint minden tizedik látogató kapott. Felkértük a látogatókat, hogy a kiállítás megtekintése után töltsék ki a kérdőívet. Sokan nem vállalkoztak erre, így a szétosztott 800 kérdőívből 480 érkezett vissza, s abból 466 volt értékelhető. A feldolgozásnál a statisztikai feldolgozó módszert alkalmaztuk. A kérdőívben a nyílt és zárt kérdések váltják egymást. A nyílt kérdésekre adott válaszokat tipizálva ismertetjük. 2. A közművelődési tevékenység ismertetése A felmérés időszakában az alábbi állandó kiállításokat tekinthették meg a látogatók : — Felső-Tiszavidék tájegység, — Kisalföld tájegység, — Református temető, — Mándoki görögkatolikus templom. Az állandó kiállítások a tájegységre jellemző településtípust, a település szerkezetet, valamint a leggyakrabban előforduló építési anyagokat és technikai megoldásokat mutatják be. A kiállítás sajátosságából következik, hogy a tárgyakat nem környezetükből kiragadva, hanem funkciójuknak megfelelő helyen és módon szemléltetik. így válik láthatóvá és érthetővé a falu és a mezőváros különböző rétegeinek hétköznapja és ünnepnapja, a „paraszt élet rendje". A látottak „megszólaltatását", élőbbé tételét szolgálják azok a bemutatók, melyek segítségével ízelítőt kívánunk adni a parasztság mindennapi tevékenységéből. A döntő fontosságú munkák bemutatása —• mint pl. az élelem, a ruházat előállítása, a gazdálkodás stb. — hozzájárul ahhoz, hogy átfogóbban szemléltessük a 18—19. századi társadalmi és gazdasági viszonyokat. — Láthatóvá válnak a hagyományos paraszti élet munkafolyamatai (pl. kenyérsütés, tej-, kender-, gyékény- és fűzfavesszőfeldolgozás, stb.). — Az ipari létesítmények működtetése (pl. őrlés a malomban, kovácsolás a kovácsműhelyben stb.). — A kézműves műhelyekben (mint pl. szövő-, fazekas-, nemezkészítőműhely) a látogatónak lehetősége van arra, hogy részese legyen egy-egy munkafolyamatnak. — Az évszakokhoz kapcsolódó szokások közül felélesztjük a kiszehajtást, a húsvéti népszokásokat, a pünkösdölőt, az új kenyér ünnepét és a szüretet. — A társas összejövetelek köréből a szórakozás, kikapcsolódás színterei a néptánc bemutatók, táncházak, hangszeres bemutatók, az aratóünnep, a szüreti mulatság és a kirakodóvásár. — Rendszeresen rendezünk hangversenyeket a mándi református templomban. — Az iskolai csoportok részére múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk. — A „múzeumi mozi"-ban néprajzi kisfilmeket vetítünk. — A közönségszolgálat tárgykörébe tartozik : az előre bejelentett csoportoknak tartott magyar- és idegennyelvű tárlatvezetés, a kiadványárusítás. Rendszeres tájékoztatást nyújtunk a tömegkommunikációs eszközök útján. Programjainkról, rendezvényeinkről szórólapok, programfüzetek, plakátok készítésével is tájékoztatást adunk. 3. A kérdőíves felmérés adatainak értékelése A kérdőív három nagyobb egységre bontható s a továbbiakban e felosztást követi az értékelés is. a) A látogatók összetétele,