Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - JURIJ NY. ALEKSZEJEV: A szabadtéri néprajzi múzeumok szervezésének néhány elve Ukrajnában

adásokat az iskolákban. Az iskolások és egyetemisták pedig látogatják a múzeumokat, segítenek a kiállításrendezésben. A múzeumban — az építkezések befejezése után — több mint 450 építészeti objektum áll majd, és működni fognak a restaurátor-, kézműves- és tudományos-kísérletező műhelyek. A látogatóknak pihenőhelyek, terecskék és körutak állnak majd rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy rövid idő alatt megismerkedhessenek a kiállítással, és különböző kulturális-szociális létesítmények is épülnek. A tanulmány befejezéseként érdemes elidőzni annál a gondolatnál, hogy miként kapcsolható össze az etnográfiai anyag a történelmi-forradalmi, hősies-hazafias, helytörténeti és másféle feladatokkal. Múzeumunk területén a Nagy Honvédő Háború idején, 1941—1945 között Ukrajna fővárosának, Kijevnek védővonala húzódott. A természet, csodával határos módon megőrizte ennek emlékét: lövészárkok, fedezékek, a hírközlés útjai és lövedékek által megcsonkított fenyőfák maradtak meg itt. A szovjet népnek a német fasiszták felett aratott nagy győzelne 40. évfordulója alkalmából összehívtuk a múzeumba Kijev 1941-es védőit, s mellettük gyerekeket, a közeli iskola tanulóit. Együtt vonultak a védelmi vonalhoz. S ott állt a fa, amelyen egy német mesterlövész biztos célzással eltalált két fiútestvért, az itteni falucska lakóit, ők is itt vannak eltemetve. A háború dúlt, de a fiúk, anyjuk bánatára, felmásztak a fára, mint békeidőben. A múzeum munkatársai elhatározták, hogy helyreállítják és múzeumi bemutatásra alkalmassá teszik az egykori védelmi vonalat. Az emlékjelet munkaidőn túl készítették el a múzeum restaurátorai, és felállították a védelmi vonalnál. Az évforduló alkalmából rendezett múzeumi séta során munkatársaink felidézték a múzeumi terület történetét, és elvezették a látogatókat az emlékjelhez. Ilyenformán a kiállítást bevezető szöveg nem hat erőltetetten, hanem magától értetődően kapcsolódik a helyi vonatkozásokhoz. Vannak más jellegű példáink is a helyi aktualitással kapcsolatosan, így amikor a múzeumban kiállítjuk egy konkrét személyiség portáját vagy lakóházát. A KárpátUkrán tájegységben Iván Frank falujából a költő szüleinek portáját hoztuk be, ugyancsak a múzeumban van az innen származó kiváló szláv filológus, J. Vanelin háza is. E két objektum semmiben sem tér el a hasonló korú paraszti építményektől, és Vanelin háza a múzeumban is hasonló építészeti környezetben van, mint egykori helyén volt. És mégis, az ilyesmi kétségtelenül kivételes eset kell hogy legyen, általában nem szükséges, hogy a betelepített házak egy személyiséghez kötődjenek. Ugyanakkor- az egyik vagy másik múzeumba betelepített építészeti objektumoknak, éppúgy, mint a múzeumi gyűjteményeknek, forrásként kell szolgálniuk, mint ahogy szolgálnak is: lehetővé kell tenniük, hogy a tudományos munkatársak általuk folytassák egy adott tájon lakók életmódjának, történetének tanulmányozását. Véleményem szerint a szabadtéri néprajzi múzeumokban célszerű bemutatni a szóban forgó terület más etnikumainak életmódját és kultúráját is. Nagyon sikeresek a lett és az uzsgorodi múzeum ilyen, már megvalósult kísérletei. Hangsúlyoznom kell, hogy valamennyi fentebb felsorolt példa a kiállítás kivitelezése közben lezajlott aktív tudományos munka, egy precízen megtervezett és módszertanilag megalapozott gyűjtőmunka eredménye. Egy konkrét történelmi időszak felidézésére, a látogatóra gyakorolt érzelmi hatás fokozására nagyon sikeresen alkalmazzák a néprajzi anyagot pl. Susenszkben, a Lenin szibériai száműzetése névvel jelölt múzeumi emlékhelyen. Áttekintve a szabadtéri néprajzi múzeumok építésének tapasztalatait, levonható a következtetés, hogy a múzeumok oktató-nevelő hatása — véleményem szerint — magasabb lesz, ha kialakításuk során betartjuk a következő alapelveket: 1. A konkrét történetiség elve: a múzeumi kiállításnak tükröznie kell a népi anyagi és szellemi kultúra fejlődésének korszakait, a történelem periódusai szerinti kronológiai sorrendben türköznie kell a nép mindennapi tradícióit. 2. A regionális-építészeti elv: magába foglalja az adott hely építő hagyományainak, az építmények típusainak, a lakóház fejlődésének ábrázolását, az egymással kapcsolatban álló népek kulturális kölcsönhatásának bemutatását. 3. A társadalmi elv, az osztályhelyzet ábrázolásának elve: lehetővé teszi a társadalmi fejlődés objektív okainak jobb megértését, egy konkrét időszakban és konkrét helyen tükrözi a szegény- és gazdagparasztok, a városlakók, kézművesek helyzetét, társadalmi fajsúlyát. Ez a három alapelv szorosan összefügg. Az adott elvek alapján történő irányítás, a hatékony terepmunka és a gyűjtemények rendszerezése segítik a tudományos kutatókat abban, hogy feltárják a népi hagyományokat, és a jelen időszakot bemutató gyűjteményi együttesek létrehozása révén utat mutassanak a szocialista nemzetek kultúráinak közelítésére. A szabadtéri néprajzi múzeum munkatársai előtt fontos feladatok állnak. Mire a múzeumi kiállítások elkészülnek, fel kell kutatniuk, rögzíteniük kell, fel kell térképezniük a népi építészet és életmód emlékeit. Mindehhez nagy segítséget ad az Ukrán SzSzK Tudományos Akadémia M. T. Rülszkijről elnevezett művészettörténeti, folklór és néprajzi intézete és a múzeum tudományos tanácsa, amelynek kiváló tudósok, építészek és etnográfusok a tagjai. Az Ukrán SzSzK-ban tervszerűen folyik a helyben megőrzött népi építészeti emlékek helyreállítása és hasznosítása is. Az urbanizáció mindegyre gyorsuló üteme mindannyiunkat arra kötelez, hogy növekvő energiával, fokozott ütemben folytassuk a kiállítási tárgyak gyűjtését. (Fordította: Flórián Mária)