Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Közlemények - JURIJ NY. ALEKSZEJEV: A szabadtéri néprajzi múzeumok szervezésének néhány elve Ukrajnában

2. kép. A Középső Dnyeper tájegység településképe nyos munkatársak irányításával beszállítsa az objektumokat, ezeket konzerválja és felállítsa a múzeum területén. Ugyanez a részleg végzi a fafaragványok és festmények konzerválását is. A múzeumi terület sajátossága, hogy felidézi^Ukrajna történeti-etnográfiai tájainak természeti adottságait. A gazdag, változatos vidék, a táji környezet szerves egységet alkot a múzeumba telepített épületekkel, és egységes tájiépítészeti együttest hoz létre. A forradalom előtti ukrán falu népi építészete és életmódja című kiállításrész épületeinek kiválasztása és térbeli elrendezése Ukrajna történeti, etnográfiai, táji tagolódását követi. Ennek megfelelően a népi építészet emlékeit hat kiállítási egységbe csoportosították: Középső Dnyeper vidék, Poltávia vidéke (Kelet-Ukrajna), Polejsze vidéke (ÉszakUkrajna), Podolia (Nyugat-Ukrajna), Kárpát-Ukrajna és Dél-Ukrajna. A forradalomig tartó időszak sajátos népi építészetének, kultúrájának és életmódjának felidézése céljából a kiállítás olyan részleteket mutat be az adott tájak falvaiból, amelyek a legtipikusabban tükrözik e települések hagyományos népi építkezését. Itt olyan portatípusokat láthatunk, amelyek lakóházakból és gazdasági épületekből (kunyhók, kamrák, színek, füstölő, csűrök és mások) állnak, valamint kisebb építészeti objektumok (kerítések, kapuk, hágcsók, kutak) tartoznak hozzájuk. De szerepelnek a kiállításban ipari, társadalmi és kultikus létesítmények (szélmalmok, vízimalmok, templomok, haranglábak, darálógépek stb.) is. A különböző emberi munkatevékenységekhez kapcsolódó tárgyak éppúgy megtalálják helyüket a múzeumban, mint egykor a hagyományos ukrán faluban. Nagy figyelmet fordítottak valamennyi tájegység táji környezetének kialakítására is. E célból a múzeumba az adott tájra jellemző fákat, bokrokat telepítettek, tavakat építettek, évente gabonát, füvet vetnek, virágot ültetnek. Minden lehetőséget felhasználnak hogy hitelesen idézzék fel az egyes vidékek falvainak forradalom előtti összképét. A középső Dnyeper vidéket bemutató tájegységben — a tudományos munkatársak és a kivitelezők közös erőfeszítésével — a falu közösségi életének központját is kialakították, benne templomot, községházát, kocsmát, egyházi iskolát helyeztek el. Ezek az épületek a templom előtti terecskén csoportosulnak. A Dél-Ukrajna tájegységben pedig védelmi berendezéseket mutatnak majd be a 17. század végéről, 18. század elejéről. A népi építészeti emlékek zöme parasztportákon csoportosul, a múzeumban szegény par asztok, közép- és módos parasztok portái is láthatók. A berendezett enteriőrökben kiállított tárgyak, lakóik társadalmi szintjére utalnak. A lakóházak, gazdasági-, ipari létesítmények, monumentális építmények, amelyek a múzeumi kiállításba helyet kaptak, valamennyien értékes emlékei a népi építőművészetnek. Ezeket egykor ügyeskezű szakemberek emelték, és az építőhagyományok alakulásáról, az építőanyagok számos változatának ötletes felhasználásáról mesélnek (a fán és a kövön kívül általános volt az agyag, szalma, vessző, nád stb. használata), ugyanakkor e paraszti mesterek művészi ízlésről, a környező világ szépségeinek eredeti érzékeléséről is tanúskodnak. A múzeumi séta a középső Dnyerp-vidék tájegységben