Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Asztalosok Szentkirályszabadján

3. kép. Kádártárói származó sarokpad részlete rályszabadjának éppen a közeli református lakosságú helységekkel^volt kapcsolata. Az 1820-as években tovább nőtt a szentkirály szabadi származású fíliális mesterek, inasok és legények száma. Az 1828-as összeírás 25 kézművest sorol fel Szentkirályszabadján, köztük 3 asztalost: Ispánki Lászlót, Rátzkevi Lajost és Leimond Jánost. Mindegyikük egyedül űzi mesterségét, első kettő fél éven át, Lermond János egész évben.

19 Minthogy az összeírásból hiányoznak a nemesi iparűzők, az asztalosok számát duplájára tehetjük, amint az a céhjegyzőkönyvekből is kiderül. Gyakori, hogy egy asztalosmesternek két, sőt három fia is asztalos mesterséget tanult, legtöbbször az édesapjánál. Az is előfordult, hogy a család egyik fiú tagja asztalosnak, a másik bognárnak állt, vagy más ipart tanult. A házassági anyakönyveket vizsgálva feltűnik, hogy az asztalosok házastársukat is többnyire iparos családból választották, tekintet nélkül a rendi állásra. Néha veszprémi asztalos családokkal lépnek házassági kapcsolatba, mégpedig a református vallásúakkal.

20 Az I. sz. melléklet a Szentkirályszabadján tanult, dolgozott asztalosok nevét és működési idejét tartalmazza elsősorban a céhes és társasági jegyzőkönyvek adatai alapján. Az anyakönyvi adatokból csak azokat hasznosíthattuk, ahol az „asztalos" megjelölés szerepelt. Utóbbiaknak főként a céhes anyagban nem szereplő asztalosok, valószínűleg kontárok, meghatározásánál volt jelentőségük. Minthogy az asztalos céh és a társaság jegyzőkönyveiben csak szórványos adatok vannak arra vonatkozóan, ki mikor szegődött be inasnak, mikor szabadult fel, mikortól és meddig szerepel mint mester, csak kivételes esetekben sikerült egy-egy asztalos működésének idejét pontosan behatárolni. Említett források arra vonatkozóan sem adnak információt, mikor, merre és milyen|hosszú ideig vándoroltak az asztaloslegények. Nehezen értelmezhetők^azok az esetek is, amikor egy asztalos már első említésekor mesterként szerepel a jegyzőkönyvekben. Erre több példát találunk az asztalos társaság megalakulásának évében, majd az 1860-as években is. Az asztalosok vándorútjára^ kevés esetben van konkrét adatunk. Farkas Gábor asztalossegéd — az esztergomi céh által kiállított bizonyítvány szerint — 1857. július 31. és 1858. január 16. közt Seifert Josef esztergomi asztalosmesternél dolgozott.

21 A családi hagyomány szerint Szegedi István 10 évig vándorolt. Zircen Wilde Mihály mellett dolgozott, s csak akkor tért haza szülőfalujába, amikor megnősült. A családi hagyományt alátámasztja az asztalos társaság jegyzőkönyve, amelyben Szegedi István neve 1869-ben jelenik meg először, s akkor már mesterként említik. Hasonló eseteket másoknál is feltételeztünk. Több asztalos esetében viszont a folyamatos adatok alapján úgy tűnik, hogy nem voltak huzamosabb ideig vándorúton. Sok olyan szentkirályszabadi származású, vagy ott tanuló asztalos is van, akikre mindössze egy-két adatot találtunk, akik valószínűleg nem működtek huzamosabban a faluban. Ennek több oka is lehet. A máshonnan származók falujukba visszatérve űzték tovább a mesterséget önállósulásuk után. Sokan fiatalon meghaltak, esetleg elköltöztek. De nyilván nem csekély azoknak a száma sem, akik felhagytak az iparral, s amint módjuk nyílott rá, csak gazdálkodással foglalkoztak. Utóbbiakat nem a táblázatban szerepeltetem, hanem a Függelékben sorolom fel nevüket a rájuk vonatkozó adatok időrendjében. Az I. sz. táblázatból jól látható, hogy az 1820-as, 1830-as