Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Györffy István ( 1884—1939)

hónapok azonban a lassú erjedés idejét jelentették. A Táj- és Népkutató Központ 1939. évi, nyári — kis­kunhalasi — táborozás megbeszélésein s vitáin, vala­mint a további, a kisebb táji kutatások során egyre in­kább érlelődött a már kiirthatatlan gondolat, a népi kollégium megvalósulása s lehetősége. A kollégium gondolata azonban, az eszme továbbélését, az elvetett mag életrevalóságát is bizo­nyítva, a kezdeti megtorpanás ellenére is megmaradt élo, eleven követelménnyé. Nem kis erőfeszítések mellett, a népi írók gondolat­világában és eszmei segítségével alakult meg a későb­biekben, a Turul Szövetség keretében, a rövid fennállá­sa idején is még változó, gomolygó Paraszt Főiskolá­sok Közössége, még 1939. október 28-án. Majd, pár hónapon belül: 1940. január 3-án a PFK tagjai a Tu­rul Szövetség keretében — nem kis belső csatározások árán — autonóm közösségként megalakítják a Bo­lyai-kollégiumot, az első népi kollé­giumot. Az a kétéves időszak, amely a Bolyai-kollégiumból a Györffy István Kollégiumig vezette - alakulása hivatalos időpontja: 1940. február 24. -, a jó munka, a gazdag termés, a gondolatok forrása és érlelése időszaka volt. így érthető, s így tudtuk akkor is, és így tudjuk értékelni ma is, a természetes, a tör­vényszerű alakulás és fejlődés alapján a N É K O S Z a Népi Kollégiumok Országos Szö­vetsége - megalakulását, megvalósulását: 1946­ban, július 18-án. Az igaz, egy már gyökerében meg­változott világ, egy új magyar demokratikus társada­lom reményében. Györffy István neve, alkotó és irányító egyénisége elválaszthatatlan a falusi, a paraszti, a népi kollégiu­mok mozgalmától. 5 6. A néphagyomány értékelése és gyakorlata Györffy István gondolatai, a mindennapi beszélgeté­sek, az egyetemi oktatás tanrendjei beosztásában, egy­részt szigorúan követték a megszabott elvi irányításo­kat, az egyetemi követelményeket, másrészt egy szaba­dabb, egy felszabadultabb megközelítéssel és gyakor­lattal újabb és általánosabb kérdések és problémák felé fordultak. Az Egyetem Néprajzi Tanszéke hallgatói, a Néprajzi Intézet növendékei számára mindez már természetes és következetes oktatási — nevelési — folyamat ered­ménye. A Néprajzi Tanszék mellett működő Táj- és Népkutató Központ, majd kényszerű jogutódja, soro­zatos összejövetelein, kiszállásain, heti előadásain, meg­beszélésein és vitáin, a történeti, a gazdasági, a népraj­zi, a szociológiai problémák és kérdések állandóan a napirenden voltak. A Néprajzi Tanszék munkatársai mellett, külső, meghívott előadói — Erdei Ferenc, Ve­res Péter, Somogyi Imre, Kovács Imre — s még sokan mások, szerepe, személye és előadása is egyaránt von­zotta az egyetemi hallgatókat. Az előadások és a kér­dések, a hozzászólások, a szigorúan tudományos, szak­mai értekezések és értékelések mellett, természetszerű­en és sok esetben nagyon is tudatosan, erős kritikai megfogalmazásban jelentkeztek; Már az előadások s az előadók megválasztása is jelezte a várható magatar­tást, s a hallgatók azonosulását nem egy esetben tanul­ságos volt folyamatosan követni és értékelni. Az elő­adók közül kétségkívül Erdei Ferenc és Veres Péter volt a legnépszerűbb. A hozzászólások, a viták megtel­tek politikai színnel és tartalommal, s mindez a hall­gatók magatartását is alapvetően meghatározta. Sza­bad fórum volt a Néprajzi Tanszék — a Táj- és Nép­kutató Központ, akkori érzéseink szerint, a szociális tartalmú, de egyúttal hagyománytisztelő és értékelő fiatalok második otthona, magas szintű szemináriuma. Nagyban hozzájárult ennek a friss s éltető légkörnek a kialakulásához Györffy István nevelő készsége, sze­mélyes varázsa, s a már akkor közkézen forgó Ja­vaslata' vagy más néven a , m e m o r a n d u m'. Tudtunk róla és közismert volt, hogy Teleki Pál be­mutatkozó — program beszédében 1938. június 11-én az Országgyűlésben, a politikus szigorúan meg­kötött megfogalmazásával, jelentőségéhez mérten fog­lalkozott Györffy István elgondolásaival és javaslatá­val. A már közismertté vált, s egyre nagyobb érdeklődést kiváltó javaslat, memorandum végül is 1939. július ha­vában, Györffy István élete utolsó szakaszában könyv­alakban is megjelent, s rövid időn belül három kiadást is megért. Györffy István: A néphagyomány és a nem­zeti művelődés c. munkája így vált még ma is élo és termékeny hagyatékká. A tanulságos munkát, kiad­ványt széles körű érdeklődés kísérte. A lelkes ismerte­tések és értékelések nagy elismeréssel fogadták Györffy István posztumusz munkáját, politikai és tudományos hagyatékát. Ismertetésük és értékelésük változatos so­rából, sorozatáról, szinte teljes és hiánytalan képet nyújt Rékásy Ildikó bibliográfiája. Hasznos és tanulságos feladat lenne részleteiben is ismertetni és elemezni Györffy István iránymutató munkáját. Tudománytörténeti vizsgálat és elemzés ad­hatna teljes értékű ismertetést erről a tanulságos mun­káról. Számos tanulmány, cikk, értekezés, szövegköz-

Next

/
Thumbnails
Contents