Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Györffy István ( 1884—1939)

és a nélkülözhetetlen tanulság, a közvetlen és az újból és újból megismétló'dő tiszteletadás. A korai, a korabeli megemlékezések, értékelések sorából csupán néhány, jeles kortárs és barát emlékezését idézhetjük. Ezek közül olyan jeles megemlékezések és értékelések, tanulmányok kapcsolódnak Györffy István életéhez és emlékéhez, mint Bálint Sándor, Gönyei Sándor, Gunda Béla, Illyés Gyula, Ortutay Gyula, Szűcs Sándor, Tálasi István, Viski Károly s még sok más méltató munkái. Joggal mondhatjuk, hogy nemzedékek nevelője volt. — „Népben, nemzetben gondolkodott" — ahogyan tanítványa. .. (és a Néprajzi Tanszéken utódja) .. .Tálasi István jellemezte. Napjainkban is még a tudománytörténet, a biográfia alapvető és önmagában is folyamatosan meg-megújuló sorozatában számos tanulmány és értekezés foglalkozik a jeles tudóssal, közvetlenül vagy közvetve, a gondolatai megemlítésével, tanításai és magatartása erkölcsi értékével és értékelésével s emberi magatartása korszerű értelmezésével. Nem véletlen, hogy — többek között — Csoóri Sándor, Balogh Edgár is emlékezetünkbe idézik Györffy Istvánt, akiről annak idején Illyés Gyula fogalmazta meg: „Györffy István a magyar nép tudósa," — Illyés szerint „Szeretném így is mondani... a magyar nép lett tudóssá benne.''''

4 5. Az otthon és a kollégium A két világháború közötti években számunkra oly szokatlan és meglepő' közvetlenség, amely a Néprajzi Tanszéken fogadta a hallgatókat, úgy érzem, s azóta is mindig felrémlik bennem, nem volt, nem lehetett minden előzmények nélkül. Az otthon fogalma s igénye, s a későbbi időkben a hiánya vagy a megléte nem múlhat el nyomtalanul az ifjúság életéből. Györffy Lajos és Bellon Tibor emlékezéseiből és tanulmányaiból ismerjük a fiatal Györffy István diákságát; a karcagi iskolás éveket s később a messzi Késmárk diákéveit. A megszépítő múlt emlékein is túl — jól emlékszem rá — vissza-visszatért beszélgetéseiben, emlékezéseiben a kietlen nagykunsági tanya fagyos emléke s a kolozsvári egyetem ,deákévei' és , diák. asztalai' sem voltak mindig a jókedv derűs emlékei. Egyetemi hallgatóinak, tanítványainak, életük mindennapi történésének közvetlen megismerése, a múlt és a jelen akaratlan összehasonlítása jól szolgálta az időszerűgondolat formálását, megfogalmazását s a , k o 1 1 é g i u m ' — előttünk akkor még csupán laza körvonalaiban feltűnő' — gyakorlati megvalósításának a lehetőségét. Sajátos módon az ido s a dolgok kényszere már 1938-ban felvetette egy akkor, s még közelebbről meg nem nevezhetett ,paraszti'-,falusi'-,népi' diákotthon gondolatát. Úgy éreztük —- akkor -, ez a gondolat s egyre nyomatékosabban : ez az elhatározás, napjaink természetes igénye és követelménye. Természetes volt számunkra, hogy társadalmunk nem kis rétegében s irodalmi életünk haladó tagjaiban is már mások is felvetették ezt a gondolatot : Földes Ferenc, Karácsony Sándor, Szabó Dezső, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Németh László, Darvas József, Erdei Ferenc. Munkásságukban, elsősorban tanulmányaikban nemegyszer, sorozatosan foglalkoztak a ,n é p i ', a , p a r a s z t i ' származású fiatalok nevelése, tovább tanulása lehetőségével. Ismertük és idéztük Györffy István mondását, megállapítását, még megjelenése előtt, kéziratából, beszélgetéseiből, tanításaiból: (. . .) „A Teremtő a tehetséget úrnak, parasztnak egyformán adja. Csak a sors mostohasága s társadalmi berendezkedésünk fogyatékossága az oka, hogy annyi népi tehetség kallódik el. (.. . )" A felvetett gondolatok, elképzelések és tervezetek garmadája, majd felezése, harmadolása, természetesen nem volt mindennapi feladat. A lassú érlelés, s szinte már a véglegesnek is tekinthető megfogalmazás — elhatározás — sajátos módon egy országos jelentőségű mezőgazdasági és vízügyi munkálatok — ma úgy mondanánk, egy nagy beruházás — munkálatai során kezdtek kialakulni. A már évekkel azelőtt megkezdett, ,Tiszafüredi Öntözőrendszer' területén és vonzási — földrajzi és gazdasági — területén és környékén végzett közös táj- és népismereti kutatások során egyik, naponként visszatérő gondolat — gondolatsorozat — volt, az előttünk akkor még eléggé laza körvonalaival megjelenő', kibontakozó kollégiumi eszme: ,a paraszt' és ,népi' és ,a kollégium' hogyan fér ez össze, ez a politikai — és nemzeti — és ez a tudományos és nevelési, oktatási intézmény, intézet, iskola? A Tiszafüredi Öntözőrendszer területén végzett közös táj- és népismereti kutatások vezetői, számunkra kitűnően egybehangolt, közös szellemiséggel telt irányítói Teleki Pál egyetemi tanár, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, Magyary Zoltán egyetemi tanár és Györff'y István volt. Mondanom sem kell, hogy a terepen, a tájban az igazi vezető, az általános nagy kérdések s a helyi feladatok sorában egyaránt otthonos irányító Györffy István volt. Nagykunságban dolgoztunk, s a Tiszamentén, a ,professzor úr' szűkebb hazájában. Az 1938. évi, Őszi — november hónapban — megrendezett Táj- és Népkutató Központ nagy vihart kiváltó kiállítása —jó visszaemlékezni rá, s ez tudatunkat még napjainkban is meghatározza és erősíti — úgy tűnt, mintha a kollégiumi gondolat alakulását és fejlődését is gátolná, s akadályozná. A rá következő téli