Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Györffy István ( 1884—1939)

deivel, szerepükről a jelenben, s értékelésükről barátilag és szakmailag egyaránt. A hagyományátadás egyfajta tudatos folyamatát, a hagyaték — az emlékek, az emlékezés sokféle rétegű hagyatékának — a továbbadását. Nem csupán a közlés vágyának és lehetőségének a szerepét és jelentőségét, a pillanatnyi lehetőség megragadását. Sokkal inkább a tudatos, a későbbiekben is figyelemmel kísért emlékezés, az adatközlés, az adatanyag, a tudásanyag, az emlékezőkészség, a gondolkodás megléte, végső soron a beleélés — nagyon is számonkért eredményeit figyelhettük meg és értékelhettük. Ez a látszatra egyszerűnek tűnő, természetes oktatói megnyilatkozásához egyidejűleg a társadalomtudomány egyfajta történeti szemléletét lopta be hallgatói, növendékei, tanítványai eszmélési körébe. Úgy tűnik a már közel fél évszázados távlatból, mintha a történeti néprajzi oktatás egyik játékos és hatásos módszerévé, közvetlen nevelői eszközévé vált volna mindez, ez a beszélgetve oktató tanítási módszer és gyakorlat Györffy Istvánnál. Ez a sajátos oktatói és nevelői magatartás, a következetes törekvés, a másik fél, a másik ember — az egyetemi hallgató — a tanítvány — érzelmeinek és gondolatainak, törekvéseinek a közvetlen megismerése és értékelése volt jellemző Györffy Istvánra, az oktatóra és nevelőre. 3. Megismerés és azonosulás Már akkor tudatosodott bennem, hogy a szokásos egyetemi oktatás mellett, a Néprajzi Tanszéken más jellegű, alapjaiban véve másféle oktatás — nevelés — folyik. A közvetlenség nem a felületességet, a lazaságot jelentette. A természetes emberi kapcsolat inkább a nagyobb ismeretszerzés, a mélyebb megismerés felé hajlította a hallgatókat. Ma is úgy érzem — úgy látom —, a hallgatók nagy része, hamar túltéve magát az egyetemi szokásokon, részese lett egy sajátos tanszéki együttesnek, nagyon is tudatos törekvéseknek s baráti közösségnek. így érthető tehát, hogy a megismerés birtokában és értékelésével vette kezdetét az az oktatói és nevelői tevékenység, amely még ma sem múlt el, még ma sem hunyt el. Ez a sajátos emberi, tudósi és oktatói magatartás még napjainkban is eleven ero. Györffy Istvánnak különös és hatékony képessége volt az emberek közvetlen megismerésére; s a beleélés készsége és folyamata egyik alapvető jellemzője volt tudósi és oktatói egyéniségének. Vallom és tanúsítom, hogy Györffy István egyetemi tanár, a kiváló néprajztudós, oktatói és nevelői munkássága során, hallgatóival és munkatársaival oly mértékben tudott szoros kapcsolatba kerülni, hogy az oktató-nevelő és hallgató-tanítvány közötti , e m b e r i ' s , b a r á t i ' kapcsolat az érzelmek és gondolatok tartalmi összefüggéseit mindkettőjük számára logikus rendbe sorolták; a megismerésnek, a beleélésnek ritkán elérhető — tökéletes — megvalósulásában. A megismerésnek ez a sajátos módja, a beleélésnek a képessége, az emberi kölcsönhatások mindennapos jelensége, cselekménye és gyakorlata, ez volt a legjellemzőbb, ez volt Györffy István és körének, tanítványainak legjelentősebb sajátossága. 4. Az értelemszerű értékelés A megemlékezések értelmileg is kötelező és érzelmileg is elengedhetetlen sorában szólnunk kellene — milyen gazdag hagyaték ez, s még egyre bővülő hagyomány — a tudós professzor életéről, tudományos és közművelődési, oktatói és nevelői munkásságáról s tevékenységéről. Györffy István halála alkalmával megjelent megemlékezések, méltatások gazdag sorozatában, a korabeli híradások és közlemények részben már kötelességszerűen eleget tettek feladatuknak.

1 A Magyar Néprajzi Társaság, KUTATÓK, ÉLETMŰVEK. Szemlélet, módszer és eredmény Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly munkásságában címmel 1973. május 3—4-én megtartott tudományos tanácskozáson emlékezett meg, foglalkozott a három jeles, a három kiváló kortárs, a kivételes egyetértésben együtt munkálkodó munkatárs életével, tudományos munkásságával s muzeológiai tevékenységével.

2 Az állandóan visszatérő emlékezések sorát — legutóbb — egy kitűnő' szakmunka foglalta össze. Rékásy Ildikó, a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, Bibliográfia c. sorozatban közli Györff'y István munkássága, Bibliográfia c. kötetében a rendkívül gazdag és sokoldalú tudományos és közművelődési anyag szabatos könyvészeti adatait.'' A kiadványban az előszót — Györffy István életrajzát — Bellon Tibor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója írta. Mind a három, az említett megemlékezés, kiadvány, bibliográfia, tudományos — szakmai — méltatás és értékelés jóformán hiánytalan, s biztos alapot nyújt a további és természetszerűleg folyamatosan is megkívánt kutató és elemző munkálatokhoz. Az emberileg és szakmailag kiváló és már életében is megbecsült tudós — oktató és nevelő — emlékezete nem halványulhat el, s már a kortársak jelesei is hozzá illően méltatták egyéniségét; a kortársi megbecsülés mellett a , h á 1 á s ' utókor számára sem közömbös az elérhető