Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Egy nagykunsági tanya és kutatástörténete

Ebből 16 kat. hold volt fertő, legelő és kiserdő, fás liget. A tanyát az 1935—1941. években Andrási János - Hamar Rozália feleségével —, nyolcgyermekes család bérelték. A tanya évi bérleti díja már nem volt megállapítható. A tanyaépületek, a nagykunsági tanyákra jellemzően, csoportos elrendezésben épültek. A tanya — eredetében a szállás megülése még a XVIII. század második felére tehető, minden bizonnyal az 1763— 1768. évek után közvetlenül. A tanyaház, eredetileg tüzelos óltanya (pitar-ól, a kemencés szobával, a házzal) a XIX. század első felében épült. Az ököróllal kiegészítve és egyes részleteiben is korszerűsítve, a XIX. század második felében bővült. Újabb átépítése más kisebb gazdasági melléképületekkel bővítve és gyarapítva, a XIX. század végére, ill. a század fordulójára tehető. Az egykori tüzelő korszerűsítése 1935-ben történt. A tanyát és magát a tanyaépületet is a későbbiekben, 1945 után megosztották, majd 1968-ban teljesen lebontották. Mindezekhez az adatokhoz, az első, az 1938-as és az 1939-es években végzett vizsgálatainkhoz kiegészítésként s a természetes, következetes folyamatként, hasznos segítséget nyújtanak a közel negyven évvel későbbi helyzetfeltáró vizsgálatok és tanulmányok. A nagykunsági — a karcagi — tanyás gazdálkodásra vonatkozó újabb irodalomból, elsősorban és alapvetően BELLON Tibor tanulmányaira utalunk.

34 A nagykunsági tanyás gazdálkodás kitűnő összegezése mellett a gazdasági-társadalmi változások átfogó rögzítése, elemzése és értelmezése a közelmúlt történéseit és eseményeit is jól szolgálják. BELLON Tibor tanulmányaiban Karcag város gazdaságtörténeti fejlődését s a változó társadalom — a változó tudat — részletes, a múltba is visszatekintő elemzését kapjuk. Az előzőekben részletesebben ismertetett karcagi tanya korábbi, 1938. évi és folyamatos 1939. évi vizsgálata alapján GYÖRFFY István — a Központi OktatóKutatás — elgondolásának is megfelelően a nagykunsági tanyavilág a következő évek munkaterveiben is szerepelt. A Néprajzi Intézet táj- és népkutató csoportja következő' évi munkatervei sorában több — hoszszabb és rövidebb ideig tartó — helyszíni kiszállás és vizsgálat, kutatómunka is szerepelt.

35 A következő év munkaterve keretében — emlékezetem szerint — több település rendszeres társadalom — szociográfiai és szociológiai — vizsgálata, egy-két tanyás vidék közelebbi, átfogó megismerése s még számos tematikai kérdés - településtörténeti, agrártörténeti, gazdasági, művelődéstörténeti, ipartörténeti (kismesterségek) — téma merült fel. Elsősorban az egyes témakörök jelentősége, csökkenő vagy stagnáló gyakorlata, a szűkebb tájban értékelhető társadalmi és gazdasági szerepe és jelentősége is meghatározó kérdéssé vált. A különböző, az egymástól tájilag, társadalmilag és gazdasági szempontok alapján is elkülönülő kistájak — egyes jellegzetes települések — egy-egy sajátos, kevesebb lélekszámú község (Nyugat-Dunántúl, Vas, Zala megye, Bakony vidéke, a Baranya megyei aprófalvak, Észak-Magyarország palóc etnikuma) családtörténeti-generációs kérdések, Szatmár, Szabolcs megye középkori, lakosságában is még bolygatlan települései és természetszerűleg a változatlanul nagy érdeklődést kiváltó és már klaszszikussá - példaadóvá - - váló alföldi, hajdúsági, nagy- és kiskunsági települések folyamatos és következetes vizsgálatát terveztük. Az bizonyos, hogy a sokfelé kitekintő' és szerteágazó szakmai, ám egymással szerves szimbiózisban álló jelenségek puszta felsorolása és megfelelő csoportosítása és lehatárolása számos ügyviteli, gazdasági és személyi kérdést vetett fel. Azoknak az éveknek a lendületes és értelemszerűen, a cselekvés menetében s folyamatosságában is állandóan változó és alakuló elgondolásai közül három nagyobb kérdéscsoport vált központi érdekűvé, foglalkoztatta leginkább a közvetlen gyakorlati vezetőket s természetesen az egyetemi hallgatókat. Ilyen központi kérdés volt 1. a nyugat-dunántúli aprófalvak vizsgálata, 2. az alföldi, közelebbről a nagykunsági tanyakérdés részletes megismerése, 3. egy általánosabb, a már közvetlenül is megismert vagy még csupán elgondolásban feltűnő s egy-egy településhez még kevésbé kötó'dŐ kisebb-nagyobb közösség — társadalmi réteg — szociográfiai jellegű tanulmányozása. Ez a jelleg és az azonos tartalmú és töltésű magatartás, szellemi igénylés és cselekvési készség, az előző év (az 1938—1939. tanévi Központi Oktató-Kutatás) előadásai és szemináriumai, valamint az 1939. évi nyári több hetes kiszállások, táborok alapján természetesnek is tekinthető. Ezt a nagyvonalúnak és ígéretesnek is tartható elgondolást, tervezgetéseket azonban már kezdettől fogva s alapvetően két tényező határozta meg. Az első, minden bizonnyal, a következő évekre is szólva, az anyagi lehetőségek megfelelő biztosítása, a másik tényező, a nem kevésbé alapvetően szükséges követelmény: az egyénileg és szakmailag is megfelelő' egyetemi hallgatók, a részben érdeklődő és önként jelentkező s részben a szokásos kiválasztás — kiválasztódás alapján figyelembe vehetők közvetlen megismerése és értékelése. Az bizonyos, hogy az 1939. év szeptemberében, tehát egy viszonylag nagyon is rövid és szűk időszakban, a Néprajzi Intézet táj- és népkutató csoportja a már előkészítés, a megalakulás alatt álló Parasztfő-