Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Egy nagykunsági tanya és kutatástörténete

soron, az egyetemi hallgatók és a néphagyományok iránt érdeklődők széles tömege számára ekkor vált köztudottá az előző évek során fölmerült s kialakult gondolatfolyamat és cselekvési sorozat, s részben egy sajátos értelmezésű szellemi magatartás is — immár GYÖRFFY hagyatékaként.'

6 GYÖRFFY István — korábban még kéziratos — tanulmánya és a Táj- és Népkutató Központ 1938. év őszén megrendezett kiállítása változatlanul tovább sarjadt, és élo hatása már az 1939. évben szervezett tanulmányi kiszállásai eredményeiben is mélyrehatóan jelentkezett.

17 A már akkor is — közel fél évszázaddal ezelőtt — kialakult véleményünket erősíti meg HUSZÁR Tibor áttekintésében és értékelő összefoglalásában. Mindazokat a történelmi, gazdasági és társadalmi tényezőket s lehetőségeket ismerteti, amelyek a társadalmi vizsgálatokkal, a falukutató mozgalmakkal s így, többek között, a tanyakérdéssel is szoros kapcsolatban állnak, s amelyek lehetővé tették s alapjában megkövetelték a hazai társadalom további rendszeres és elmélyültebb vizsgálatát.

18 Bizonyára nem tévedek, ha a korszerű — a mai — szemléletünk s a megkövetelt tárgyilagosság alapján, arra a következtetésre jutunk, hogy a század harmincas-negyvenes éveiben kifejlődő társadalomvizsgálatok, a szociológiai kutatás elsősorban az ún. falukutató mozgalom lényeges elemeiben gazdagította ismereteinket. Számtalan olyan kezdeményezésnek lehettünk és voltunk tanúi, amelyek akár megvalósultak, akár a kényszerű tespedés vagy a folyamatos és következetes ellenállás és ellentétek következtében nem váltak, nem válhattak valóra, vagy torz formájukban csupán egy későbbi adatanyag fölhasználása lehetőségét rejtették, rejtik magukban. A két világháború közötti — társadalomvizsgálat — falukutatás munkássága természetesen a tanyasiak életének közvetlenebb megismerését is jelentette. Helytől és időtől függően, egyforma intenzitással vizsgálták - vizsgáltuk — a magyar parasztság, a falusi és a tanyasi lakosság társadalmát, gazdasági életét, társadalmi és családi sajátosságának a jellegét, változását és sok esetben a fejlődését is.

19 A napjainkban újból meginduló és egyre bővülő szakirodalom számos értékes tanulmányt mutat fel, s egyre növekedőén gyarapítják tanulmányaink sorát. A rendkívül gazdag szakirodalomból elsősorban a közvetlenül vonatkozó s a legújabb irodalmi utalásokra szorítkozhatom.

20 Tanulságosan egészítik ki mindezeket a tanulmányokat még a továbbiakban azok a megnyilvánulások, jelentések, értekezletek, amelyeket az elmúlt évek folyamán a különböző szervezetek és intézmények rendeztek, s amelyek nagy része eredeti összegezésben, teljes egészében vagy egyes részleteiben kiemelve meg is jelentek.

21 Egy általánosabb társadalomtudományi jellegű falukutatás keretében az alföldi, elsősorban a nagyalföldi település, településszerkezet iránti érdeklődés és figyelem már a Táj- és Népkutató Központ kezdeti munkásságában is jelentkezett. Úgy tűnik, hogy a magyar néprajztudomány, akkori szemléletének függvényeként is eléggé Alföld-centrikus volt. A Tiszafüredi Öntözőrendszer területén és hatósugarában megkezdett s folyamatos munkálatok során kialakult, kiművelt módszertani kérdések és vizsgálati eredmények is hozzájárultak az Alföld, lényegében a Nagyalföld társadalomtudományi jellegű megismeréséhez.

22 Ez az Alföldcentrikusság a Táj- és Népkutató Központ 1938. évi kiállítása hatására, megfigyelhetó'en, az egyetemi hallgatók körében is erősen telítődött. Az akkori ifjúsági mozgalmak, szervezetek s a sajátos magatartású és hangvételű kollégiumi gondolatok keretében is előtűntek az egyfajta lokálpatrióta jelek, az alföldi, a tiszántúli, a hajdúsági, a nagykunsági, a békési hazai tájék, a szűkebb szülőföld iránti elkötelezettség emlékei és kötődései.

23 Talán ezzel is magyarázható és ez is jelenthette, hogy megfigyeléseim szerint a Táj- és Népkutató Központ Kt'állítása második terme, a „Tiszavidék" c. kiállítási anyag, elsősorban az alföldi, tiszántúli bölcsészkari egyetemi hallgatók körében nagyobb érdeklődést és figyelmet keltett. A „Tiszavidék" c. (A kultúrtáj kialakulása. A Tisza-mente élete az utolsó öt nemzedék alatt) tárgyú kiállítási anyagot elsősorban a Tiszafüredi Öntözőrendszer területén végzett gyűjtő- és kutatómunkálatok anyagából K. KOVÁCS Péter és VARGHA László állította ki és rendezte.

24 A szűkebb hazai táj, a tiszántúli települések archaikus vonásainak ismertetése, a lakásviszonyok leplezetlen föltárása mintegy közvetlenül is igazolta, s bizonyságul is szolgált az arról a nagytájról származó ifjúság társadalompolitikai igényének, lehetőségének és a követelmények fokozottabb fölmérésére, megformálására és aktivizálására.

25 Ehhez, a hazai tájakhoz is kötődő ráeszméléshez, tudatneveléshez és végső soron szemléletük formálásához még nagyban hozzájárult a Táj- és Népkutató Központ (ebben az időszakban már a M. Kir. Pázmány Péter Tudomány Egyetem Néprajzi Tanszéke—Néprajzi Intézeté) táj- és népkutató csoportjának 1939. július hónapban megrendezett ún. Központi Oktató-Kutatás elnevezésű munkája és gyakorlata, amelyben megfelelő vezetés és irányítás mellett kb. 80 egyetemi és főiskolai hallgató vett részt. Ezt a kéthetes Központi Oktató-Kutatás helyszíni munkáját Kiskunhalas városban és a környéki tanyavilágban tartottuk meg. A kiskunhalasi központi oktató-kutatás