Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)
Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez
r-80 h 70 60 en 40 30 20 o ID O O o m o o 00 o LD 00 o o en o CD 3. kép. A datált magyarországi bútorok készítőhelyei a Néprajzi Múzeum állománya alapján (1. falu, 2. város) arról tanúskodik, hogy az évszámmal is felékesített díszbútoroknak az eló'állításában, amint az várható volt, úgyszólván mindvégig, pontosabban az első világháború éveiig az asztalosok szerepe volt a domináns. A készítők közt az asztalosok száma lényegében töretlenül emelkedik egészen az 1840-es években elért csúcsig, majd pedig az 1860-as évek kisebb kiugrásától eltekintve, továbbá egy ennél is csekélyebbtől az 1890es években, azoknak az asztalosoknak a száma, akik az évszámmal jelölni szokott, hagyományosan virágozott bútorokat gyártották, fokozatosan elapad. Az első világháborút követő évek számadataihoz meg kell azonban jegyezni, hogy bár hihetőleg tükrözik a tradicionális díszű bútorhoz még hű szigetek díszbútorigényének a válságos idők elmúltával bekövetkező újabb megerősödését, azonban a váltakozó mennyiségükkel lényegében sokkal inkább az ilyennemű kései tárgyakra való gyűjtői rábukkanásnak a véletlenszerűségéről tanúskodnak. A statisztikai görbének az 1940-es években megfigyelhető hirtelen magasba lendülése például egyetlen szobaberendezés nyolc évszámos darabjának köszönhető; ezeket a virágos festésű bútorokhoz ekkor még mindig ragaszkodó Harta község (Bács-Kiskun m.) egy szegényparaszt házaspárja csináltatta az esküvő évében, 1940-ben. 48 A házi iparosok minden bizonnyal az asztalosok nyomán kezdték el datálni azokat a bútorokat, melyeket lakásbeli kiemelt szerepre szántak. Az asztalosok kínálatát kiegészítve, készítményeik növekedése és fogyása még az Ő termékeikénél is egyenletesebb, és az 1830-as és 1840-es években éri el — az előbbiekéhez közel hasonlóan — a csúcsot. A grafikon lefutásából ítélve, a háziiparosok már az első világháború körül teljesen felhagyhattak azzal, hogy parasztcsaládoknak