Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez

sen felelet várható arra a kérdésre is, hogy azok, akik ezeket az évszámmal ellátott, reprezentációs szerepű lakásberendezési tárgyakat megvásárolták és használták, vajon mennyire voltak az adott évtizedekben városiak avagy falusiak? A felötlő kérdések megválaszolásához további grafikonokat állítottam össze (2—4. kép). Meg kell azonban jegyezni, hogy ezekhez a görbékhez már magától értetődően nem volt lehetséges minden egyes esetben teljes egészében számításba venni a Néprajzi Múzeumnak az eddigiekhez felhasznált datált bútoranyagát. Csakis azokat az egyedeket vehettem ugyanis figyelembe, amelyeknél a múzeumi leltárkönyv pontosan lokalizálja a használat helyét, illetve ahol a tárgy készítésének helye meghatározható, tehát ahol nem merülhet fel kétség a városi vagy a falusi illetőség tekintetében. Arra vonatkozóan viszont, hogy mi volt a készítő: céhes mesterember, azaz asztalos vagy pedig háziiparos, illetve valamely barkácsoló, némi tévedést is megkockáztatva, megkíséreltem minden egyes datált bútordarabnak a meghatározását. Megjegyzem, a sorozatban előállítottnak látszó, művesen faragott székek esetében, amennyiben nem asztalosmunkák, a készítőt háziiparosként vettem számításba; a szakirodalomban használatos specialista kategóriát viszont, mint nehezen elhatárolhatót, nem különböztettem meg. A bútort készítő pásztorfaragókat, tekintettel ilyen tevékenységük alkalmi voltára, a barkácsolókhoz soroltam. A készítők megoszlását szemléltető grafikon (2. kép) 2. kép. A datált magyarországi bútorok készítői a Néprajzi Múzeum állománya alapján (1. barkácsolók, 2. házi iparosok, 3. asztalosok)