Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez

as évek csekély kiemelkedésétől eltekintve, közel azonos értéken marad az 1880-as évek végéig. Az 1890-es évet az utolsó kiugrás, a XIX. század második felében észlelhető legmagasabb érték jellemzi, mely azonban már nem éri utol az 1840-es évek tetó'zését. Végül az 1900-as évektől már csak a mindinkább fokozódó elapadás van hátra. A Néprajzi Múzeum datált bútorai nyomán meghúzott statisztikai görbe vonala igen figyelemre méltó, minthogy töréspontjai — a XIX. század elején, a század derekán, illetve a végén — egybevágnak a magyar népi bútoroknál megfigyelt legfőbb stílusváltásokkal, amelyek viszont lényegében a magyar népművészet története folyamán kirajzolódó lényeges fordulópontoknak felelnek meg.

47 Mielőtt azonban megkísérelnék néhány megjegyzést fűzni ezekhez az egyező irányváltoztatásokhoz, tanulságosnak látszik a datált bútoranyagot további szempontokból is megvallatni. A magyarországi datált népi bútorok grafikonja láttán ugyanis újabb olyan, az alakulástörténet szempontjából nem lényegtelen kérdések is felmerülhetnek, amelyek megválaszolásához ugyancsak segítséget nyújthatnak a vizsgálatba bevont tárgytömeg révén nyert idősorok. Felvetődhet, hogy milyen tanultságú faművesek lehettek a szóban forgó objektumoknak a készítői, különösen pedig, hogy milyen mértékben változott az áttekinthető időszakban mindezeknek a bútorgyártóknak a városlakó vagy falusi volta? Egyben természete-