Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez

K. Csilléry Klára STATISZTIKAI VIZSGÁLATOK A MAGYAR NÉPI BÚTOROK TÖRTÉNETÉHEZ VARGHA László, akinek a Ház és Ember jelen kötetével kívánunk emléket állítani, nagy fontosságot tulajdonított a parasztházak berendezése és bútorzata vizsgálatának. Mint a Néprajzi Múzeum fóigazgatója, Ő határozta el a kutatás és fejlesztés érdekében a múzeum önálló bútorgyűjteményének a kialakítását. Miután 1947-ben, az akkor létesített gyűjtemény kezelésére kezdőként megbízást kaptam tőle, Ő adta számomra az első útmutatásokat az anyag művészettörténeti vonatkozásainak a megértéséhez és a minél alaposabb történeti és technológiai megközelítéshez. Végső soron tehát ezekre a kezdeti tájékoztatásokra vezethetők vissza az itt következő kutatási eredmények is. A mostani kötetben való közreadásukkal szeretném kifejezni hálámat VARGHA Lászlónak a kutatómunkámban való elindításért.

1 I. A népi kultúra alakulástörténete megismerésének igen fontos, habár még mindig nem kellően kiaknázott forrását képezik a tárgyi hagyatéknak azon egyedei, amelyek magukon viselik a készítésük évszámát. Igaz, a magyarországi néprajzi gyűjtemények, köztük is élen járva a budapesti Néprajzi Múzeum, nem kis mértékben éppen az ilyen tárgyak jelentőségének a tudatától hajtva gyűjtötték — az utóbbi évtizedekben immár céltudatosan is — a datált objektumokat. A Néprajzi Múzeum bútorgyűjteményének az esetében az ilyen irányú szerzeményezo tevékenységnek kiváltképp az 1950-ben Suzanne TARDIEU által a datált francia vidéki bútorokról megjelentetett kötet adott komoly ösztönzést, amelyben a szerző egyben már grafikonon is szemléltette a számba vett emlékanyagnak az időbeli megoszlását.

2 A történeti változások megrajzolásához az évek hosszú során tekintélyes számúra gyarapodott datált múzeumi tárgyállományt a magyar kutatók több alkalommal is segítségül hívták. KRESZ Mária már 1954ben a Néprajzi Múzeum mintegy 260 évszámos példánya elemzésével jellemezte a legnagyobb alföldi fazekasközpont, Hódmezővásárhely termékeinek az alakulásmenetét. Ó annak a gyarapodásnak, illetve fogyásnak az illusztrálására, ami az itteni cserépedénytípusok készítésében az idők folyamán végbement, grafikonra is felvitte a datált múzeumi példányok adatait.

3 A gyűjteményi anyag értékelésének ez a módszere mindazonáltal a későbbiekben nem talált nálunk követésre, mégha a történeti rekonstrukcióhoz számos más alkalommal is alapul szolgáltak az évszámmal jelölt tárgyak. Magam is pusztán az ilyen darabok tapasztalati ismeretében, alapvetően a Néprajzi Múzeumba begyűlt évszámos objektumokra támaszkodva, állítottam össze a magyar népi bútorok fejlődés- és stílustörténetének vázlatát.

4 Ugyancsak a múzeum több mint 1200, túlnyomó részében datált tárgyának — illetve néhány ezeket kiegészítő és a stílusjegyeinek alapján nagy valószínűséggel keltezhető példányának — az időrendbe való csoportosításával törekedtem kiállítás formájában szemléltetni a magyarországi népművészet történetének jellemző tendenciáit. Már egyedül ez a felsorakoztatás megfelelő támpontot kínált, hogy megkülönböztethető legyen az alakulási folyamatnak a legfőbb három periódusa: a nagyjából a XVIII. század végéig tartó kibontakozás, a XIX. század első felében megmutatkozó virágkor, végül pedig a XIX. század második felében tapasztalható és a XX. század elejére áthúzódó másodvirágzás, a hanyatlás megindulásának kezdeteivel.

5 A magyarországi népművészet története periodizációjának időbeli pontosítása, nemkülönben a bekövetkező változásoknak az értelmezése érdekében, lényegében azonban ugyanerre az anyagra építve, ezt követően több tanulmány is született.

6 A felvetődő számtalan problémának a megoldása nyilvánvalóan további anyagfeltárásokat és elemzéseket is igényel. A fejlődésmenet hiteles meghatározásához mindenképpen törekedni kell a rendelkezésre álló tárgytömeg sokoldalúbb megváltatására. A gyakran bizonytalan feltevésekre kényszerülő kutató különösen az alakulások fordulópontjainak a megállapításához érzi nagy szükségét a minél egzaktabb eredményeket ígérő módszer alkalmazásának, mindamellett, hogy egy ilyen a felmerülő egyéb kérdéseknek a megválaszolásában is hasznos szolgálatot tehet. Azokban a tárgykörökben, ahol kellő számú datált objektummal rendelkezünk, kiváló módszernek kínálkozik a statisztikai analízis. Érdeklődéssel olvasva az északnyugat-németországi datált tárgyi javak statisztikai értékeléséről Günter WIEGELMANN által írt és