Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Vargha László (1904—1984) - FILEP ANTAL: Vargha László tudományos munkássága

Filep Antal VARGHA LÁSZLÓ TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA Megtisztelő, inspiráló feladat Vargha László tudományos pályájáról áttekintést, mérleget készíteni. Igaz, az első' lépések alkalmával azonnal fel kell ismernünk azokat a nehézségeket, amelyekkel elkerülhetetlenül szembetaláljuk magunkat, ha a népi építészet, a népi építő gyakorlat e sok oldalú, hatalmas anyagot összegyűjtő, áttekintő kutatóját érdemben szeretnők méltatni. Pedig ezt az értékelést nemcsak a néprajz és a társtudományok (az építészettörténet, múzeumügy, műemlékvédelem) kutatói várnák. Joggal igényelhetik elsősorban, hogy Vargha László tevékenységéről biztos alapokon nyugvó áttekintéssel rendelkezzenek. A szándékunk és a jelenlegi lehetőségeink ellentmondásai feloldhatatlannak tetszenek. Igaz, ilyen gondok persze, nemcsak Vargha László pályaképének felvázolásánál jelentkeznek. Nyilván sokan vagyunk tisztában azzal, mi mindent kellene részletes vizsgálat és elemzés alá vennünk ahhoz, hogy az előttünk járt kutató nemzedékek tagjai életművét (köztük Vargha Lászlóét is) kellő alapossággal értékelhessük, és tudományos pályafutásukat érdemben, fejlődésükben mutassuk be. Az ezzel kapcsolatos tájékozódás első lépései is tudatosítják bennünk, hogy tudománytörténetünknek mennyi az adóssága. Hiányoznak azok az előmunkálatok, amelyek nélkülözhetetlenek volnának egy-egy korszak vagy egy-egy tudományos irányzat, iskola megítéléséhez, de akár egy-egy tudós életpályájának felvázolásához. Nem rendelkezünk még kielégítő bibliográfiával, nem tekinthetünk be az egykori kutatóink hivatali és tudományos levelezésébe. Nem ismerjük kellő alapossággal szaktudományunk neves művelőinek életútját, nem vehettük számba a tudományos fejlődésüket befolyásoló tényezőket sem. Bár menthetjük magunkat az írásos források jelentős részének indokolt elzártságával vagy ez ido szerinti feltáratlanságával. Ez mindig is jellemezte a közeli múlt, a félmúlt kutatását. Ezzel szemben viszont fájlalhatjuk, hogy a húszas, harmincas, sőt a negyvenes évek kutatói törekvéseire vonatkozóan nem kérdeztük ki kellő időben a tőlünk búcsúzó nemzedékek tagjait, nem gyűjtöttük össze az előttünk járt nemzedékek tanúságtevo emlékezéseit, orális hagyományait, személyes megfigyeléseit, noha ezt az egykorú dokumentumok többszörösen ismétlődő szétszóródása, esetleges szinte teljesnek tetsző pusztulása eleve indokolta volna. Tegyük hozzá : igazában nem támogattuk kellően azokat a kollégáinkat sem, akik kísérletet tettek az ilyen jellegű adósságaink csökkentésére. Úgy érezzük, mindezeket szükséges elorebocsátanunk. Jeleznünk kell, hogy amikor az első mérlegelésre vállalkozunk, milyen módon, milyen mértékig korlátoz bennünket az a tény, hogy tudomány- és kutatástörténetünk előzményei rendkívül szerények, az utóbbi fél évszázad vonatkozásában teljesen járatlanok a vizsgálatok ösvényei. Ide kell kívánkozzék annak a megjegyzése is, hogy a mostani mérlegelésnél még nélkülöznünk kellett Vargha László véglegesnek tekinthető bibliográfiáját. Gazdag kéziratos, rajzi, illetve fotóanyagot tartalmazó hagyatékának rendezése is éppen csak alighogy elkezdődött. Nehézségbe ütközött még az életrajzának kellő részletességű rekonstruálása is. Ugyan ismételten kísérletet tettem arra, hogy a baráti beszélgetéseink rendjén szóba hozzam az ezzel kapcsolatos kérdéseimet, Vargha László azonban ilyenkor mindig a kortársaira vagy a nála idősebb nemzedék tagjaira terelte a szót. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulójától ugyan többször és többünknek ígéretet tett arra, hogy magnetofonos beszélgetést fog folytatni életútjáról, de a megvalósítást egyre halogatta. Utóbb pedig a beszédzavarral együtt járó betegsége eleve lehetetlenné tette idevágó terveinket. Jelen dolgozatnak célja az, hogy az életmű kutatástörténetünket befolyásoló súlypontjait igyekezzék meghatározni. Egyúttal arra is törekednénk, hogy megkeressük Vargha László helyét a népi építő kultúra kutatásának fejlődésében. Szeretnők szolgálni a további kutatást azzal is, hogy Vargha László tudományos pályafutásának fo vonalait úgy vázoljuk, hogy az az életmű értelmezését és megértését is szolgálja, a további részletkutatásokra ösztönözzön. Vargha László tudományos érdeklődésének kialakulásáról, a kutatómunkára való felkészüléséről viszonylag keveset tudunk. Pályafutását lényegében attól az időtől tudjuk nyomon követni, amikor a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán, a néprajzi tanszéken, Györffy István munkatársaként véglegesen az etnográfia szolgálatába állt. A korábbi évekről nagyon hézagosak az ismereteink. Annyit biztosan állít-