Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony

Bálint János: A NEMESBORZOVAI HARANGTORONY A magyar falu építészetének minden tekintetben ki­magasló alkotásai a fatornyok. Szerkezetrendszerük megkomponálása, a csomópontok magabiztos kiala­kítása, a felhasznált anyag tökéletes ismeretével, nagymértékű józan fegyelmezettséggel történt, bizo­nyítva az alkotók magasfokú építőérzékét. A ma­gyar népi építészet ezen alkotásai közül egyik leg­értékesebb a Nemesborzován 1971-ben lebontott, és a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 1973-ban újból felépített fatorony. Nemesborzova parányi és jellegzetes települése a Felső-Tisza-vidéknek. Kialakulásának körülményei és időpontja nem ismertek. SZENTPÉTERY Imre kutatásai szerint a falu neve a szláv bfezova (jelen­tése: nyírfás, nyíres) szóból alakult ki. 1 A községet először 1436-ban említik Kölcsey Ja­kab és Borzovay László pereskedése kapcsán. A Bor­zovay család 1592-ig birtokolta a falut. Ekkor Ru­dolf király kilenc nemes között osztja fel a birto­kot. Feltehetően a „nemes" ragadványnév is ekkor kerül a falunévhez. 2 A Felső-Tisza-vidék folyói mentén már a XII. szá­zadban népes falvak találhatók, melyek többsége a mai napig megőrizte eredeti településformáját. Az 1784-ben készült első katonai felmérés vizsgálata alapján a falvak nagyobb része az úgynevezett or­sós elrendezést mutatja. 3 Az érdekes kivételek közé tartozik Nemesborzova patkó alakú (1. kép), zárt települése. A forgalmas utaktól távol, erdőirtás út­ján helyet foglaló falu, erős kerítéssel, és árokrend­szerrel volt körülvéve, melybe bevezették a Nóbor­da patak vizét. A falu bejárata a keleti oldalon lát­ható hídnál (felvonóhíd?) volt. 4 A falu belsőségé 1­ben, központi helyen volt a templom és a harang­torony, valamint a XIX. század végéig működő szá­razmalom. 5 A telkek elrendezése, a lakóházak nagy­sága semmiben sem különbözött az Erdőhát vagy a Szamoshát ismert megoldásaitól (2. kép). A mindig magyar lakosságú község állattartással, földműveléssel foglalkozott. A XIX. század elejétől egy-egy kovács, csizmadia, ács is működött a falu­ban. Országszerte a haranglábak, és harangtornyok sok változata található meg, melyek műemlékvédelmünk féltett kincsei. A ma látható fatornyok alig vezethetők vissza a XVII. század elejéig, aminek leginkább az az oka, hogy az időjárás viszontagságainak kitett faszerke­zet, gondos ápolás mellett sem ért meg 2—300 év­nél többet. Amely tornyokat megkíméltek a gyako­ri tűzvészek, háborús dúlások, azt a kíméletlen idő tette semmivé. Ezért szinte természetes, hogy a kö­zépkori tornyokról csak nagyon hézagos emlékeink maradtak. Az első haranglábak — nem tornyok — feltehetően a XIII. század előtt már a falvakban megjelentek. 6 A legegyszerűbb — szinte ideiglenes — megoldás volt a földbe ásott ágasfa, melynek felső villás ré­szébe lehetett elhelyezni egy kisebb harangot (3. kép), melyet kicsiny tető védett esőtől, hótól. 7 Ebbe a típusba sorolható az a szerkezet, melynek két földbe ásott lábának felső végeit összekötő geren­dára (4. kép) függesztették a harangot. 8 A nagyobb haranglábak, tornyok, a XIV—XV. században épül­nek a városokban látható formák mintájára. Ahol a gazdasági fellendülés lehetővé tette, hogy esetleg még egy, nagyobb harangot vásároljanak, amit már a kisebb harangláb nem bírt el, ott szükséges volt egy nagyobb, toronyszerű tartószerkezet építése. Egyes elképzelések szerint az első toronyszerű ha­ranglábaink kúp alakúak voltak, négyszög, illetve nyolcszög alaprajzzal. 0 Mielőtt ferde, vagy függő­leges oszlopvázzal készültek volna tornyok, bizto­san használták a boronafalas szerkezeti megoldást is. 10 Fejlettebb szerkezeti megoldás a zömök, vas­kos forma, mely a XVI. században Erdélyben, és egy századdal később a Felső-Tisza-vidéken vált uralkodóvá. Ennek már négy függőleges oszloppal kialakított állványszerkezete volt, melyet alul talp­1. kép. Nemesborzova és Mánd 1784-ben

Next

/
Thumbnails
Contents