Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR-HORN ANTAL: A mándi református templom

kai szerkesztési elvet fedezhetünk fel. A magyar népművészetre általában jellemző a díszítés koncentrálása. Itt ez fejlettebb formában, két fokozatban valósul meg: a fehérre meszelt falak ellenpontja a színes berendezés, de ezen belül újabb ellentét feszül a festés és díszítés ellenére is puritán mennyezet, karzatok, padok és a szinte túlburjánzó tagozatokkal kiképzett szószék között. Az egész kompozíció az egyházi fegyelem alatt álló népi díszítőművészet eszközeivel a templomtér eszmei középpontját, a szószéket emeli ki. Érdemes arra is felfigyelnünk, hogy a templom építészeti kialakítása és belső berendezése, annak ellenére, hogy a kor gyakorlata szerint nem egy mester műve, milyen harmonikus egységet alkot: a népi építőgyakorlat és a díszítőművészet önállóságát megőrizve, sőt kiteljesítve, hogyan szolgálta adott korban és helyen egy kis közösség társadalmi, eszmei funkcióit. A mándi fatemplom építészeti megformálása, szerkezetei és festett berendezése a korabeli népi építőgyakorlatot és népművészetet tükrözi, így a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ezt a kiemelkedő szépségű épületét szemlélve egyben fogalmat alkothatunk a távolabbi környék, Északkelet-Magyarország, sőt bizonyos mértékben egész hazánk XVIII. századi falusi református templomairól és fejlett népi építészetéről.