Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR-HORN ANTAL: A mándi református templom

JEGYZETEK 1. A hajdani Szatmár megye Tisza és Szamos közé eső részét a nép Erdőhátnak nevezi. Az elnevezés találó, mert a múlt századig ezt a vidéket szinte összefüggő erdő borította, a falvak kisebb-nagyobb irtásokra települtek (GILYÉN Nándor—MENDELE Ferenc—TÓTH János 1975). 2. MAKSAY Ferenc (1940. 173) Anonymus nyomán honfoglalás korinak tartja a települést (vö.: SZIRMAY Antal 1810 242.). 3. MAKSAY Ferenc 1940 65—66. 4. A templomot a Szabadtéri Néprajzi Múzeum a református egyháztól 1971-ben megvásárolta. Már a bontás folyamán megépült a templomkert keleti oldalán az egyház új temploma. Mivel az utóbbi számunkra érdektelen, a továbbiakban, ha a mándi templomról szólunk, ezen mindig a Szentendrén álló, rekonstruált épületet értjük. 5. BALASSA M. Iván 1978 6—7. 6. Az épületről részletes művészettörténeti és szerkezeti ismertetés (GILYÉN Nándor 1958 192—198.), újabb közlés: GILYÉN Nándor—HORN Antal 1979 229—239. 7. A templom rekonstrukciós programtervét GILYÉN Nándor, a felmérést és a rekonstrukció részletes tervét HORN Antal készítette. A felmérés 1971ben, a rekonstrukciós programterv 1974-ben, a részletes terv 1975-ben készült, a bontásra 1974— 1975-ben és a rekonstrukcióra 1975—1977-ben került sor. 8. A templom nyugati bejárata előtt későbbi időben, feltehetőleg a századforduló táján épült, vályogfalas előcsarnok állt. Az újabb és a templomhoz nem illő épületrész rekonstrukciója nem volt indokolt. 9. A csaknem két évszázados talpfák teljesen elkorhadtak, ezért a rekonstrukciónál ezeket ki kellett cserélni. A további károk megelőzésére a talpfák alatt vasbeton talpkoszorú és bitumenes lemez vízszigetelés készült, az új szerkezetek azonban rejtve maradtak. A faváz többi része eredetinek tekinthető, mivel csak néhány elem kicserélése, vagy korhadt végének új anyaggal történő ragasztott toldása volt szükséges. Itt jegyezzük meg, hogy a hosszfal talpa az épület nyugati végétől a szentély sokszögzáródásának kezdetéig egy darabban készült, megcáfolva azt a korábbi, bár egyéb adatokkal nem alátámasztott sejtést, amely szerint a hajó és a szentély nem egy időben épült (7. kép). 10. A vázkitöltő falazat a bontásnál megsemmisült, a sövényfonás anyaga sem volt újra felhasználható. A rekonstrukció azonban az eredeti technikával készült. Ez az épület hitelességét azért sem csökkenti, mivel a paticsfalakat sok esetben (pl. árvíz után) régen is újratapasztották, sőt a tönkrement sövényfonást is megújították. Lehetséges viszont, hogy a homlokzat régebben nem volt meszelve, a rekonstrukciónál azonban a ma már mindenképpen hagyományos meszelést (illetve a meszelés hatását adó műanyag festést) célszerű volt esztétikai és állagvédelmi okból egyaránt megtartani. A rekonstrukció során felmerült az a gondolat is, hogy a faváz eredetileg látható volt. Ezt elsősorban az ablakkeretek finom faragása valószínűsítette, mivel a tapasztás alatt az teljesen eltűnik. Tény azonban, hogy a látható faváz a magyar népi építészetben legfeljebb a gazdasági épületeknél fordul elő, a lakóházakat, akár favázasak, akár boronafalúak voltak, minden esetben betapasztották. Ugyanez mondható el az ismert kevés számú fatemplomról is. A Domanovszky által közölt eredeti tervek az ácsmesterek szerkezeti rajzai, amelyek természetesen a szerkezetet, és nem a betapasztott homlokzatot ábrázolják. DOMANOVSZKY György 1936. Ezzel ellentétes felfogást vall BALASSA M. Iván (1978. 6—7). 11. A részben már korhadt, de a rajta levő eredeti festett díszítés miatt feltétlenül megtartandó deszkázat a rekonstruált épületváz merevítésére nem látszott kielégítőnek, különös tekintettel a Szentendrén várható nagyobb széllökésekre. Ezért a régi deszkázat fölött — nem láthatóan — ferde irányú új deszkázat készült. Az alapozáshoz hasonlóan ez is műszaki szükségszerűség miatt készült új szerkezeti elem. 12. A közölt adatok természetesen nem meríthetik ki a teljes emlékanyagot (BALOGH Ilona 1935). 13. A magyarság néprajza (Bp. 1941) I. 190—193. 14. A Mándot környező falvak közül fatemplom volt Csaholcon, Darnon, Fülesden, Komoron, Maj

tison és Nemesborzován — vagyis mindenütt, ahol nem volt a gótika korából származó templom. 15. A mándi templom építőjét sajnos nem ismerjük, de a környéken dolgozó több ácsmesterről tudunk a XVIII. században. 16. KISS Kálmán 1878 617. 17. DOMANOVSZKY György 1936. 18. A brandenburgi műemléki topográfia tíz XVII— XVIII. századi favázas, a mándihoz hasonló alaprajzú templomot közöl (Berlin, 1913). Az érdekes adatra VARGHA László hívta fel a figyelmünket. 19. Ilyen például Ceglów plébániatemplomának XVI. századi fedélszéke is (Lengyelország). 20. A mándi templom berendezésének rekonstrukciós terveit POMOZI István készítette, a restaurálási munkákat JANOVICH István és MARKL Károly végezte. 21. A festett asztalosmunkákra összefoglalóan: TOMBOR Ilona 1968. 22. A festett belsők ma túlnyomórészt csak református templomokban találhatók, de a múltban általánosan elterjedtek voltak. A világi emlékek azonban csaknem kivétel nélkül elpusztultak (ezek késői leszármazottai a múlt századi festett parasztbútorok), de a katolikus templomokban is kevés nyomuk maradt. A közeli Jánk gótikus plébániatemplomának hajója fölött látható egyszerű, kékre festett (talán csak átfestett), arany csillagokkal díszített kazettás mennyezet mutatja, hogy a stílus a katolikusoknál ezen a vidéken sem volt ismeretlen. 23. Ilyen korai emlékek találhatók Csengerben, Csengersimán, Gacsályban, Gyügyén és Tákoson. Talán még érdekesebb az ereszdeszkázaton található halvány végtelen mustra, amely a Felső-Tisza-vidéken ismeretlen középkori hagyományokra utalhat. 24. Hasonló korona van ma is Kisszekeresen, Nagyszekeresen, Tiszakóródon, Tarpán és Vámosorosziban. 25. Hasonló karzat van Kisszekeresen, Kölesén, Komoron, Nagyszekeresen, Sonkádon, amelyek mind a XVIII. század végén készültek. A fatemplomok és festett berendezések építés után néhány évre végzett átalakítása, bővítése, kiegészítése nem le-