Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR-HORN ANTAL: A mándi református templom

A templom a szakirodalomból már korábban is ismert volt,

6 de az épület áttelepítés előtti részletes műszaki felmérése, legfőképpen pedig bontás alatti vizsgálata sok olyan újabb adatot tárt fel, amely elsősorban a szerkezetekre és az épület történetére vonatkozó ismereteinket bővítette.

7 A mándi református templom keletéit alaprajza (3. kép) a XV. század végi, Mátyás-kori kisebb gótikus egyházak elrendezésével azonos sajátságokat mutat. A favázas szerkezetnek és a sajátos népi jellegnek megfelelően átértékelt arányokkal: a templom hajója kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, déli és nyugati oldalán bejárattal, keleti oldalán diadalívvel, a „szentély" pedig a hatszög három oldalával zárul.

8 Az épület hossza 16,40 m, szélessége a hajónál 7,65 m, a szentélynél 7,51 m, belmagassága 4,52 m, teljes magassága kb. 12,30 m. A falak kb. 30 cm vastagok. A templomnak tornya nem volt — ez szintén a falusi gótikus templomokra is jellemző —, hanem az épülettől néhány méterre, a délnyugati sarkához közel egy 1889-ben épült kis jelentéktelen fatorony állt. Ezt a hagyományos elrendezést követi a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a nemesborzovai fatorony elhelyezése a mándi templom mellett (2. kép). A templom belső terében a nyugati falhoz két faragott oszloppal alátámasztott karzat csatlakozik. A szentély keleti végében is van egy kisebb karzat, amelyet nem támaszt alá oszlop. Itt állt az 1870-ben készült, a templombelsőtől idegen formaképzésű orgona, amelynek rekonstrukciója — mivel szakértői vizsgálat szerint mint hangszer sem volt értékes — szükségtelennek látszott. Az épület északi falát nem tagolja nyílás, a nyugati homlokzaton az egyik bejárati ajtó és a karzatot megvilágító kerek ablak, a déli falon a másik bejárat és öt gótikus arányú ablak, a szentély keleti falán pedig egy kisebb ablak található. A templom favázas szerkezetű (4—5., 7—9. kép). Alapját döngölt földre helyezett nagy keresztmetszetű tölgyfatalpak képezik.

9 Ezekre minden sarkon, az egyenes falszakaszokon pedig 2,0—3,0 m távolságban, és az ajtók mellett függőleges oszlopokat, szuZápokat állítottak. Az oszlopokat felül körbefutó koszorúgerenda, folyógerenda fogja össze. Az ablakok szemöldök- és könyöklőmagasságában körbe vezetett két kisebb méretű gerendasor a falmezőket három, felfelé csökkenő magasságú mezőre osztja. Az oszlopokat és ezáltal az egész vázszerkezetet a talphoz és a koszorúhoz csatlakozó könyökfák, kötések merevítik, ezen kívül nagyobb méretű ferde támaszok is erősítik a vázat. Az oszlopokat a talp- és a koszorúgerendába becsapolták, a többi fakötés lapolás, befúrt faszegekkel rögzítve. Az összes gerendát bárddal faragták ki, és a homlokzati tapasztás jobb tartása érdekében felületét pikkelyesen megmunkálták. Érdekes az ablakok kialakítása: a tokszárak és a könyöklő ferde lesarkítása az elszedett gótikus kőfaragó munkák hatását mutatja. Hasonló a szemöldök is, de itt a lesarkítás ívesen készült, a középső bemetszés pedig szamárhátív formát ad (7—9. kép). A bontás folyamán derült ki, hogy a faváz gondos ácsmunkájával ellentétben áll a karzatok megoldása. A fő tartószerkezetet képező, mellvéd alatti gerenda egyszerűen csak fel van fektetve a váz vízszintes gerendájára, ugyanúgy csatlakoznak a karzat fiókgerendái a végfalhoz. Már ez is a karzatok későbbi építésére utal, de a nyugati oldalon a karzat kis magassága miatt elvágott bejárati ajtó és még inkább a déli falon előkerült, a karzat miatt befalazott ablak ezt a feltevést bizonyossággá teszi. Ezt az ablakot valószínűleg áthelyezték a bejárati ajtó mellé, mivel ennek tokszárai a többitől eltérő méretűek, az ablak elhelyezésekor pedig az itt levő merevítő dúcot is elvágták (7. kép). Hasonlóképpen a keleti karzatnál is befalaztak egy ablakot a szentély végfalán, és feljebb utólag egy kisebb nyílást alakítottak ki. A karzatok beépítésének pontos idejét nem ismerjük, de a mellvédek díszítése alapján biztosak lehetünk, hogy az nem sokkal a templom építése után történt. A templom favázának anyagát a környező, akkor még dús tölgyerdőkből termelték ki. Ugyanúgy helyi eredetű a vázkitöltő tapasztott sövényfal, helyi nevén pacsit is. A faváz vízszintes gerendái közé kb. 50 cm-enként elhelyezett függőleges karókra (kalodafákra, záp/ókra, riglifákra) vastagabb gallyakat, vesszőket, swharcot fontak (8. kép). Ez a sövényfonás (rekesz vagy pacsit) lágy lombos fából, elsősorban nyárból és fűzből készült. A fonás két oldalára pelyvával kevert sárgömbölyegeket raktak, majd a fal felületét ugyancsak pelyvával kevert híg sárral betapasztották. A homlokzatot végül bemeszelték.

10 A födémszerkezet a koszorúgerendákra 80— 90 cm távolságban elhelyezett kötőgerendákra, keresztgerendákra alulról felszögezett deszkaborításból áll." Különös figyelmet érdemel a templom közel 7 m magas, gótikus hagyományokat őrző tetőszéke, amely lényegében a kötőgerendákra helyezett szarufákból és a gerincet alátámasztó oszlopokból áll (4, 5. kép). A viszonylag nagy méretű és meredek (kb. 60°-os) hajlású fedélszéket minden szaruállásban két fogófa és négy dúc erősíti. Hosszirányban három-három oszlopot átkötő dúcok merevítik a tetőszerkezetet. Az eresznél a tető meredekségét mérséklő vízcsendesítő van. Az eresz alját — valószínűleg későbbi időben — deszkával borították. A fedélszék két végén kontyolt. A fedés bárdolt deszkaborításra szögezett fazsindely. A templom homlokzatai egyszerűek, minden ta-