Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

hasonló nemesi udvarházak, valamint a városi polgárházak alapjában ugyanezt a típust testesítik meg, mint a legjelentősebb, legexpanzívabb magyar parasztháztípus, az alföldi vagy középmagyar ház.

94 így a Balaton-felvidéken a XV—XVI. században feltűnő, egybejáratú, kályhás-kemencés házak egyaránt rokoníthatók az Alföldön feltárt késő középkori lakóházakkal, ill. a Balaton-felvidéken a XVIII. szazadban feltűnő, JANKÓ János által felnémetnek nevezett épületekkel, amelyek a középmagyar ház expanzióját jelzik területünkön. E közös bejáratú lakóházak feltűnése a Balaton-felvidéken nem a helyi fejlődésben gyökerezik: tehetősebb falusi nemesek ismertek, követtek olyan megoldásokat, melyeket a városi, főúri vagy a várépítészetben láttak. A XVIII. században, amikortól vizsgálható épületekkel rendelkezünk, általánossá vált területünkön a kályhásr-kemencés, füstmentes szoba, ez azonban még legtöbbször füstöskonyhával, különbejáratú helyiségekkel társult a helyi fejlődés főirányának megfelelően. E lakóházak első feltűnésére még nem rendelkezünk biztos régészeti emlékanyaggal: a sarvalyi kályhás kemencés ház a fejlődés fő vonalától eltérő kísérletnek látszik a füsttelenített szoba kialakítására, a csepelyi és alsóörsi kőházak viszont nem tekinthetők a nyugati magyar ház előzményeinek. A nem túl részletes ásatási beszámoló alapján az ecséri paplak tűnhetne a nyugati magyar ház olyan középkori előzményének, amelynél a füstösház már kályhás szobával bővült (2. kép, c). E lakóház helyiségei különbejáratúak, a szobájában kívülfűtős kályhás kemence volt. Nehezíti viszont az adatok értékelését, hogy a ház több fázisban épült, s a konyhában nem került elő kemence, csupán a tűzhely nyoma.

95 Érdekes a Csepelyen feltárt két belülfűtős kemencéjű ház is: ezeknél a sarvalyiaktól eltérően a kemence a középső helyiségben volt. Különösen értékes megfigyeléseket szolgáltatott az a tűznek áldozatul esett ház, amelyben gazdag leletanyag őrződött meg (3. kép). Ennél a háznál a kemencés helyiség mellett félig földbe mélyített „szoba" volt, melynek meszelt falrészletei is jól megmaradtak. Ebben a helyiségben igen gazdag leletanyag került elő, ami azt bizonyítja, hogy a helyiséget lakták, ugyanakkor tüzelőberendezés nem volt benne. Ez a helyiség tehát inkább fűtetlen lakókamra, hálókamra lehetett, amely le volt padlásolva (amint azt a padlás és a rajta tárolt gabona megszenesedett maradványa is bizonyítja).

90 Az egyelőre igen kevés és bizonytalan régészeti anyag alapján a füsttelenített szoba kialakulása területünkön is többféle módon történhetett, hasonlóan a XVIII—XIX. századi zalai, vasi példákhoz.

97 A kályhás szobát építhették a füstösház elé — ez lehetett a sarvalyihoz hasonló házaknál a leggyakoribb, ahol a lakókonyha a ház első helyisége volt —, esetleg a nagyméretű lakókonyhából választották le, vagy a hálókamrát alakították ás szobává — ez lehetett a fejlődés útja a csepelyihez hasonló házaknál, ahol a lakókonyha közepén helyezkedett el. A kályhás kemencék elterjedésében, a füsttelenített szoba kialakításában döntő szerepe lehetett a helyi, főként nemesi udvarházaknál, paplakoknál látható példáknak, előképeknek. A kályhás kemencék elterjedését az is elősegítette, hogy vidékünkön volt tűzálló cserépedény készítésére alkalmas agyag. A kályhás kemence területünkön a XVIII. században már szinte kizárólagos a szoba fűtésére, feltehető, hogy már a XVII. században is elterjedt, paraszti környezetben is. A füstösház és a füstöskonyhás lakóház valószínűleg itt is évszázadokig egymás mellett élt, mint ahogy az Örségben és Göcsejben, valamint Körmend mezővárosában is hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a füstösház teljesen átadja helyét a fejlettebb, füstöskonyhás lakóháznak.

98 Erre mutatnak a Csepelyen feltárt, különböző típusú lakóházak is (2. kép, b., 3. kép, a., b.). Területünkön az udvarra nyíló, különbejáratú helyiségek sorából álló füstösház, majd az azt felváltó füstöskonyhás lakóház volt az általánosan elterjedt, a vidék arculatát, belső fejlődési tendenciáját meghatározó. Erre mutatnak a sarvalyi, csepelyi, gyepűkajáni ásatásokon feltárt belülfűtős kemencéjű füstösházak, ill. a füstöskonyhás lakóházak XVIII—XIX. századi általános elterjedtsége és szívós továbbélése, a lakóházaknak egymástól független, különbejáratú helyiségekből való felépülése, s a „pitvar" szó ismeretének hiánya a konyha elülső részének a megnevezésére.

99 A füstösház a konyhából fűtött, kályhás kemencés szoba megjelenésével vált füstöskonyhává, nagyméretű, hasábalakú kemencéje azonban tovább is emlékeztet eredeti sokfunkciós szerepére, amit az épület egyetlen fűthető lakóhelyiségében, a „házban" betöltött.

100 A fejlettebb tüzelőberendezés, a füstmentes szoba kialakítása azonban korántsem járt együtt a ház bejárati rendszerének megváltoztatásával. A füstmentes lakószobával gyarapodott lakóháznak továbbra is minden helyisége az udvarról nyílt. JANKÓ Jánosnak azt a megállapítását, hogy „az alaprajz, az ősi beosztás sokkal kevésbé változó, mint bármely más jellege a háznak",

101 a régészeti feltárások eredményei megerősítették. A helyiségek külön bejárata BÄTKY Zsigmond feltételezésével

102 ellentétben nem a füstöskonyha megjelenésével kapcsolatos másodlagos fejlemény területünkön, hanem a lakóházak középkorban kialakult sajátossága. E hagyományos bejárati rendszer a házaknál a szoba megjelenésével is megmaradt. Területünk népi építészetének azt a jellegzetességét, hogy a szabadkéményes lakóházak korai feltűnésük

103 ellené-