Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)
re a XX. századra sem tudták teljesen kiszorítani a füstöskonyhás lakóházakat, épp a házak hagyományos különbejáratúsága magyarázza: minthogy a konyha rovására füsttelenített szoba udvari bejáratú volt, nem volt akkora igény a konyha f üsttelenítésére, mint azoknál a lakóházaknál, ahol a szoba a konyha előteréből, a pitvarról nyílt. A szabadkémény az országnak azokon a területein terjedt el leghamarabb és legáltalánosabban, ahol már a késő középkori faluásatások bizonysága szerint is a szoba a konyhán át volt csak megközelíthető. 104 A hatóságok kéményépítést szorgalmazó rendeletei itt találkoztak leginkább a lakosság igényeivel, szükségleteivel, melyeknek egyik jelentős tényezője volt a szoba füstmentességének biztosítása. A konyha lepadlásolása itt azzal járt volna, hogy a konyhában terjengő füst az ajtón keresztül a szobába jut. 105 A területünk XVIII. századi emlékanyagában feltűnő, majd a XIX. század folyamán egyre inkább tért hódító központi bejáratú, szabadkéményes lakóházaknak megvolt a középkori helyi előzménye (csepelyi házak, alsóörsi udvarház). Elterjedésükben azonban a helyi, főként kúriáknál látható példák még viszonylagos gyakoriságuk ellenére sem lehettek olyan jelentősek, mint a Kisalföld és a Mezőföld felől érkező impulzusok. Ezt látszik bizonyítani, hogy a szabadkéményes házak észak, másodsorban kelet felől szorítják ki a füstöskonyhás házakat, 106 ugyanakkor azok a területek, ahonnan e házak középkori előzményeit ismerjük (Balaton-felvidék), a legutóbbi időkig a füstöskonyhás házak elterjedési körzetébe estek. A Kisalföld és az Alföld felől érkező hatások területünket előbb elérték, mint a somogyi és zalai területeket. Ennek köszönhető, hogy a Balaton-felvidéken, és különösen a Bakonyban, bár a nyugati magyar ház egykori elterjedési övezetébe tartoznak, a füstösháznak a meglevő emlékanyagban, sőt az emlékezetben sem sikerült a nyomára akadni, s a füstöskonyhás házak is századunkra mindinkább területünk déli, délnyugati felébe szorultak vissza. A szabadkéményes, egybejáratú lakóházak terjedésében szerepe volt az uradalmak példájának, földesúri előírásoknak, a szilárd építőanyagok általánossá válásának is. Ezért is terjedhettek el a telepes lakosság körében hamarabb. 10 ' A helyi hagyomány szívósságára jellemző azonban, hogy magyar kisnemesi falvakban a XVIII. században szabadkéményes házak is nem ritkán tornácra nyíló, különbejáratú helyiségekkel épültek. 108 VAJKAI Aurél a Balaton-felvidéki XVIII. századi emlékanyag vizsgálata során hangsúlyozta, hogy a füstöskonyhás házak semmivel sem alacsonyabb rendűek a szabadkéményes házaknál. Méretre, beosztásra sincs jelentős különbség a két típus közt, a bennük folyó élet közel azonos lehetett. A XVIII. században még gyakori a füstöskonyha kisnemesi házaknál is. Arra is számos példát találunk, hogy a füstöskonyhás házaknak boltíves tornáca, boltozott helyiségei vannak, tehát nem a kivitelezés egyszerűsége miatt döntöttek az építtetők a füstöskonyha mellett. 109 Minthogy a szoba füstmentessége mindkét lakóháztípusnál biztosítva volt, a konyha kialakításánál legalább annyira a szokás, egyik vagy másik konyhatípus vélt vagy valóságos előnye lehetett a döntő (a füst jól konzerválja a tetőgerendákat, a lepadlásolt konyha füstös ugyan, de melegebb, mint a szabadkéményes, aminek a nehezen kifűthető kőházaknál nem kis szerepe lehetett), mint az építtetők társadalmi státusa, gazdagsága. 110 A XIX. századra már megváltozott a helyzet, a füstöskonyha egyre inkább a szegénység, elmaradottság megtestesítőjévé vált: ,,a gazdagabb asszonyok kihaltak a füstöskonyhából" — nyilatkozta egy szentgáli asszony. 111 Minthogy a szabadkémény a kőépítkezés területén mindig téglából épült, s együtt járt a konyha hátsó felének beboltozásával, készítése szakipari munka volt, amire szegényebb rétegnek nem futotta. VAJKAI Aurél megfigyelései szerint a füstöskonyhákat ritkán alakították át szabadkéményesre, csak a könnyen beépíthető zárt kémények megjelenésével szűntek meg. Egykori füstöskonyha voltukat azonban az átalakítás ellenére sem nehéz felismerni. 112 A késő középkori házak jelentős részéhez pince is tartozott, amely vagy a lakóház alatt helyezkedett el, vagy az udvaron különálló építményként, vagy a Sarvalyon legáltalánosabb gyakorlat szerint a lakóház utolsó helyiségeként, felette kamrával. 113 A pincék valószínűleg bortárolásra szolgáltak elsősorban. A falubeli bortároló pincék eltűnése összefügg a szőlőbeli pincék általánossá válásával. Bár szőlőhegyi pincékről már középkori források is tudósítanak, 114 a szőlőhegyi borfeldolgozás és bortárolás a török kori falupusztulás s az extraneus birtoklás kiszélesedése folytán válhatott általánossá, minthogy így megnövekedett a távolság a lakóhely és a szőlőhegy között. llj Módosabb falubeli lakóházak alatt ugyan ma sem ritka a boltozott pince, ezek azonban többnyire csak egyetlen helyiség alatt húzódnak, s termény tárolásra szolgálnak. 110 A Balaton-felvidék és a Bakony déli felének népi építészetére a kő építőanyag jellemző. Jóllehet ennek középkori előzményeire már utaltunk, a kőnek mint építőanyagnak ilyen mérvű térnyerése csak a XVIII. században ment végbe, helyenként más-más időben. JANKÓ János múlt század végi gyűjtései során már alig talált sövényfalú házat a Balaton északi partján, de az akkori öregek emlékezete szerint egy emberöltővel korábban a sövényfalú házak az északi parton is általánosak voltak. 117 Meglétükről számos korabeli forrás tanúskodik, 118 sőt ideiglenes használatra szánt, gyorsan hevenyészetten készülj templomok is épültek sövényfallal. 119
