Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - BÍRÓ FRIDERIKA: Bárdosi János 1933-1983

Bíró Friderika: BÁRDOSI JÁNOS (1933—1983) Augusztus 22-én, egy nyomasztóan meleg nyárvégi délutánon temettük szülőfalujában. Sokan búcsúztattuk. A hozzátartozókon kívül ott voltak a falubeli ismerősök is. A kollégákon, néprajzos pályatársain, az intézmények küldöttein kívül végső búcsút vettek tőle azok a Vas megyei parasztemberek is, akikhez évtizedes barátság fűzte, s akik tudományos tevékenységének társai és forrásai voltak egyszerre. 1933. május 10-én született Herényben. Elemi és középiskoláit Szombathelyen végezte. 1952-ben felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karára. A Néprajzi Tanszéken Tálasi István professzor tanítványa volt. Egyetemi tanulmányait 1956-ban végezte, 1957-ben állam vizsgázott. Közben a budapesti Néprajzi Múzeumban, majd a győri Xantus János Múzeumban dolgozott gyakornokként. 1958 januárjában került a szombathelyi Savaria Múzeumba, ahol mindjárt a Néprajzi Osztály vezetője lett. Megszállott muzeológus volt! Elindította a módszeres tárgygyűjtést, fellendítette a múzeumi fotózást, néprajzi gyűjtései során készített feljegyzéseivel pedig megsokszorozta az Adattár ilyen jellegű kéziratait. Valósággal megújította a néprajzi osztály anyagát. A tárgy gyűjteményt közel 10 000 tárggyal, a néprajzi fotóarchívumot mintegy 20 000 fényképes diafel vételi el gyarapította. Szakmai érdeklődése igen sokrétű volt. Ám kiemelkedően nagy, mondhatni élete fő műve a Vasi Múzeumfalu felépítése volt. Az 1960-as évek közepén fogott hozzá a Vas megyei népi építészet remekeinek összegyűjtéséhez. Kezdeményezését, céltudatos munkáját csakhamar siker koronázta: irányításával felépült az ország második regionális szabadtéri néprajzi múzeuma. A feladatok döntő hányadát ő maga végezte, hiszen a szakmai teendőkön túlmenően az építéssel kapcsolatos adminisztratív, jogi, gazdasági, szervezési és más egyéb ügyek intézése is vállára nehezedett. Tudjuk, hogy kapott segítséget is, szakmait, társadalmit egyaránt, de azt is tudjuk, hogy a Vasi Múzeumfalu Bárdosi János nélkül aligha jött volna létre; puszta létét is neki köszönheti a megye és az ország. A múzeumfalu I. építési ütemtervét maradéktalanul valóra váltotta, csupán néhány épület berendezése maradt hátra. A II. ütemterv kivitelezése már másra hárul. Biztosak vagyunk abban, hogy a Bárdosi János által kidolgozott program szilárd alapokat nyújt annak megvalósításához is. Bárdosi János a múzeumfalu megnyitása után, 1973. augusztus 30-án nem ok nélkül kapta a Munkaérdemrend ezüst fokozata kitüntetést. Kiemelkedő munkát végzett a népi műemlékek és műemlékegyüttesek megmentése terén is. A megyében több tájházat létesített. Az ő munkája nyomán vált híressé a szalafői Pityer-szeri műemlékegyüttes és a cáki pincesor. Helyreállításuk óta mindkettő Vas megye igen vonzó idegenforgalmi nevezetessége. Műemléki kutatásokat és felméréseket megyehatárokon túl is végzett; Somogy, Veszprém, GyőrSopron és Baranya megyéken kívül eljutott Szabolcs-Szatmárba is. A felmérésekről készült gondos dokumentációk száma megközelíti a százat. Egyik legfontosabb tudományos teljesítményének Vas megye földrajzi neveinek összegyűjtése terén kifejtett tevékenysége mondható. Munkáját dicséri a széleskörű társadalmi gyűjtőhálózat megszervezése. A nagyszabású gyűjtőmunka szakmai irányítását, az összegyűlt anyag rendezését és nyilvántartását Bárdosi János vezetésével a múzeum néprajzi osztálya végezte. Sokoldalú és igen aktív munkássága elismeréséül a Magyar Nyelvtudományi Társaság dicsérő oklevéllel, Vas megye Tanácsa pe-