Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Közlemények - JANOVICH ISTVÁN: A szabadtérbe kihelyezett fatárgyak hiánypótlása fa felhasználása nélkül
1. kép. A mándoki görög katolikus templom a múzeumban (Szabó Jenő, 1978.) 2. kép. A mándoki templom boronaszerkezete és ajtaja bontás közben (Kecskés Péter 1971) végre kell hajtani majd például a réskitöltéseket. Természetesen az azonnali kezelés igénye másodrendű tárgyat is első helyre sorolhat be. A sok közül ezt olyan szempontok is befolyásolhatják, mint az objektumok helyzete •— statikai, lakhatósági és esztétikai —, szerepe stb. A gyakorlatban olyan módszert alkalmazunk, hogy az elváltozások megjelenése esetén mindhárom csoportba tartozó tárgyakat azonnali konzerválásban részesítjük, de a réskitöltési munkát az elsődlegesen fontosnak nyilvánított objektumokon, ill. objektumrészeken kezdjük meg. 12 A fentiek tehát nem elméleti fejtegetések, hisz a kiválasztás szempontjából nagyon is gyakorlati módszert adnak a múzeumi szakemberek kezébe. Ha most ehhez intézményünk, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum sajátos jellegét is hozzászámítjuk: mintegy tíz év múltán az új létesítményekhez kapcsolódó folyamatos restaurálási munka ugyanolyan nagyságrendű feladatot jelent majd, mint az elkészült objektumokon az ún. felújító állagmegóvás és ez csak a fenntartás egy része. Előbbiek után felvetődik a kérdés mikor, hol és milyen célú réskitöltésre van szükség. Eddigi munkánk során két funkcionális metodikát különböztettünk meg, ill. alkalmaztunk: a konzerváló és dilatáló réskitöltő megoldást. A konzerváló réskitöltést akkor alkalmazzuk, ha olyan objektumról van szó, melynek kiemelkedő jelentősége van, de szerkezeti konstrukciója miatt eleve számtalan, csak viszonylagosan illeszkedő felületet, ill. elemet tartalmaz. Ebben az esetben nincs mód arra, hogy minden hézagot dilatációs réskitöltő anyaggal pótoljunk, mert a későbbiekben ismertetendő ilyesfajta kezelőszerek, azok segédanyagai, valamint a ráfordított munkaidő szinte elérnék az objektum eredeti anyagértéke és helyreállítási költsége összes kiadásait. Ilyen feladatot kellett elvégezni a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített, 1670-ben épült mándoki görögkatolikus templom újraépítésénél is. Az épület teljes egészében fából készült ún. borona falazattal. (1. kép.) Az ilyen falazat jellegzetessége, hogy az egyes alkotó elemek nem illeszkednek tökéletesen. Ez nemcsak helyi károsodások kialakulását eredményezheti, de a fizikai és biológiai károkat l:! egyenesen bevezetheti az épület belső terébe is, ahol pedig további kiemelkedő jelentőségű tárgyak kerülnek elhelyezésre. (2. kép.) Ilyen és hasonló esetekben fizikai és kémiai módszerekkel védekezünk. A munka kivitelezésénél abból a megfontolásból indultunk ki, hogy elsősorban a földközeli, tehát az épület újonnan készült talpgerendaszerkezete és a rajta fekvő két első boronasor az amely igen agresszív módon védendő. E célra erős méregből és töltőanyagok társításából kialakított sajátos keveréket készítettünk. A döntés okát az a tény magyarázza, hogy a komoly károsodás szabadtérben (ellentétben a nem szakmabeli kollégák
