Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - JANOVICH ISTVÁN: A szabadtérbe kihelyezett fatárgyak hiánypótlása fa felhasználása nélkül

Janovich István: A SZABADTÉRBE KIHELYEZETT FATÁRGYAK HIÁNYPÓTLÁSA FA FELHASZNÁLÁSA NÉLKÜL A szabadtéri néprajzi múzeumok kiállítási területe a természeti környezet. Mint minden kiállításban itt is igaz, sőt fokozottan az, hogy a kiállított tárgyakon a környezet kellemes és káros hatásai egyaránt érvényesülnek. A hagyományos múzeumi bemutatás esetében a tárlóban elhelyezett tárgy, mennél jobban megvilágított, annál könnyebben szemlélhető, viszont annál inkább fennáll annak a veszélye, hogy a féysugárzás károsodások kialakulását eredményezi.

1 A tárgyalt esetben viszonylag egyszerű a probléma megoldása, hisz az egyes tárgyak bemutatásához megengedhető fényerőt előre tervezett módon szabályozni lehet. A természeti környezetben elhelyezett múzeumi objektumok körül azonban nincs mód az oly kellemesnek ismert, valójában sok tekintetben káros hatások szabályozására. Ha elvben és a gyakorlatban létezne is valamely szabályozási forma a hiteles bemutatás szabályainak figyelembevétele akkor is csak a mai megoldások kivitelezését tenné lehetővé. A feladat tehát világos és „egyszerű": a szabadtérben elhelyezett objektumokat — azok külső megjelenésének megváltoztatása nélkül, különféle fizikai és kémiai módszerekkel arra kell alkalmassá tenni, hogy a környezet hatásait jól tűrjék, s így a lebontó tényezők tendenciái csak kismértékben vagy erősen lassítva fejtsék ki hatásmechanizmusukat.Arra ma még nincs mód, hogy olyan kezeléseket alkalmazzunk, melyek abszolút védettséget biztosítanak.

3 A szabadtérben elhelyezett anyagok károkait háromféle hatáscsoportba szokták besorolni, ezek: fizikaiak, kémiaiak és biológiaiak/' Természetesen többnyire nem külön-külön fejtik ki hatásukat, hanem egyszerre, sőt intenzíven és folyamatosan. Nemcsak a szokás, hanem a károkok közötti összefüggés diktálja azt, hogy a fizikai lebontótényezők az első helyre kerültek, mert hisz minden lebomlási folyamatot egy előzetes fizikai sérülés vált ki, illetve indít el. A szaknyelv ezt úgy nevezi, hogy a fizikai sérülés „kaput nyit" a kémiai és biológiai lebontás számára.

5 Mivel szerencsére a kémiai károk ma még nem jelentenek — legalábbis területünkön — problémát, és mert a biológiai kártevőkkel szemben kialakult eddigi védekezési formák elég közismertek (sajnos új, jobb termékek nem jelentek meg a kereskedelemben), szükségképpen hozzá kellett fognunk a fizikai ártalmak okozta sérülések kezelésének állagvédelmi munkájához. Ma még ez a szabadtéri állagmegóvó munka legkevésbé járt útja, ill. legkevésbé sikeres területe.

6 Ennek oka elsősorban a tényezők jellegéből adódik, ugyanis legalább egyik állandóan jelen van a környezetben, általában azonban több is egyszerre. Ma már teljes biztonsággal megoldható, hogy a biológiai szervezeteket — riasztó- vagy mérgeanyagokkal távoltartsuk a védendő objektumtól. Adott esetben a környezetszennyező kemikáliák elleni védekezés is kivitelezhető lesz, bár ez már lényegesen nehezebb. (A velük szembeni védelmet az is segíti, hogy ezek csak sajátos periodicitással mutathatók ki.)

7 A fizikai ártalmakat okozó tényezők viszont egyáltalán nem tarthatók távol a védendő objektumoktól. Csak néhány fontos kérdést ragadnék ki. Vannak ugyan olyan módszerek, melyek egy-egy esetben védelmet nyújtanak (a csapóeső elleni kezelés), azonban ezek hatásossága viszonylag rövid idejű.

8 Ugyanakkor ma még nem ismert — feltehetően hosszú ideig nem is találunk ilyet — bizonyosan, hogy mely anyagok és milyen mértékben adnak védelmet a nap ultraviola sugárzásával szemben. Továbbá úgy gondoljuk, teljességgel lehetetlen védekezésmódot találni a szabadtérben kiállított faanyagokon megjelenő mély és gyakran hosszan elnyúló repedések keletkezésének meggátlására.

9 Fentiekből következik, hogy a fizikai károk elleni védekezés területén az állagvédelmi munka aligha lehet megelőző jellegű. Mivel az ilyesfajta elváltozások megjelenése viszont elkerülhetetlen, ezért a kivédésükre tett minden próbálkozás döntő jelentőségű

10 Korábban több ízben és több helyütt más fórumokon már hangot adtam annak a véleményemnek, hogy a műtárgyak között nincs és sohasem volt egyenlőség. Szükséges olyan kategóriák felállítása, mely szerint pontosan el lehet különíteni ún. kiemelkedő jelentőségű, másod- és harmadrendű műtárgyakat. Szerintem ezt a szabályt érvényesíteni kell a szabadtéri objektumokra is.

11 A fizikai elváltozások ugyanis egy időben és több tárgyon észlelhetők egyszerre. Márpedig ha nincs olyan kulcs — természetesen a károsodások mértékét, jellegét is beleszámítva a rangsor kialakításába —, melynek alapján az objektumok kezelési egymásutánját meghatározzuk, akkor nincs az az apparátus, mely az egyszerre jelentkező feladatoknak eleget tehetne! Nyilvánvaló, hogy idők folyamán minden tárgyon