Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

kott települése volt — ezek közül 10 mezőváros —, melyek helyét a terepbejárások szinte hiány nélkül rögzítették. Ezek közül később 170 falu teljesen elnéptelenedett. A XVIII. században újra települt mintegy 60 falu fele a régi falu helyén, míg másik fele azon kívül építkezett.

17 Sűrűbb maradt a középkori eredetű falvak láncolata a Balaton-felvidéken. Sok kisnemesi falu is túlélte a török kort, amit az is magyaráz, hogy a partikuláris nemesi jogokat élvező kisnemesség ragaszkodott legjobban a kiváltsága jogalapját biztosító faluhoz, birtokhoz. Alsóörsön, ahol hazánk egyetlen középkorból fennmaradt falusi nemesi udvarháza áll, a középkori oklevelekben szereplő családok leszármazottait századunkban is megtaláljuk.

18 Általában a lakosság továbbélésére következtethetünk azokban a falvakban, ahol jelentős a református lakosság aránya,

19 s ahol az úrbérrendezéskor örökös jobbágyokat írtak össze — szemben a nagyobbrészt szabadmenetelű, újonnan betelepült jobbágyokkal. A XVIII. században több hullámban megindult az elnéptelenedett területek benépesítése. A magyar anyanyelvűeken kívül nagy számban érkeztek német telepesek is különböző tájakról, s néhány bakonyi faluba szlovák családokat telepítettek. Legnagyobb telepítési akció az Eszterházyak, Zichyek és a zirci apátság birtokain folyt.

20 A németek betelepítése az 1710-es években vette kezdetét, az 1770es évekre nagyjából befejeződött. Utána már csak belső migrációval nőtt egyes helyeken a német lakosság száma.

21 A német betelepülők nem légüres térbe érkeztek. Legtöbb helyen évekig együtt éltek a magyarokkal, sokszor azonban — főként felekezeti súrlódások miatt, vagy földesúri kényszerre — valamelyik népcsoport áttelepült más helyre.

22 Ez annál is inkább érthető, mert a zűrzavaros, háborús időszakokban a lakosság nagy része református vallásra tért át,

23 a telepítést végző udvarhű világi és egyházi nagybirtokosok viszont igyekeztek elsősorban katolikusokat telepíteni a birtokaikra. Azokban a falvakban, ahol a németek elszórtan, magyarokkal vegyesen éltek, gyorsan elmagyarosodtak, amint ezt KORABINSKY, VÁLYI, FÉNYES, ill. a múlt század végi népszámlálások egymással összevethető adatai mutatják.

2

'

1 A legjobban elpusztult tájakat, ill. a korábban lakatlan magas-bakonyi részeket öszszefüggőbb tömbökben megszálló német telepesek viszont máig megtartották változatos, a nyelvi kiegyenlítődés során új hazájukban kialakult dialektusaikat.

25 A Bakony és a Balaton-felvidék társadalmának az a már középkorban kimutatható jellegzetessége, hogy az országos átlagnál nagyobb számú kisbirtokos és egytelkes nemes élt területén, a felszabadulást követő időszakban is megmaradt, sőt a jobbágyokkal nem rendelkező, saját telkét, esetleg résztelkét művelő, paraszti szinten élő kisnemesek száma néhol még nőtt is. Manumissióval, házasság révén, nemesi ingatlanok adásvételével, libertálás útján a nem nemesi rend tagjai is bekerülhettek a nemesség soraiba, XVIII. századi adatok szerint nem is kis számban.

26 Ennek köszönhető, hogy a kurialista helyiségek népessége igen felduzzadt. Jóllehet a kisbirtokos és kurialista nemesség birtokainak nagyságát, ill. az azon élő adózó népesség számát tekintve alig mérhető a világi és egyházi nagybirtokosokhoz, számszerűleg mégis a szóbanforgó terület igen jelentős elemét alkották, amely kultúrájával erősen befolyásolta a vidék paraszti kultúráját.

27 A XVIII. században és a XIX. század első felében érezhető leginkább a kisnemesség törekvése, hogy nemesi mivoltát az építkezés, lakáskultúra terén is hangsúlyozza. Ebből az időből származik az évszámmal, felirattal ellátott lakóházak, fejlett, polgárosult ízlést mutató bútorok zöme.

28 A jobbágyfelszabadítást követően a kisnemesek — főként a birtoktalan egytelkesek — elvesztették helyzeti előnyüket, paraszti sorba süllyedtek, s mindinkább elmosódott a különbség az egykori jobbágyság és a parasztság között.

29 A volt kisnemesek életmódjukban egyre közelebb kerültek a hasonló gazdasági alapokon élő jobbágyokhoz.

30 Alsóörs kisnemesi lakói pl. a nemesi telkek elaprózódása következtében már a XVIII. században mind a beltelkek, mind a szántók tekintetében jóval kisebb parcellákkal rendelkeztek, mint a falu jobbágy családjai. A falu gazdálkodásában elsőrendű szerepet játszó szőlőművelésben viszont már nagyobb volt a nemesi családok részesedése. Jóllehet Alsóörsön a nemesi, jobbágy- és zsellérházak a falun belül jól elkülöníthető tömbökben helyezkedtek el, a különbségek a gyakori összeházasodás révén mindinkább eltűntek, s a múlt század derekára a rendi különbségek helyére már a vagyoni differenciálódás lépett.

31 Gyakorta előfordult, hogy nemesi ingatlanokat, kúriákat jobbágyok vásároltak meg.

32 Az elszegényedett kisnemesek gyakran iparűzésre adták fejüket. EÖTVÖS Károly is megemlíti, hogy ,,az elszegényedett nemes szívesen adta fiát csizmadiának, molnárnak, mészárosnak, kovácsnak, ötvösnek, szűcsnek, katonának".

33 Jellemző Szentkirályszabadja fejlődése. A kisnemesi falu lakossága erősen felduzzadt, minthogy a XVIII. század folyamán paraszti rendűeknek is sikerült bekerülniük a nemesség soraiba. A sziklás, terméketlen határ nem tudta eltartani a lakosságot, így a XIX. század elejétől kezdve mind többen kezdtek iparral foglalkozni. Legjelentősebbek a takács mesterség és a fa hasznosításán alapuló iparágak voltak. A bognárok és asztalosok közt is sok volt a kisnemes. A szentkirályszabadi asztalosok a XIX. század második felében a fél Dunántúl vásárait látogatták, szekere-