Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

látott középkemence és a vályog közfal viszonyát vizsgáltuk, a méretekből kiindulva megállapítottuk, hogy a kemence a korábbi. Mégpedig ez a középkemence a hozzátartozó nagyméretű konyhával az épület legrégibb, építéskori állapotához tartozik. Áttekintve tehát az építéskori állapot alaprajzát és tüzelőberendezéseit a következőket állapíthatjuk meg (39. a. kép). Az épület első helyisége szoba volt, melyet a konyhai falon keresztül fűtöttek egy szemeskályhával. Utána szabadkéményes konyha következett a szemeskályha szájával és tüzelőpadkájával. A konyha másik sarkában falba süllyesztett kemence volt. A harmadik helyiség szoba lehetett, melynek fűtésére ebből az időből nincs konkrét adatunk. Azt azonban tudjuk, hogy az első konyhából nem fűtötték. Mivel az utána következő helyiség konyha volt, feltételezhetjük, hogy innen nyílt a szobai szemeskályha szája. Ennek nyoma a pinceásás idején a vert közfallal együtt megsemmisült. A középkemencés, katlanos konyha után az istálló következett. Ennek szélessége a tornác külső síkjáig tartott. Már ehhez a korai állapothoz is hozzátartozott a mellvéd nélküli tornác, mely az épület legrégebbi falaival egyidős volt. Mint arra már korábban rámutattunk, házunk ekkor még nem nyerte el a későbbi „L"-alakú formáját. Nem tudtuk a nyomok alapján a tornác végén előkerült ajtó- vagy ablaknyílást egy időszakhoz, vagy periódushoz kötni. Mégis azt tartjuk valószínűnek, hogy ez az épület egy régebbi állapotához tartozott, talán éppen a most jellemzett legkorábbihoz. Anélkül, hogy itt kísérletet tennénk a házban élő családok, a lakáshasználat vagy az életmód rekonstrukciójára megállapíthatjuk, hogy a két szobakonyhás lakrész között nincs közvetlen kapcsolat. A bontáskor itt talált ajtót nagy valószínűség szerint később vágták a falba. Ennél az időszaknál az utcai nagykapu és a falazott kerítés is újabbnak bizonyult. A ház építési idejére konkrét adat nem áll rendelkezésünkre. Valószínűnek tartjuk, hogy a XIX. század elején vagy a század első felében épülhetett. Ennek alátámasztására még látni fogjuk az épület későbbi átépítéseit és az azokhoz kapcsolódó évszámokat. Az épületnek erről az állapotáról —• érthető módon — nagyon keveset tudunk. Főbb vonásaiban ismerjük a falakat, a tüzelőket és az alaprajzot, de nem tudunk feleletet adni konkrét szerkezeti kérdésekre. Nem ismerjük a ház homlokzatát, tetőszerkezetét, födémét, a padlásfeljáró helyét, a szemeskályhák formáját stb. Nagyobb változás az épület állapotában a pince megépítésével és ennek vonzatával, a hátsó konyha mélyreható átalakításával jött létre (39. b. kép). A ház első része, beleértve a tüzelőberendezéseket is változatlan maradt. A második szoba alaprajza nem változott, a második konyha felőli falát kicserélték, de a régi helyén építették újra. Tüzelőberendezéséről, fűtéséről nem tudunk semmit, legfeljebb csak azt, hogy hagyományos fűtőalkalmatossággal (pl. szemeskályha) sem az első konyha felől, sem a mögötte lévő helyiségből nem fűthették. Valójában a szoba rendeltetésében sem lehetünk bizonyosak. Az utána következő negyedik helyiségről szintén keveset tudunk. Új vályogfalait a régiekkel együtt betapasztották és bemeszelték, sarkában már ott az új pincelépcső boltozata. Rendeltetését nem tudjuk egészen biztosan, feltételezzük, hogy kamra lehetett. A ház következő átalakítása az volt, hogy megépítették a kamrát két részre osztó közfalat, melynek másodlagosságát a bontás során egyértelműen tisztáztuk (39. c. kép). Sajnos az épület kritikus hátsó részében a helyiségeknek a rendeltetését ennél az átépítésnél sem tudjuk egyértelműen meghatározni. Az előző átalakítással egyetemben megállapítható, hogy mindenképpen rendezetlen, átmeneti állapotról van szó, mely hosszú ideig nem létezhetett, de hogy megvolt, azt több egymástól független nyom is bizonyítja. Mint már rámutattunk, az 1860-as éveket megelőzően épült a lakóház kocsiszín-kamra toldaléka, mely az épület alaprajzát „L"-alakúra változtatta. Az épület fejlődését bemutató ábránkon itt szerepeltetjük először ezt a bővítményt. Az épület fejlődésének következő fázisa az előbbi átépítések befejezése (39. d. kép). Főbb szerkezeteiben ekkor nyeri el az épület a bontáskor megismert állapotát. Ekkor alakítják ki a hátsó konyhát a szabadkéménnyel. Bevágják a falba a második szobát fűtő kályhanyílást és felépíttetik a monogramos, datált csempéjű, gazdagon díszített szemeskályhát, melyhez hasonlót rakatnak az első szobába is. Megnyitják az első konyha és a második szoba közötti falat, egységesre cserélik az épület ajtajait és ablakait. Ekkor készül el a vakolatmintás, monogramos, évszámos homlokzat, a vele összeépült fedélszékkel és födémszerkezettel együtt. Közös tető alá kerül a lakóház és a korábban hozzá toldott gazdasági szárny. Ebben az időpontban vásárolják az épület belső berendezését is, mely megrendelésre készült festett-virágozott asztalosmunka. A homlokzat, a falitéka és a sarokpad datálása szerint az átépítést 1872-ben fejezik be. Ekkor az épület szoba-konyha-szoba-konyha-kamra-istállókocsiszín-kamra alaprajzi tagolódást kap, amely már többször nem változik a ház története során. Valószínű, hogy ebben az időben építik az utcai kerítést és kaput is. Az 1872-ben átépített épületen a századfordulót követő időszakig nem végeznek lényeges átalakításokat. A hátsó kamrába 1892-ben építik be a fenyőfa hombárt, amiről felirata tájékoztat bennünket. Ebben az időben tudunk a kert végében egy vertfalú pajtáról, melynek pontos építési idejét nem is-