Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

merjük. Valamikor ekkortájt padlóztatják le az első szobát, hiszen a nyomokból már láttuk, hogy a kályha és a padló egymás mellett létezett egy bizonyos ideig. A következő átalakítások idejét a századforduló és az első világháború közötti időszakra tehetjük (39. e. kép). A változtatások elsősorban a tüzelőberendezéseket és a füstelvezetést érintik. A hátsó konyhában a szemeskályha felőli sarokban megépítik a bontáskor talált kemencét és a rakott tűzhelyet. Ekkor bontják le a szobai szemeskályhákat is, hiszen ezeknek a csempéit ágyazzák be a kemence padlója alá. Valószínű, hogy ebben az időben padiásol ják le az első konyha szabadkéményét, és vágják alá az ablakot. A hátsó konyhában is ekkor, tehát a kemence sarokba építése után, nyithatják meg a kémény alatti ablakot. A második szoba fűtésére rakott tűzhelyet építenek, melynek füstjét még az első konyha kéménye vezeti el. Ezekben az években építhetik meg a tornác mellvédjét a fürészelt díszítésű ajtókkal együtt. Az 1930-as évek állapotát rekonstruálja következő periódusunk (39. f. kép). A lakóház első részében ekkorra már megszüntetik a szabadkéményt, ennek következtében a hátsó szoba rakott tűzhelyét a másik fal mellé, a másik szabadkémény közelébe helyezik át. Tehát ebben az időszakban funkcióváltás következik be az első konyhában: szobává alakul. Nagyobb változásokat figyelhetünk meg a hátsó udvar építményeinél. Mint már a bontás előtti állapot leírásánál említettük, ez idő tájban építik ki a gazdasági épületek jelentős részét a régi pajta lebontásával. A homlokzat átalakítása lassú folyamat lehetett, melyet az állandó javítgatások hoztak magukkal. A bontáskor talált állapot valószínűleg a két háború közötti időszakban alakult ki. Következő rajzunkon a bontáskori alaprajzot láthatjuk, mely az épület utolsó állapotát mutatja (39. g. kép). Mivel ezt már részletesen bemutattuk, csak a változásokra szeretnénk rámutatni. A második szobából kikerült a rakott tűzhely, így már csak a hátsó konyhában maradtak hagyományos tüzelőberendezések. A bontási anyag közreadása és értékelése után méltán merül föl a kérdés, helyes volt-e a bemutatás tárgyának megválasztása, érdemes-e ennyi figyelmet szentelni egy olyan épületnek, amelyben az átalakítások nyomai látszatra kibogozhatatlanul egymásra halmozódnak, hasonlóan a régészeti kultúrák hosszan lakott településeiéhez. Nem járt-e volna nagyobb tudományos haszonnal bemutatnunk sok lebontott talpas-vázas épületeink egyikét, amelynek fönnállása idején csak két-három jól elkülöníthető állapota volt, szemben az őcsényi ház eseményekben gazdag „fejlődéstörténetével". Bár az őcsényi ház történetének nem minden állomása rekonstruálható hiánytalanul, és nem minden változása köthető időhöz, mégis úgy véljük, vizsgálatunk hozzájárul a magyar népi építkezés jobb megismeréséhez. Nem csekély annak a jelentősége, hogy Öcsényben módunk volt föltárni részleteiben egy olyan épületet, amelynek fejlődése közvetlenül a XVI. századi alföldi házakból eredeztethető, s azok fő jellegzetességeit a legtisztább formában őrizte meg a XX. századig. Eredményként értékeljük, hogy a bontás során föltárt nyomok egymásutániságát szinte minden esetben meg tudtuk állapítani, és a több száznyi adatból egy 110 évvel ezelőtti állapotot, az 1872-est és az azt követő átalakítások sorozatát majd minden részletében hitelesen rekonstruálni tudtuk. 1872-ben az épületben még szinte minden lényeges részlet összefüggéseiben megfogható. Megmaradt az 1872-ben datált utcai oromfal. Föl tudtuk tárni a hozzá tartozó utcai homlokzatot. Ebből az időből származik a bontás korát megért födém, a tetőszerkezet és a pilléres klasszicista tornác. Hitelesen visszaállíthatok a ház 1872-es tüzelői, köztük az évszámos és monogramos szemeskályha. Megvan az épület 1872-es falitékája és ugyanebből az évből évszámmal és nevekkel ellátott sarokpadja. 1872 még többé-kevésbé megközelíthető néprajzi módszerekkel. Kutatásainkat korabeli írott adatok vizsgálatával kiegészítve föl tudjuk vázolni a ház és lakóinak korabeli életét és tárgyi világát.- Még össze tudtuk gyűjteni Öcsényben a házhoz és gazdaságához szükséges néprajzi tárgyakat. így a ház újrafelépítésével és berendezésével viszonylag korai időszakból megkísérelhetjük, hogy teljes képet alkossunk az itteni sárközi falvak hagyományos kultúrájáról. Az őcsényi ház kiviteli tervei most készülnek, az 1872-es állapotot valósítják meg. Ekkor a házban két konyha és két szoba volt. A második szobát tisztaszobaként használták. A család története, a háztartás és a berendezés rekonstrukciója azonban az őcsényi ház bemutatásának következő fejezete lesz. 1. kép. Az őcsényi ház 1969-ben (SZNMF 481)