Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

minőségű fából készültek. Egyenetlenségeit a látható oldalakon deszkapalásttal takarták el. Rajtuk a födémdeszkázat is egyszerűbb kivitelű. Az első szoba födémdeszkáinak szélei hornyoltak, illesztéseiket a bontás idején lécek fedték, amelyek minden bizonnyal későbbiek az építéskori állapotnál. A második konyha előterének födémgerendái áthidalják a tornácot is. Itt is három rövid födémgerenda van, végeiket a kémény déli (külső) kiváltógerendájába csapolták be. A kéményt határoló hoszszú födémgerendák közül a baloldali a szoba felőli közfalon nyugszik, a jobboldali azonban nem falon, hanem a kiskamra tere fölött helyezkedik el. A kémény keleti vége a kiskamra falára támaszkodik, a kamraajtó fölött. A kamrafalon nyugszik továbbá a padlásföljáró egyik kiváltógerendája, ebbe csapolták a padláslépcsőt. A padlásföljáró egybeépült a födémszerkezettel, köztük időbeli eltérésre semmi jel nem utal (25. kép). A kéményboltozat és a padlástérben lévő teljes fölépítmény vályog (23. kép), csak a tető fölé nyúló részét rakták téglából (24. kép). Dongaboltozata három oldalon a falakra támaszkodik, elöl pedig a pillérekre fektetett füstgerendára. Középen emelkedik a vaskos kéménytest, bő torokkal. Két oldalt boltozott hevederövek erősítik. Kívül-belül vastagon tapasztott. A födém keletkezésének idejét, hasonlóképpen a tetőszerkezetéhez 1872-re tesszük, mert azzal azonos anyagú, korú egységes szerkezetnek ítéljük. Egy nagyobb átalakítás nyomát viseli, az első konyha lepadlásolásáét. A födém lebontása után kerülhetett sor az ablakok és ajtók áthidalásainak, tokjainak részletesebb megfigyelésére. Anyaguk és szerkezetük nagyvonalakban egységes, a múlt század közepe és vége közötti időszakban készülhettek. Az ajtók borítása alatt a falban szarufa vastagságú gerendákból csapolt kettős ácstokot láthattunk. Széles faáthidalásukra vályogsorokat raktak a vertfal tetejéig. Az első konyhából a második szobába nyíló ajtó különbözött a többitől, a tok fölötti nyílás csak részben volt vályoggal kitöltve, jobb sarka fölött megmaradt a vertfal (37. kép), ami arra enged következtetni, hogy az ajtó nem építéskori, hanem később vágták bele a falba. Ha építéskor kihagyták volna a nyílást, mint a többi ajtó esetében, a teljes áthidalás fölött vályogot kellett volna találnunk. Eltérést tapasztaltunk még a második szoba második konyhába vezető ajtajánál és a második konyha tornácról nyíló ajtajánál. Áthidalásukat tégla boltívekkel oldották meg. Ezek az ajtók a későbbinek vélt vályogfalakban vannak. A külső ajtók — az első konyháét kivéve — szimpla ácstokkal készültek, az épületen belül a kamraajtó volt hasonlóképpen egyszerű. A tok általában borítást kapott, azonban a kamra-, a padlásföljáró- és pinceajtót csak kívülről bélelték. Az ablakok pallótokosak. Kivételt képez az első szoba udvari ablakának gerébtokja. A nyílásokat boltövek hidalták át, amelyek a belső oldalon ívesen, kívül egyenesen záródtak. A második konyha kémény alatti ablakánál és a kamra tok nélküli kis ablakainál deszkaáthidalást alkalmaztak. Az ablaknyílásokkal már foglalkoztunk az egyes helyiségekben végzett falkutatások ismertetésekor is. Ujabb lényeges adatokhoz az ablakok kiemelése után nem jutottunk. Összegezve megállapítottuk, hogy az utcai szoba ablakai helyén korábban alacsonyabb parapetű és valószínűleg kisebb ablakok voltak (38. kép). A második szoba udvari ablakát megmozgatták vagy cserélték. A hátsó főfal és a benne lévő északi szobaablakok között föltételezett időbeli eltérésére nem találtunk bizonyítékot. Kétséget kizáróan késői fejlemény azonban a konyhák kéményei alatt lévő ablak. Az ajtók közül az első konyha és a második közötti fontos információval szolgált a házbelső alakulásáról. Arról tájékoztatott, hogy a második és a harmadik helyiség nem nyílt mindig egybe. 1976. augusztus 26-án befejeztük a bontást. Nem volt lehetőségünk azonban a teljes föld alatti föltárás elvégzésére.

24 Nem bontottuk ki a pince padlószint alá nyúló részét. Az alapfalakat teljes mélységben, egy-egy szakaszon csak az első szoba északi és keleti oldalánál, a küszöbök alatt és a tornác északnyugati sarkánál ástuk ki. A közfalak alapjait a tüzelőszerkezetekkel összefüggő nyomok közelében kutattuk. A megvizsgált helyeken semmiféle lelet, pénz vagy építőáldozat nem került elő. A bontás tapasztalatai nem igazolták egyértelműen a tipikus beosztású sárközi házról alkotott elképzelésünket. Nyomról nyomra visszafelé haladva az időben azt láttuk, hogy a ház állandóan változott, alkalmazkodva a családi eseményekhez, a háztartás méreteinek alakulásához. A múlt században kiemelkedik a változások sorozatából az 1872-es. A következőkben a bontási adatok összegzése alapján fölvázoljuk az őcsényi ház alakulásának folyamatát és annak egyes állomásait (39. kép). A bontás részletes leírásánál már megállapítottuk, hogy az épület legtöbbször átalakított része a hátsó konyha és a kamra területe. Elmondtuk azt is, hogy az itt talált szabadkéményes konyha helyén korábban egy meszelt kamra lehetett, mert a kéményt tartó pilléreket és a szemeskályha nyílását utólag készítették. Kiderült továbbá, hogy a konyha és a kamra közötti fal is utólagosan épült, tehát korábban itt egy nagyobb kamra lehetett, melynek sarkában a pincelépcső boltozata is későbbi építésű. Ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a pincét utólag építették az épület alá. Mikor a katlannal el-