Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

Kétféle magyarázat kínálkozik. Az egyik szerint a pincének csak a föld feletti része későbbi fejlemény, maga a pince az épületnek egy olyan, minden eddigit megelőző időszakából való, amikor itt, a második szoba-második konyha-kiskamra helyén egy nagyobb, a tornác hátsó részét is magába foglaló, minden bizonnyal gazdasági rendeltetésű helyiség lehetett, délkeleti sarkában fölnyitható fedelű pincével. Mindjárt meg kell mondanunk, hogy ennek a föltételezett állapotnak a meglétére nincs bizonyítékunk. Kinyúló harántfal alapját a tornácban nem tudtunk föltárni, a tornác épületszerkezeteivel nem egyeztethető össze, istálló nem lehetett, mert a ház istállója egykorú az épülettel, az egész hátsó, északi főfal egyetlen, megszakítás nélküli vertfal. Hogy mégis fontolóra vettük ezt a lehetőséget, annak az az oka, hogy a bontás idején is sokat foglalkoztatott bennünket MALONYAI Dezső adata a hátsó helyiségből kialakított sárközi tisztaszobákról.

22 Tudniillik házunkban is a második volt a tisztaszoba. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a pince föld alatti része egyszerre épült a föld fölötti gádorral, el kell fogadnunk azt az ésszerűtlennek látszó helyi magyarázatot, hogy a pincét utólag ásták az épület alá. És a pince anyagában, falazási technikájában valóban nem tudtunk semmi eltérést fölfedezni. A háznak ez az „aláásása" magyarázatul szolgálna mind a hátsó részen tapasztalható falanyagbeli eltérésekre, mind a konyhabelső „kelleténél több" átalakítására. A pinceásás idejéről azt mondhatjuk, hogy valamivel korábban történt az 1872-höz köthető födém kialakításánál. Ugyanis a pincegádorhoz épített vályogfalra épült rá a padlásföljáró, ami a födémnek egyidejű, szerves része. A ház belsejének föltárásával párhuzamosan történt a fedél és a tetőszerkezet bontása. A födémre csak akkor kerülhetett sor, miután befejeztük alatta a padló- és falkutatást. A cserép leszedése után megvizsgáltuk a tetőléceket és a szarufákat. Semmi jel nem mutatott arra, hogy ezen a tetőn valaha cserépen kívül más fedőanyag is lett volna. A tetőszerkezet egységes volt anyagban, kivitelben, szerkezetben egyaránt. Összeépült az oromfalakkal és a fölfalazott tűzfalakkal. Az L-alak két szárának tetőszerkezete az istálló átlója fölött kapcsolódott, ott helyezkedett el a kötések fő csomópontja is (36. kép). Az istálló és a külső kamra fölötti oldalszelemeneket a kocsiszín fölött toldották. Minden részlet azt mutatja, hogy az egész tető egyszerre készült, nincs törés vagy toldás azokon a pontokon, ahol a falak különböző építési időről tanúskodnak. A ház végéhez a kamrát a kocsiszínnel a főépületnél később építették hozzá. Ezt bizonyítják a falkutatások eredményei. A kamra teljes egészében vályogból készült, és a színnel illeszkedik az istállóhoz. Az istálló fala azonban a szín pillérei alatt végig meszelt. Arra a kérdésre, hogy mikor épülhetett ez a toldalékszárny, a múlt századi falutérképek összehasonlításából kapjuk meg a választ. Az 1856 és 1860 között készített második katonai fölmérés térképén még csak az épület hosszú része van rajta, az 1860-as kateszteri térképen viszont már szerepel a toldás is, mégpedig sárga színnel. 1880ban a kataszteri térkép már az egész L alakú épületet pirossal jelzi. Mindebből azt szűrhetjük le, hogy a kamrát és a színt 1856 és 1860 között toldották a házhoz, ekkor még attól eltérő fedele volt, 1880-ig terjedő időszakban azonban az egész épület egységes tetőt kapott.

23 Hogy ezen a huszon-egynéhány éven belül erre mikor került sor, nem tudhatjuk pontosan, de majdnem bizonyos, hogy 1872-ben. Az 1872-es évszám a házban több helyütt megjelenik, köztük az oromfalon is, ami az építészeti jegyek elemzése alapján egyidős a bontáskori tetőszerkezettel. A tetőszerkezetben olyan nyomot, ami az 1872es állapothoz képest lényeges átalakítást tükröz, egyet találtunk. Az első konyha fölött az északi oldalon az oldalszelemenből kimetszettek egy darabot. Pontosan ott, ahol föl kellett mennie az egykori szabadkéménynek. A kivágás megegyezett a második konyha fölött még meglévő szabadkémény oldalszelemenével. Alatta a födémet átalakították. Általában a födém több módosításról árulkodott. Miután eltávolítottuk a félig égetett, négyszögletes téglákból álló burkolatot, azt tapasztaltuk, hogy az első konyha és a tornác födémét nem deszkák, hanem szalmapólyák alkotják. A födémgerendák áthidalják a tornácot is. Oldalaikat a tornác fölött hornyolták, vájataikba szalmapólyákat helyeztek, alul nádfonattal borították, és tapasztották. Az első konyha fölött három gerenda eltér a többitől. Ezek három darabból állnak. Toldották őket mind az északi, mind a déli főfal fölött. Az északi oldalon a toldás alatt megvan a fal belső szélénél a korábbi kiváltógerenda, ezzel párhuzamosan lévő másik kiváltógerenda csapnyomait megtaláltuk a konyha harántfalain fekvő érintetlen födémgerendákban. A födémben föltárt nyomok összhangban vannak a falkutatás eredményeivel: a falban föltárt kéményívekkel, a füstgerenda-végek helyével a kéménytartópillérek maradványaival, valamint a fölötte lévő szelemenkivágással. Az első konyha egykori szabadkéményének minden lényeges elemét föl tudtuk deríteni, mind a falban, mind a födémben, mind a tetőszerkezetben. Ez a szabadkémény anyagban és technikában, kis eltéréssel még méretben is, megegyezett a második konyha bontáskori kéményével. A XX. század elején e helyiséget már szalmapólyás födémmel lepadlásolva, szobaként használták. A második szoba fölött a födémgerendák rosszabb