Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

változtatták és a boltozást így fejezték be. A kemence szája fölött íves boltövet raktak, mely fél tégla vastag volt (22. kép). A kemence tetején a sarokban állt a kürtő, mely a füstöt vezette a kémény alá. Oldalai élére állított téglából voltak falazva. A boltozat lebontása után láthatóvá vált, hogy a kemence hátsó részét a falba süllyesztették. A boltozat indításának helyén (a kemence üreg peremén) 15—18 cm széles hornyot véstek. Ide támaszkodott a vályog boltozat hátsó széle. A kemence alapterülete megközelítően kör alakú volt, melyet lapjára fektetett téglával burkoltak. A burkolat a kemence száján túl is folytatódott, kis padkát képezve az ajtó előtt. Ennek magassága 5 cm-rel volt a konyha padlója felett. A kemence aljának feltárásakor a tűztér alatt cseréptörmeléket találtunk, amit a hőszigetelés fokozására raktak a földfeltöltésbe. A törmelék zömében kályhacsempék darabjaiból állt (27. kép), melyek rekonstrukcióját a bontás után készítettük el. Tál alakú, szögletes szélű kályhaszemből két fajtát sikerült összeállítani (28. kép). Egyiknek sarkaiban a zöld mázban fehér, csorgatott tulipánszerű motívumok vannak. Közvetlen analógiáit több helyről ismerjük.

19 A másik csempe sarkait kék pöttyökből álló füzér köti össze, a találkozásaiknál befelé forduló fehér virágokkal. A Sárközre jellemző trapéz alakú, domborműves pártákból kétfélét találtunk (29. kép). Az egyiknek a közepén vázaszerű kehelyből tulipán nő ki, két oldalán kifelé hajló leveles ág van. Az ágak a kehely talpa mellől indulnak és ívesen tartanak felfelé. A csempe felső széle fogazott, négy sarkában kör alakú virág van. Ebből a típusból sok összerakható darabot és egy egész csempét is találtunk. A másik pártából, mely az előbbi variánsa, csak egyetlen töredék került elő, de a szakirodalomból ismerjük az egész csempét.

20 Közepét szintén tulipán díszíti, melynek szára az előbbinél lényegesen egyszerűbb: két oldalhajtása ebből ágazik ki. A csempén négy kör alakú virág van, kettő alul, kettő középen. A párta alját ferdén rovátkolt domborulat díszíti. A csempe palástja az előbbivel ellentétben nem sík, hanem íves, alkalmazkodva a kályha felső hengeres részének a vonalához. A kemence alatti cserepekből két zöldmázas, táblás csempe töredékei is előkerültek. Az egyiknek fehér hullámvonalas díszítménye volt, a hajlataiban kék pöttyökkel. A csempe hátsó bordazata és mintázata lábazati csempére utalt. Ehhez hasonló lábazati csempét ismerünk a Sárközből.

21 A következő csempedarab, amelyet sikerült összeraknunk igen érdekesnek bizonyult. Szerkezete, mérete, a díszítés elhelyezése ugyancsak lábazati csempére utalt. Zöld mázas alapon fehér mintázata volt, mely a csempe felső felét töltötte ki. A szélein körben pöttyökből álló keretezés húzódott, melyet alul hullámvonalas díszítés zárt le. Ebben a keretben félköríves vonal töredéke tűnt elő, alul-felül elmosódott tulipánmotívumokkal. A csempe felső részén felirat vagy évszám töredéke volt látható. A bal oldalon egy egyenes vonal, kicsi talp résszel, mellette egy kerek betű vagy szám széle látszott. Ezt egy jól kivehető B betű követte, amely mellett alulról ferdén induló vonal töredéke tűnt elő. A homlokzat és a bútor jól ismert jelzéseiből megfejtésként a BA vagy TP monogramra és az 1872-es évszámra következtethettünk. A rekonstrukciónál feltételeztük, hogy a csempe kompozíciója szimmetrikus. Így az íves vonaltöredék kiegészítésének félköríves alakzatot kell mutatnia. A kiegészített díszítménnyel a feliratnak csak az 18 BA 72 megfejtése állt összhangban (31. kép). Áttekintve az eddigieket megállapíthatjuk, hogy a csempék két egymáshoz hasonló szemeskályhából valók. Analógiájukat szakirodalomból és múzeumi gyűjteményekből ismerjük. Ezek segítségével, de elsősorban a csempék adataira támaszkodva a kályhákat az alábbi módon rekonstruálhatjuk (30., 32. képek). Mindkettőnek alul csempés lábazata volt, erre építették a hasáb alakú, falhoz csatlakozó tűzteret. Méreteit a falban talált nyomokból és analóg kályhák alapján állapítottuk meg. Ezután a kályha válla következett, amelyből nem találtunk töredéket. Erre a hengeres felső rész került, tetején a kifelé fordult pártázattál. Az egyik kályha zöld alapon kék pöttyös és fehér mintázatú csempékből állt, a másikon zöld alapon fehér csorgatott díszítés volt. Ez utóbbi kályha lábazati részének csak egy csempéjét ismerjük. A kész kályha illesztési hézagait kék színűre festették. A festéknyomok jól látszottak a csempetöredékek szélein. A kemence ágyában talált cseréptörmelék elemzése és a szemeskályha rekonstrukciók ismertetésére tett kitérő után folytatjuk a második konyha föltárásának bemutatását. Miután lebontottuk a kemencét, és a második szoba felőli közfalról eltávolítottuk a tapasztást, egy álló téglalap alakú befalazott felületre bukkantunk. Ez egy fülkés tüzelőnyílás volt, ami összefüggött a második szobában már föltárt lyukkal. Mind kialakításában, mind méretében szinte teljesen megegyezett az első szoba tüzelőnyílásával. Mindkettő konyhából fűtött kályhának •— itt szemeskályhának — a szája volt. A hátsó falban a rakott tűzhely mögött egy másik kemencéhez tartozó üreget bontottunk ki. Ez a kemence középen helyezkedett el, és padkára volt emelve, ugyanis üregének falba mélyedő része a fal aljától számítva 25 cm magasan kezdődött. Üregének jobb oldali ívébe később belevágták a konyha északra néző, kémény alatti ablakát. A kemence üregből középen egy keskeny (12 cm-es) falba vájt füst járat húzódott föl a kéményboltozat aljáig, eb-