Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

pilléreit rögzíthették a falba. Később a pillérek alapjait föl is tártuk a padlóban. A hátsó, É-i fal teteje szintén kissé ívelt volt, alá vágták be utólag a bontáskori ablakokat a konyha átalakításakor (16. kép). A hátsó falon és a harmadik helyiség (a továbbiakban második szoba) falán a sarokban újabb befalazott felületek kerültek elő. 25 cm-rel a föld fölött két 1 méter magas és 1 méter széles hiányos félkör alakú vályogberakás volt. A felületek a sarok vonalában találkoztak. Kibontottuk a vályogot, és egy szabályos gömbölyded üreget találtunk, pontosabban egy kemence üregének falba mélyedő részét

17 (17. kép). Ugyancsak a második szoba közfalán, a kémény alatti falrészen fönt, de különböző magasságban három füstlyukat tártunk föl. Kettőnek a mérete egyezett a ma is használt kályhacsövekével. A középső azonban széles, lapos nyílás volt, olyan, amilyennel a rakott tűzhelyek széles füstcsatornája szokott végződni. A kerek lyukak közül a belsőt korongolt, feneketlen köcsögszerű cserép bélelte (18. kép). Kibontottuk még a bejárati ajtó jobb oldala mellett lévő falitékát. Lényegében csak egy díszes kerettel és ajtóval ellátott, meszelt falifülke volt. Kerete alatt volt egy-két réteg meszelés a falon. A falkutatás során több nyomot ebben a helyiségben nem találtunk. Hozzáfogtunk a padló vizsgálatához. A téglaburkolat alatt az eredeti földpadló bolygatott volt. Az egykori, szokásosan döngölt, tapasztott járószint elpusztult. Megpróbáltuk kideríteni, maradt-e valami a sarokban egykor elhelyezkedő kemence padkájából. Két irányból keskeny kutatóárkot ástunk a kemence üreg felé, párhuzamosan a második szoba közfalával és erre merőlegesen a hátsó fal közelében, mintegy két méter távolságból, azonban kemence alapnak vagy padkának semmi nyomát nem találtuk a földben. Ezután az utcai szoba tüzelőnyílását közelítettük meg a konyha közepétől lapáttal fölszedett árokkal. Itt a feltöltés alatt rábukkantunk egy vályogból rakott padka alapjára. Négy sor mélyen kezdődött, 51 cm széles és 190 cm hosszú volt. Vége a hátsó falig ért, elöl pedig szorosan a kémény egyik tartópillérének alapja mellé épült. Oldalain a mázolt sártapasztás érintetlenül megmaradt. A pillér alapja mélyebbre, egészen a közfal fundamentumának aljáig nyúlt, öt sor mélységben két egymás mellé rakott vályog alkotta, ez alatt pedig hat sorban három-három vályog (15—16. kép). Az utcai szobában és a konyhában (a továbbiakban első konyha) végzett föltárások eredményeit a következőképpen foglalhatjuk Össze. A szobában a konyha felőli közfal mellett egykor kívülfűtős tüzelő állt. Ennek a falban lévő fűtőnyílás, a kályhaváll méretű és alakú bevágások, valamint az égésnyomok tanúbizonysága szerint (szemes)kályhának kellett lennie (13. kép). Az eredetileg földes szobát még a kályha működése idején lepadlózták. Az első konyhában dongaboltozatú szabadkémény volt. Alóla nyílt bal oldalon az utcai szoba tüzelőjének szája, ami előtt tüzelőpadka húzódott. A kémény alatt a jobb sarokban foglalt helyet a kemence, üregének egy részét a falba mélyítették (19. kép). A falkutatást a harmadik helyiségben — a továbbiakban második szobának nevezzük — folytattuk, amit a néprajzi gyűjtések szerint az I. világháborútól bizonyíthatóan lakószobaként használtak. Ennek a helyiségnek több részlete már első látásra problematikusnak és atipikusnak tűnt. Udvari falába, szorosan az ablak mellett egy 1872-es évszámmal és B. A. — T. P. monogramokkal ellátott, festett, virágozott falitéka volt beépítve. Megmunkálása és stílusa teljes mértékben megegyezett a ház egykori, 1872-vel datált, Bálint András és Tóth Pál neveit viselő sarokpadjáéval. Ezek a díszes bútordarabok tisztaszoba berendezéséhez készültek. Mivel a családi emlékezet

18 szerint a ház tisztaszobája mindig az utcai volt, megpróbáltuk kideríteni, nem az első szobából hozták-e át a tékát ide. Befalazott helyének meg kellett volna lennie a falban, mégpedig tipikus elhelyezésben az udvari falnak az ablaktól a bejárat felé eső szakaszán. Azonban sem itt, sem másutt nem találtuk meg. A téka egy díszes kerettel és előlappal ellátott faliszekrényke volt. Kiemelve a következőket tapasztaltuk. A keret alatt két-három mészréteg volt. Maga a fülke meszeletlen és tapasztatlan, de erősen füstös. Miután a füstöt lekapartuk, vöröses-barna kemény, égetett felület tűnt elő. Kiégették, talán azért, hogy vízzáró réteget képezzenek. A téka helyének ez a körültekintő kialakítása, valamint az a tény, hogy az első szobában nem találtunk tékanyílást azt látszik bizonyítani, hogy a tékát eredetileg is ide szánták. Ebből arra következtetünk, hogy 1872-ben ez a helyiség lehetett a tisztaszoba. Nem mond ellent ennek a keret alatt lévő meszelés sem, mert az vékonyságából ítélve lehet alapmeszelés is, a tapasztott falat legelőször ugyanis kétszer vagy háromszor szokták bemeszelni. Gondot okozott továbbá az, hogy a második szobának két ablaka a hátsó főfalon északra nyílik. Általában a Sárközben és másutt is az ablakot vagy ablakokat az udvar felőli falban helyezték el. Ezért megvizsgáltuk, hogyan viszonyulnak az említett ablakok az épület építéskori állapotához, és hogy nincs-e befalazott ablak a tornác felőli oldalon. Befalazott ablakot nem találtunk, az északi falnak ablak nélküli állapotát pedig nem tudtuk föltárni. A hátsó ablakok méretükben, szerkezetükben megegyeztek az első szoba utcai ablakaival. A helyiség udvari ablaka azonban több részletében különbözött. Ügy tűnt, valamikor fölújították, vagy kicse-