Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

ezt úgy értékeljük, hogy a tornác építésekor nyitott, pilléres, téglaburkolatú folyosó volt. Mégpedig hihetőleg egyidejű az utcai homlokfallal. Ugyanis az első pillér a ház sarkán összeépült az utcai főfallal, köztük elváló felületet nem tudtunk földeríteni. Ehhez a sarokhoz támaszkodik a kapu északi pillére. Alatta a külső tornácfal meszelt. A kapu, tehát — amelyben, mint említettük 1864-es téglák voltak —• későbbi a háznál. Ugyanez vonatkozik az utcai kerítésre is, amiben a legöregebb évszámos tégla 1864es bélyeget viselt. A tornácpillérekben nem volt dátummal ellátott tégla. És sajnos az épületből a fölsoroltakon kívül nem került ki több jeles tégla. A tornácnak a bontáskor hat pillére volt. Közülük az ötödik későbbi a többinél, ugyanis kis méretű gyári téglákból rakták, nem sárral, hanem habarcskötéssel, még a kézi vetésű téglákból álló mellvédnél is későbbi, abba be van kötve. A családi emlékezet számon is tartja, hogy valamikor kidőlt, és újra kellett falazni. Vékony, párkány nélküli falpillér helyezkedik el a tornác végén, közvetlenül az istálló kinyúló harántfalához simulva. Amikor lebontottuk, igazolódott az a föltevésünk, hogy itt eredetileg nem volt pillér. Alatta az istállófalon tapasztást és több meszelésréteget találtunk. Fölötte a koszorúgerenda vége, amely az istálló főfalán nyugodott, korhadt volt. Valószínűleg itt utólag aláfalaztak, hogy megerősítsék. A teljesség kedvéért azt is megvizsgáltuk, lehetett-e a háznak tornác nélküli állapota. Erre egyértelműen nemmel kell válaszolnunk. Ugyanis a tornác és annak alapjai az utcai fallal meg a tetőszerkezettel szerves egységet alkotnak. Az épület födémgerendái a tornácot is áthidalják. Az őcsényi ház tornácos voltát hagyományosnak tekintjük, hiszen a tornácnak a Dél-Dunántúlon igen nagy múltja van.

16 Az utcai homlokzat klasszicista tagolása, jól komponált vakolatdíszítményei azt sugallták, hogy változatlan állapotot őriznek a XIX. század közepétől, második felétől. Néhány részlet azonban már első látásra másodlagosnak tűnt. A szinte érintetlen oromfal és a vízszintes osztópárkány (az épület főpárkánya) alatt nagyon pusztának látszott a fal. Nagynak véltük az ablakokat. Hiányzott a lábazat. A homlokzat szélein lévő oszlopok független elemnek mutatkoztak. A falföltárásoktól elsősorban ezeknek a kérdéseknek a megoldását reméltük. Ezen kívül kutattunk az évszám után, amit a tulajdonosok elbeszélése alapján a tornácajtó fölött sejtettünk. Ügy tudták, hogy a szemöldökfa fölött a vakolatba 1858 volt írva. A föltáró munkát az ajtó fölött kezdtük. Itt a legfelső — elbeszélés szerint XX. század eleji — vakolatréteg alatt egy szép, sablonnal készült mészhabarcs díszítményt találtunk. Fekvő, késő klasszicista keretbe foglalt, stilizált virágmintát ábrázolt (6. kép). Fölötte, a vele összefüggő rétegben sík mészvakolatot, alatta az ajtó sávkeretezését, tőle jobbra kváderkő mintázatot bontottunk ki. Évszám nem volt. Helye sem, pedig a legalsó rétegben jártunk. Alatta a falban másfél sor utólagos téglaberakást találtunk, ami, ha volt is egykor itt évszám, azt megszüntethette. Ezután az oromfalon folytattuk a falkutatást. Elkezdtük lehámozni a számtalan meszelésréteget a díszekről. Először a kissé meghatározatlan alakú csúcsdíszt tisztítottuk meg. Hosszúkás, kiemelkedő mintát nyertünk, ami leginkább stilizált kehelyhez hasonlított. Színezve volt, vörössel és kékkel. Ez alatt helyezkedett el az oromfal fő díszítménye, a timpanon, ami két pilaszterre támaszkodott. A pilaszterek közrefogták a padlásszellőzőket. A timpanonban növényi minta látszott, alatta csipkézet. A meszet lehántva, éles vonalakkal tűnt elő az eredeti, festett vakolatdíszítmény : a háromszög vörös mezejében kidomborodó kék „virágfa". A csipkézet ívein és karéjain a kék és a vörös szín váltakozott. A pilaszterek fejezetein vésett számokat tártunk föl, a baloldalin 18-ast (7. kép), a jobbon 72-est. Ugyanez a szám, évszám olvasható a második szoba falába épített falitékán és a ház egykori sarokpadján. A tékán a dátumon kívül szerepel még két monogram is: B. A. és T. P. A sarokpadon a neveket is kiírták, Bálint Andrásét és Tóth Pálét. Ennek ismeretében a homlokzaton különös gonddal kutattunk az esetleges nevek, monogramok után. Az oromfalon nem találtuk, a főpárkány fogazata alatt, a két ablak köze fölötti részen azonban rábukkantunk egy fél B betűre és egy teljes A-ra. További falkutatásaink azt bizonyították, hogy az utcai homlokzat vakolatát a tornácajtótól az ÉNy-i sarokig eltávolították. Az 1872-vel datált vakolatrétegből a fölsoroltakon kívül a főpárkány alatt, a két ablak közti részen maradt még egy kis folt, kváderkőmintázattal (8. kép). Aprólékosan megvizsgáltuk a statikailag funkciótlan két díszoszlopot. Ügy tűnt, hogy utólag építették őket a ház elé. Azonban három helyen téglával voltak rögzítve a vertfalba. Alattuk sem meszelt, sem vakolt réteg nem volt (9. kép). Az 1872es vakolatréteg kváderkő-mintázatát az oszlopokhoz érve lezárták. Mindez amellett szól, hogy az oszlopok 1872-ben már megvoltak. Arra nézve viszont nincs bizonyítékunk, hogy ekkor vagy ennél korábban készültek-e. A homlokzat eddig föltárt állapotával összhangban vannak az ablakok, figyelembe véve a vakolatdíszítmények elhelyezkedését, arányait és különösképpen a sávkeretezés maradványait. Azonban alattuk korábbi ablakkivágások alsó sarkait sikerült föltárnunk, 20 cm-rel mélyebben a bontáskori (és 1872ben meglévő) ablakokénál. A nyílásrészlet vízszintes és függőleges oldalai meszeltek voltak. A teljes