Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

re, láncon lógó újabb rácsot függesztettek. A kémény tetőn kívüli részét (24. kép), élére állított téglából falazták, középtájon keskeny párkánnyal. Fejezetét két egymást keresztező dongaboltozat képezte, alattuk félköríves nyílásokkal. A másik kémény a második és a harmadik szoba közötti falban volt; kisméretű téglából készült, felső részén egyszerű záródással. A ház legszebben díszített része az utcai homlokzat volt. Az oromfal háromszögletű részét hangsúlyos párkány osztotta két részre. A szépen profilozott párkányt középen erőteljesebb függőlemez tagolta, alsó részén a falba simuló fogsor szegélyezte. Az oromfalat körben 20 cm széles lizéna keretezte, melynek felső sarkában kehely alakú vakolatdísz volt. Az oromfal közepén két pilaszteren elmosódott párkányokkal keretezett timpanon nyugodott. Vízszintes párkánya alatt körívekből álló csipkézet húzódott. A pilaszterek között volt a padlás két szellőzőnyílása. A timpanon belsejét domború virágmotívum töltötte ki, háromszöghöz igazodó kompozícióval. A homlokzat alsó része viszonylag egyszerűbbnek mutatkozott. Két oldalán falhoz tapadó kerek oszlopok szegélyezték, körbefutó tagozatokkal, szögletes oszlopfőkkel és lábazatokkal. A bal oldali oszlopfőn egyszerű hasáb alakú, a jobb oldalin kifelé forduló, az ereszvonalhoz hajló tagozat volt. A homlokzat alsó síkja 1 cm-rel mélyebben húzódott, mint a felső. A kiugrás széle az ablakok alsó vonalához igazodott, megkerülve azok zsalugáteres formáját és az ajtó rátétes tagozatos felületét. Jól látható volt, hogy a homlokzat többszöri fehér meszelése erősen eltömítette, torzította a vakolatmintákat és a tagozatokat. Helyenként a motívumok kivehetetlenekké váltak. Az épület udvari homlokzatát szépen komponált tornác díszítette. A szögletes pilléreket falazott mellvéd kötötte öszsze, melyet csak két helyen szakított meg a tornácajtók fűrészelt díszes szárnya. A pillérek tetején egyenes gerendák feküdtek, a találkozások alatt formátlan oszlopfőkkel. A hosszanti eresz egyszerű íves tagozattal fordult kifelé, párhuzamosan vele, a pillérek között, szárító rudak sorakoztak. Az épület köz felőli homlokzatán és a kamra udvari oldalán szürke fröcskölt meszelés volt, a széleken és az ablakok körül fehér keretezéssel. Már a bontás előtt az épület szemrevételezésénél észrevehetők voltak korábbi átalakításra utaló nyomok. Ilyen volt például az a tetőtérben megfigyelhető megoldás, hogy a szabadkémény helyén a szelemen egy részét kifűrészelték. Ez ismétlődött a második szoba feletti részen is. Ugyanitt megfigyelhető volt, hogy a födém hátsó fal felőli részén korábban megbolygatták a szerkezetet: a burkolatban mélyedés volt. Ezekből a nyomokból arra lehetett következtetni, hogy a második szoba korábban szabadkéményes konyhaként működött. Ezt támasztotta alá az ajtók elhelyezése és a közlekedés rendje is. Építési periódusok elkülönülését sejtette a hátsó udvar felőli oldalon, az istálló és a kocsiszín találkozási vonalában, az eresz szerkezeti kialakításában lévő éles váltás. A téglából falazott, kifelé forduló ereszt itt deszkázott megoldás váltotta föl. A homlokzat átépítésére figyelmeztető jel volt az oromzat és az alsó rész közötti kompozíciós színvonalkülönbség. A konyha ablakának a többiétől eltérő deszka áthidalása utólagos elhelyezésre utalt. Ugyanígy eltért a többi pallótokos ablaktól az első szoba gerébtokos ablaka is. Itt az ablak korábbi cseréjére gondoltunk. II. A bontás 1976. augusztus 9-én megkezdtük az őcsényi ház bontását.

14 Amikor hozzáfogtunk, úgy véltük, hogy egy tipikus, szoba-konyha-szoba-kamra beosztású házat fogunk föltárni, amelynek kamráját az idők folyamán szabadkéményes konyhává és kiskamrává alakították át. Mint látni fogjuk, a föltárások eredményei föltételezésünket csak részben igazolták. Valójában ennél a sémánál sokkal gazdagabb kép bontakozott ki. A munka több ponton indult. Először az udvar téglaburkolatát szedtük föl. Majd a tornác téglaborítása és mellvédje következett. Közben mások a tetőcserepet szedték, és rakodták teherautóra. A bontás idején folyamatosan szállítottunk Szentendrére. Minden cserép-, tégla- és faanyagot elhoztunk, a pince nedves téglái kivételével. Ellenőriztük az előzetes műszaki fölméréseket, majd az építészek hozzáfogtak az utcai homlokzat vakolatdíszeinek föltárásához, a muzeológus pedig megkezdte az első szobában a padló- és falkutatást.

15 Az udvar fölszedett téglaburkolatában bélyeges és évszámos téglákat találtunk: O K, V I, S, N monogramokkal és 1889-es dátummal. 1864-es évszámú és 72-es jelű téglákat bontottunk ki a kapupillérekből, az utcai kerítésfalból és a tornácburkolatból. 1864-es téglákat találtunk még az istálló és a kocsiszín padlójában. A tornác mellvédje és a pillérek találkozásának vonalában a vakolat megrepedt, ami arra engedett következtetni, hogy nem egyszerre épülhettek (4. kép). Lebontottuk a mellvédet. Alatta a pillérek lábain körben tapasztást és több rétegű meszelést találtunk (5. kép). Ez azt bizonyítja, hogy a mellvédet később falazták a pillérek közé. A mellvédben 72es, 69-es számos, valamint A J, H GY, P és N jelű téglák voltak. Megvizsgáltuk a tornác burkolatát, ebben 1864-es datálású téglákat fedeztünk föl. A pillérek lábai és a tornácfal (D-i főfal) alja a téglázott padlószint alatt nem voltak bemeszelve. Mind•