Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

vertfalú épületeiben a kiugró- és a „kályhás kemence" egy házon belül a XX. századig tovább élt.

9 A konyhában nem alakult ki a középpadka. Sok esetben megmaradt a kemence nélküli konyhatér, sok esetben viszont a boltozott kemence „behúzódott" a szomszéd udvarából vagy a ház kamrájából a konyhába. Az itteni házak kevesebb változtatással őrizték meg a későközépkori alföldi házépítés hagyományait, mint a Nagy Alföld BÄTKY Zsigmond által alföldinek vagy középmagyarnak nevezett hajléka.

10 Az Őcsényi ház múzeumi története lényegében 1967-ben kezdődött. Ekkor alkották meg az első átfogó tudományos koncepciót a szabadtéri múzeum létrehozására. A 22 tervezett földrajzi-néprajzi egység közül az egyik a Tolna megyei és Kalocsai Sárköz bemutatását tűzte ki célul.

11 E cél megvalósítására választotta ki CSILLÉRY Klára az őcsényi házat 1968-ban, ANDRÁSFALVY Bertalan javaslata alapján. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1970-ben megvásárolta az épületet. Ettől az évtől a dél-dunántúli tájegység telepítési tervében szerepel. Elkészült a részletes műszaki dokumentáció, majd az épületet 1976-ban lebontottuk. Újraépítésének néprajzi tervét ZENTAI Tünde írta 1977-ben, kiviteli terveit SABJÁN Tibor készíti. Berendezéséhez hozzávetőleg ezer tárgyat gyűjtöttünk. A Lovas-féle ház 1976-ban, a bontás idején az őcsényi háznak a fent leírtaknál „fejlettebb" állapotát mutatta. Számos átalakítás volt mögötte, amelyek kisebb módosításoktól eltekintve az I. világháború előtt történtek. Ezt az állapotot rögzíti az első fejezetbe foglalt műszaki leírás. I. Az őcsényi lakóház 1976-ban A lakóház a hosszanti telek északnyugati sarkába épült, rövid homlokzatával a Fő utca, hosszabb oldalával a köz vonalára. A telek mélységében három, funkcionálisan is. elkülönülő részre tagolódik.

12 Az első udvart északi és keleti oldalról a lakóház és a vele „L-" alakot képező gazdasági szárny zárja, délről a szomszéd ház, illetve telek, nyugatról pedig az utcai kerítés és kapu. A kerítés égetett téglából készült, külső oldalán vakolva és meszelve, belső oldalán nyers felülettel, melyet erősítő pillérek tagolnak. A kapu két oldalán a kerítésnél erőteljesebb és magasabb tégla pillérek vannak. Egyikük a ház homlokzati falához építve. A fejezetüket kifelé forduló egyszerű párkány keretezi. A kétszárnyú kapu függőleges deszkákból készült, melyeknek a felső vége fűrészelt díszítésű. Az utcai nagykapu és a kocsiszín közötti útszakaszt lapjára fektetett téglával burkolták. A behajtó út és a szomszéd ház között nyomós kút van. A telek második része a hátsó udvar, mely a régebbi épületrész mögötti zárt beépítésű udvarból és a körülvevő gazdasági épületekből áll. Ezt az együttest 1938-ban építették újjá.

13 Fő épülete a kétszintes, téglafalú, nyeregtetős pajta és kocsiszín. Az ,,L" alakú épület istállóját és a pajtát disznóól és egy kisebb istálló köti össze az északi telekvonal mentén. A gazdasági udvar végét a pajtától a szomszéd telekhatáráig húzódó épületegyüttes zárja, melynek földszintjén kocsiáthajtó pincelejáróval és nyárikonyha található. Emeletén hatalmas lécvázas góré húzódik. A góré eresztoldalékában, az áthajtó út jobb oldalán nyitott nyári állás épült jászollal az ökrök számára. Ugyancsak az út jobb oldalán disznóól és árnyékszék csatlakozik az „L-" alakú épületszárny kamrafalához. Az udvar bal oldalán téglával körülfalazott trágyagödör van az istálló és a disznóólak szögletében. Ebben az udvarban is, akárcsak az elsőben, az áthajtó kapukat téglával kirakott út köti össze. A telek harmadik része a gazdasági udvar mögötti kert. Egyetlen építménye a téglakerítéshez és a pajta falához csatlakozó cserépfedésű nyitott méhes szín. A telek és építményeinek rövid bemutatása után ismerkedjünk meg a lakóház bontás előtti részletes leírásával. Az épület tornácára az utcai kiskapun keresztül lehetett bejutni. A ház első részében három szoba volt, de csak a másodiknak nyílt bejárata a tornácról. A szobák után következett a szabadkéményes konyha, melynek kéménye alatt szögletes sarokkemence foglalt helyet (21. kép). Szája a 45°-ban lemetszett sarkáról nyílt, alig magasabban a konyha padlójánál. Azért, hogy a kemence használata kényelmesebb legyen, előtte a padlóban mintegy 60X60 cm-es deszkakerettel és ajtóval ellátott, 40 cm mély gödör volt. A hátsó fal mentén, sütő részével a kemencére támaszkodó lábas takaréktűzhely állt. Alsó részén fás lyuk volt, melynek mélysége a falig tartott. A kemence és a takaréktűzhely száját vaslemez ajtó zárta. A kemence füstje a sarokba épített szögletes kis kéményen szállt fel a szabadkémény alá, míg a takaréktűzhely füstjét bádogcsövön keresztül vezették a magasba. A konyha után keskeny kamra következett, ennek ajtaja a szabadkémény alól nyílt. Tornác felőli részében nagy lépcsőkből álló rakodórész volt. Ez a tornácról nyíló pincelejárat tetejére épült. Az épület hossztengelyben álló dongaboltozatos pincébe 14 lépcsőfokon lehetett lejutni. A lépcsőkkel szemben és a pince végében falba mélyített vakablakok voltak. A lejárat mellett alacsony mellvédű falazott pillér állt. A pince padlója döngölt föld volt. A padlásra a tornácról nyíló magasabb ajtón át lehetett feljutni. A fa padláslépcső a konyha légterébe metszett bele. Alsó felülete burkolva és me-