Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása

szelve volt. A kamra után egy nagyméretű istálló következett, melynek szélessége a tornácét is magába foglalta. Egyik bejárta a kocsiszínből nyílt, a másik a hátsó udvarra nézett. Padozata téglával volt burkolva, melyben a két ajtó között kicsit mélyített út húzódott, két oldalán trágyáié vezető árkocskákkal. Belső berendezéséhez tartozott több jászol és egy szénagyűjtő rekesz. A téglaburkolatú kocsiszín az istállóhoz csatlakozó keresztszárny egy részét alkotta. Innen lehetett a gazdasági helyiségek fallal elkülönített padlására feljutni, és innen nyílt a külső kamra helyiség is. A kocsiszín elöl nyitott volt, hátul nagy kétszárnyú kapu zárta, melynek keskenyebb oldala a személyi közlekedést szolgálta. A téglaburkolatú kamra hátsó részében nagyméretű fenyőfa hombár állt. Ceruzás felirata szerint „Tóth Páll készitette 1892 évben". Az épület falait a bontás előtt nem ismertük. A tulajdonosok elmondása és egyes látható nyomok szerint vertfalú volt. Néhány helyen, mint például a tornácon vagy az utcai homlokzaton égetett téglából falazott részletek látszottak. A födémeket vizsgálva általánosságban elmondhatjuk, hogy a fenyődeszkával borított mestergerendás födémet alkalmazták, de a tornácon és a második szobában alulról tapasztott, meszelt födém volt, melynek szerkezetét nem lehetett biztosan megállapítani. Az épület tetőidoma mindkét végén oromfallal zárt „L-" alakú nyeregtető volt, mely kétállószékesszelemenes szerkezettel készült. Anyaga fenyőfa, melyet fűrésszel és bárddal munkáltak meg. A főállások 3—5 m-ként követték egymást, szabálytalan kiosztásban. A székoszlopokat könyökmerevítők erősítették a szelemenekhez, a tető oldaláról pedig ferde támaszok biztosították. A főállásokban a szelemenek közé (néha közbülső helyen is) feszítő gerendát iktattak. A szarufák külső síkjára fűrészelt léceket szegeztek, melyekre hódfarkú cserépből kettős fedés készült. Az eresz kialakításánál a szarufák és a födémgerendák végeit egymásba csapolták. A tetőteret oromfalak zárták le, illetve osztották több részre. Az utcai oromfal vályogból és téglából készült, 15 cm vastagságban, három erősítő pillérrel a belső oldalán. Az első szarufa és a ferde támasz közeit vályoggal rakták ki, lépcsős formában. Az oromfalon két álló téglalap alakú szellőzőnyílás volt. A kamra feletti oromfal, mely az épület végét zárta le, az elsőhöz hasonló módon épült. A lakóház és az istálló rész közötti tetőteret egy ajtó nélküli tűzfal osztotta két részre úgy, hogy a két padlás között nem volt közvetlen átjárás. A tűzfal széle égetett téglából falazott „macskalépcső"-jével túlnyúlt a tetősíkon. Ez a fal is vegyes téglából készült, három erősítő pillérrel (egy középen, egy-egy pedig a székoszlopok tengelyében). A másik oromfal a kocsiáthajtó és a kamra közötti fal fölött épült, az előbbiekhez hasonló módon, de egyik oldalán ajtóval. Az ajtófélfák a feszítőgerendába voltak csapolva. Az épület ablakait asztalos készítette, fenyőfából. Az utcai szoba három ablakából kettő az utcára nézett, a harmadik a tornácra. Az utcai ablakok pallótokosak voltak, külső oldalukon zsalugáteres, belül három osztású üveges szárnyakkal. A szárnyak között kovácsolt vasrács volt. A harmadik ablak gerébtokos megoldással készült, külső oldalán vasráccsal. Mindegyik ablakhoz könyöklő deszka is tartozott. A második szobának egy, a harmadiknak két ablaka nyílt a hátsó, északi falon. Ezek az ablakok a közre néztek, hasonlóképpen, mint a konyha ablaka, mely a szabadkémény alatt nyílt. Szerkezetük pallótokos megoldású volt, deszka könyöklőkkel, akárcsak a harmadik szoba egyetlen udvarra néző ablaka. Az épület többi ablakai, melyek a gazdasági helyiségekben voltak, egyszerű gerébtokos kivitelben készültek. A külső kamrán lévő ablaknak díszes kovácsoltvas táblája volt. A lakórész ajtói egységesen borított ácstokos megoldással készültek, finoman megmunkált vésett vázas bélletekkel és ajtószárnyakkal. A többitől csak a padlásfeljáró és a pince ajtaja tért el lényegesebben, kialakításukban és méreteikben egyaránt. A gazdasági rész ajtajai ácstokosak voltak, az istállóból kétrészes ajtószárnnyal, a kamránál a szemöldök felett szellőző ráccsal. A helyiségek padozata változatos képet mutatott. Az első szobában széles deszkákból készült hajópadló volt. A bejárati ajtó melletti és a vele átellenes sarokban utólagos toldás nyomai látszottak. Hatszögletű burkoló lappal volt a második helyiség, a konyha és a kamra padlója burkolva. Nagyméretű téglával burkolták az istálló, kocsiszín és a külső kamra padlóját, ezzel rakták a tornác kövezetét is, „V"-alakú fecskefarkos mintázattal. Döngölt föld padlója a harmadik szobának volt. A lakóépület feletti padlásteret négyszögletes, lapos téglával burkolták, melyet sárba raktak. A gazdasági rész feletti padláson a födém deszkázatán kívül más burkolat nem volt. Hagyományos tüzelőberendezése csak a konyhának volt, melyet ott részletesen ismertettünk. A füstelvezetés régebbi módját is itt találtuk, a konyha hátsó része fölé boruló szabadkémény formájában. A padláson jól látható kéménytest (23. kép) vályogból épült. Kétoldali ferde dongaboltozata a kéményalja egyharmad-egyharmad részéig tartott. Középen indult felfelé a szintén vályogból falazott kürtő, melyet fokozatos fogyasztással húztak össze négyszögletes keresztmetszetűre. A kürtő szűkülő részében két darab húsfüstölő rúd volt befalazva, melyre keresztben vékonyabb rudakat fektettek. Az így kapott füstölő rács alá, kb. 80 cm-rel mélyebb-