Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Közlemények - ZENTAI TÜNDE-SABJÁN TIBOR: Az őcsényi ház bontása
Zentai Tünde—Sabján Tibor: AZ ÖCSÉNYI HÁZ BONTÁSA Az őcsényi ház a Szabadtéri Néprajzi Múzeum DélDunántúl tájegységének egyik legjelentősebb épülete. 1 Áttelepítésével a Tolna megyei Sárköz népi építkezésének, lakáskultúrájának és paraszti életmódjának megörökítésére vállalkoztunk a XIX. század második feléből. Az épületet 1976-ban bontottuk le. Ebben a földolgozásban kizárólag magának a lakóépületnek a történetével foglalkozunk a bontási föltárás adatai és azok értékelése alapján. A bontás részletes ismertetésével nemcsak az a célunk, hogy az őcsényi ház alakulásának állomásait nyomon kövessük, hanem az is, hogy új forrásanyaggal gyarapítsuk a népi építkezés kutatásának tudományát. Mindemellett kötelességünknek is érezzük, hogy betekintést engedjünk szabadtéri múzeumot létesítő ,,műhelymunkánk"-ba. Az őcsényi ház föltárásának bemutatása csak szemelvény ebből a munkából. Az épületek bontása soha nem volt lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az újkori magyar népi építkezés alapkutatásához bizonyító anyagot szolgáltassunk. Célkitűzésünk és feladatunk meghatározza közreadásunk módszerét. Munkánkat hiteles forrásközlésnek szánjuk, kritikai értékeléssel. Dolgozatunkkal elsőként tesszük közzé pontos műszaki dokumentációval egy népi épület mikroanalízisét. 2 Ezúttal nem végzünk összehasonlító vizsgálatokat, csak a típus meghatározására törekszünk. Analógiákra csak akkor utalunk, amikor az értelmezéshez föltétlenül szükséges. Témánkat természetszerűleg az építészet, a néprajz és a régészet oldaláról közelítjük meg, mivel a konkrét föltárások során ezeknek a tudományoknak az eszközeivel dolgoztunk. Az első fejezetben részletesen leírjuk az őcsényi ház és telek bontás előtti, 1976-os állapotát. A második fejezetben a bontás folyamatát és eredményeit mutatjuk be. Sorra vesszük a föltárt nyomokat, értékeljük őket, rávilágítunk időbeli egymásutániságukra, és ahol tudjuk, keletkezésüket időhöz kötjük. Végezetül összegezzük a birtokunkba jutott adatokat, s belőlük megpróbáljuk fölvázolni a ház fejlődésének folyamatát és ezen belül az egyes szakaszokat. Mielőtt az épület és a bontás részletes elemzésére térnénk, szükségesnek látszik pár szót ejteni arról, mit is képvisel ez a ház a szabadtéri múzeumban és milyen helyet foglal el a hagyományos népi műveltségben. A kiválasztott ház Öcsényben, a Sárköz IX. századtól folyamatos lakott településén 3 állt a Fő (1911 előtt Öreg) utca és a köznek nevezett, Árpád vezér útja saroktelkén/' A kiválasztás idején a Lovas család birtokában volt. A Lovas régi, helybéli család, nevüket a Mária Terézia korabeli urbáriumban ott találjuk a Szekszárdi Apátság úrbéres jobbágyai között. A ház azonban eredetileg az anyai fölmenők, a Bálintok, Tóthok és a nemesi eredetű Osváldok tulajdonában volt, akiknek nevével mind a XVIII. századi, mind a törökkori összeírásokban találkozunk. 5 Gazdasági-társadalmi helyzetüket tekintve Öcsény legrangosabb családjai közé tartoznak. Az I. világháború körül 70 hold földjük volt. Ami, ismerve az őcsényi jobbágyutódok lecsapolások utáni nagymérvű meggazdagodását, nem kivételes. 0 Életmódjuk, tárgyi kultúrájuk megfelel az őcsényi és a szomszédos sárközi falvak módos parasztjáénak. Sőt a XX. század elején talán valamivel saját gazdasági szintjük alatt marad, a család kissé konzervatív, puritán református szemlélete miatt.' A ház a családi emlékezet szerint 1858-ban épült. Azonban, mint látni fogjuk a bontási tapasztalatokból, ennél korábban kellett készülnie. Az őcsényi lakóház a Tolna megyei Sárköz hagyományos népi építkezésének tipikus vonásait testesíti meg. Vertfalú épület. Szobáit szemeskályhák fűtötték. A kályhák tüzelő és egyben füstelvezető nyílásai a szabadkéményes konyhákból nyíltak. Szájuk előtt tüzelőpadka húzódott, amely főzőhelyül is szolgált. A konyhákban egy-egy kemence foglalt helyet, üregük a falba mélyedt. A füsttelenített szobákba a konyhákon keresztül lehetett bemenni. Hasonló, de főleg egy konyhával épült múlt századi házakat a bontás idején még szép számmal találtunk Öcsényben és a szomszédos sárközi falvakban : Deesen, Sárpilisen és Alsónyéken. Itt most előrebocsátva csak a funkció és a házfejlődés szempontjából alapvető jellemzőket soroltuk föl, melyek alapján meg tudjuk határozni az őcsényi ház helyét a szűkebb környezetben és a magyar házkultúra egészében. Ennek a háznak egyenes ősét az Alföldön kiásott XV—XVI. századi településeken találjuk meg. 8 Öcsény és a szomszédos sárközi falvak