Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - K. CSILLÉRY KLÁRA: A szabadtéri múzeumok berendezési problémái

lyet az 1957-es ICOM-deklaráció ajánl, nevezetesen a gyáripar térhódítása előtti parasztházét, ahol minden kézi munkával készült, ha nem házilag, hát háziiparos vagy mesterember által. A falu hagyományos kultúrája a századfordulóra már Magyarországon is bomlóban volt, és ha egyelőre alacsony százalékban is, de már bekerült a falusi háztartások jelentős részének felszerelésébe a gyári áru, a konyhákba az Öntöttvas lábos, a szobába meg a gyári karton ágyterítő, a szentsarokba, illetve a tiszteleti hely mögé acélmetszetek és gyári dísztányérok (4—6. kép). Ez tény, és ha emellett az időszak mellett döntünk, ezt nem lehet purista módon letagadni — mi is ehhez a felfogáshoz igyekeztünk következetesen igazodni a Szabadtéri Néprajzi Múzeum elkészült tájegységének századfordulói berendezéseinél. Nem csupán az ekkor még kétségtelenül meglevő archaikumokat állítottuk be tehát az együttesekbe, hanem a valóságos arányok hű szemléltetésére törekedve, a gyáripar termékeit is.

6 Be kell végülis látnunk, hogy a régebbi emlékanyag fokozódó mértékű eltűnésével a teljes hitelességű enteriőrök igényétől hajtva, idővel még inkább közelednünk kell a mához, következésképp mind nagyobb hányadukban gyáriparból kikerült tárgyak által benépesített berendezéseket állítva ki. Nyilvánvaló azonban, hogy amit a bemutatási időpontnak a későbbre tolásával kétségtelenül elveszítünk archaikumban, színességben, látványosságban, azt megnyerjük a hitelességben, életteli valósághűségben. A távolabbi múltat idéző rekonstrukcióknak mindig egy kissé elvont jellege, sőt rideg üressége helyett a közelmúltat idéző berendezést életszerűvé teszi az a sok kiegészítő tárgy, ami legfeljebb egy vagy két emberöltőt szokott megélni, nemkülönben azok a tanulságok, amit az előkészítés során az eredeti helyszínen még megfigyelhető lakások és az ezek látványát kiegészítő visszaemlékezések nyújthatnak. A lengyelországi Múzeum Budownictwa Ludowego tudományos gárdája még ennél is tovább ment, és egy olyan, egyébként hagyományos módon megépült faházat is beállított a régiesen berendezettek mellé, amelynek bútorzata és a többi felszerelése mind mostanról, a napjainkból való és a mai falusi ízlést tükrözi.

7 Minthogy az ilyen együttesek ott a környéken tipikusnak mondhatók, csak helyeselni lehet ezt a kezdeményezést. Természetesen bármely múzeum csakis egy-egy esetben engedhet meg egy hasonló átlépést a mába — még annak a tudatában is, hogy egy-két évtized múlva ez is történetivé lesz —, hiszen a múzeumoknak az elsődleges feladata mégiscsak a múlt emlékeinek a megőrzése és bemutatása. Az előbbiekhez szervesen kapcsolódik a szabadtéri múzeumok örök fogas kérdése, az, hogy miként is lehet minél élőbbé varázsolni a bemutatott enteriőröket. Sokféle próbálkozás történt, a ketyegő órától kezdve az ablakban nyíló virágig. Mindez, feltéve, hogy például a virágállítás megfelel a kora•f'r -, 4, kép. Botpaladi lakóház, első szoba. B fal. Az alma lék vászonneműjét a gazdasszony. A rium ajtaja nyitva, mintha vendégnek mutatná tartadíszágy térítőjét is ezért emelte fel