Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - K. CSILLÉRY KLÁRA: A szabadtéri múzeumok berendezési problémái

gednek meg. Bár ekkor is inkább csak a szoba többé-kevésbé hiánytalan berendezését lehet megvalósítani — ilyent Hódmezővásárhelyről magam is megkíséreltem összeállítani a Néprajzi Múzeum anyagából, az 1963-ban a budapesti Műcsarnokban rendezett népművészeti kiállítás alkalmával,

5 nem kevés nehézséggel küszködve az apróbb kiegészítő tárgyak esetében. Már kétséges a XIX. század első felének megfelelően való berendezhetőség viszont a ház egyéb helyiségeinél, konyhánál és még inkább a melléképületek belső tereinél. Ma már általánosnak mondható az a felismerés, hogy sokkal biztosabb talajon mozog a berendező muzeológus szakember, sokkal hitelesebb és elhihetőbb a házbelső képe, ha a bemutatás időpontja közelebb kerül korunkhoz. Még a XIX. század második fele is sok tekintetben nehezen leküzdhető problémák elé állítja a berendezőt, így a szobában a hétköznapi ágyneműt, a kamrában egyes mezőgazdasági szerszámokat illetően. A leghitelesebben azoknak az időszakoknak a paraszti házbelsője állítható össze, ahol már szemtanúk is kikérdezhetek, illetve segítségül hívhatók a berendező munka kivitelezésekor. Ez az idő már legalábbis a századforduló, méginkább az első világháború előtti évek. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum eddigi berendezései is a múlt század utolsó negyedéből, illetve a századfordulóról valók (1—7. kép). Ennek a kornak a lakásai azonban többségükben már korántsem mutatják egyértelműen azt a képet, ame3. kép. Botpaladi lakóház, első szoba. A fal. A dagasztóteknő, lisztesbödön, teli szakajtók jelzik, hogy a bemutatás a kora reggeli órákat szemlélteti, amikor ki szaggatva kel a kenyértésza 2. kép. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum botpaladi lakóházának első szobája. A fal. A tűzhely mellett konyhai jellegű szeglet, előtte gyermekeknek, gyengélkedőnek szolgáló kiságy és bölcső