Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - K. CSILLÉRY KLÁRA: A szabadtéri múzeumok berendezési problémái

1. kép Tervezett alaprajz a botpaladi lakóház első szobájához (K. Csilléry Klára). A következő fényképek kivitelezéskor szükségessé vált eltéréseket is szemléltetik haenteriőrjei, de ugyancsak hasznos felvilágosítást kínálnak a múlt századi Néprajzi Faluk épületberendezései is, az előmunkálatok megőrződött lapjai éppúgy, mint az egyes lakóhelyiségekben kiállított tárgyaknak a listái, illetve mindennemű idevonatkozó dokumentáció. A rendelkezésünkre álló források elemzését követően végülis azonban döntenünk kell az éppen megvalósítás előtt álló lakásbelső bemutatási időpontját illetően, alaposan mérlegelve a minden részletében hiteles megjelenítés lehetőségeit. Egy korai, mondjuk 200 évvel ezelőtt megépített ház vele közel egyidős belső berendezést látszik sugallni, és valljuk be, erre ösztönözne a muzeológusi becsvágy is. Észak- és nyugat-európai országokban, ahol jóval több korai forrás áll rendelkezésre, meg hát jelentős számban tekintélyes korúak maguk a szabadtéri múzeumokba gyűjtött épületek is, korábban általános volt a törekvés a lehetőleg minél régebbi berendezésre. Jozef WEYNS egyenesen olyan kísérletre vállalkozott, hogy behatóan tanulmányozva a XVI. századi németalföldi festők parasztházbelsőt bemutató műveit, ezeknek a szellemében rendezze be a belgiumi bokrijki Openluchtmuseum egy Vorselaarból származó házában a még XVI. századból megőrződött szobát. Egyrészt olyan tárgyakat használt fel ehhez, amelyek megtartották az e században dívó formát, másrészt XVI. századi ábrázolások nyomán elkészített rekonstrukciókat.

3 Ez a próbálkozás azonban másutt aligha ismételhető meg. A mi területünkön a XVIII. századnál korábbról nem is maradtak fenn napjainkig paraszti lakóépületek, azonban még a XVIII. századbelieknek maradéktalan berendezéséhez sincsen kellő számú korabeli tárgyunk, mégha meglennének is a segítségül hívható inventáriumok. Egyébként, ami az ily módon való berendezést illeti, Peter MICHELSEN-re hivatkozom, aki dán tapasztalatokra utalva írja, mennyire nehéz feladat a valóság látszatát adni a pusztán egykorú leltár alapján összehozott szabadtéri múzeumi enteriőrnek/

1 A fennmaradt tárgyak és a házberendezést dokumentáló adatok magyarországi lehetőségei legjobb esetben egy múlt század első feléből, derekáról való lakásképet en-