Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - CZAJKOWSKI, JERZY: A földművelési módok bemutatása a szabadtéri múzeumokban

elégítsük, hanem azért, hogy a népi kultúra képét lehetőség szerint természethűen valósítsuk meg a kiállításon. Hasonló szabályoknak kell — a fenti észrevételeket figyelembe véve — megfelelniük a múzeumban elhelyezett gépeknek és berendezéseknek, mint pl. a kultivátor, a járgány, cséplőgép, szecskavágó, valamint a szekér és szán stb. Az ilyen jellegű kiállítási tárgyak száma nem lépheti túl egy meghatározott gazdasági-termelési helyzet határait. Ezért nem tartozhat pl. gőzjárgány egy átlagos vagy éppen gazdag parasztgazdasághoz (lengyel viszonyok között), vagy cséplőgép a zsellérház mellé. A statikus kiállítást érintő második kérdéskör — a múzeum egyes objektumainak vagy egy porta valamelyik helyiségének felhasználása pavilonszerű kiállítás céljára. Mi ennek a célja és az oka? Minden szabadtéri múzeum célja az, hogy megteremtse a lehető legjobb didaktikai vagy ismeretközlő céloknak megfelelő környezetet. Konkrét vagy tipizáló belső berendezések rekontsrukciója esetén a látogató egy általános, de helyes ismeretet kap, mert minden tárgy, mely egy meghatározott helyiség berendezéséhez tartozik, egymással kölcsönös függőségi viszonyban van. A pavilonszerű kiállítás megadja a lehetőséget az ismeretek tudományos elmélyítésére. A tárgyakat rendeltetésük szerint sorakoztatják fel. Az eszköztípusok összehasonlítását a tudományos információs anyag egészíti ki. Ilyenfajta kiállítások rendezése a szabadtéri múzeumokban nagy tudományos és didaktikai jelentőséggel bír, mindenekelőtt mezőgazdasági és más gazdasági kérdésekben. Nagy szabadtéri múzeumokban rendszerint több gazdasági helyiség és objektum áll berendezés nélkül (pl. pajta, csűr), melyek alkalmasak ilyen célokra. Néhány szabadtéri múzeumban azonban különleges pajtát építenek ilyen kiállítási célra (pl. Dumbravában és Sibiuban — Románia). A parkmú1. kép. Stefkowa-i lakóház és szénatárolók a múzeumban. (Sanok, Lengyelország) zeumtípus esetében ez megengedhető, de a falumúzeum típusban egy odaépített pajta elrontaná az egész múzeum képét. Meglehetősen elterjedt a nagy pajták és csűrök felhasználása ilyen jellegű kiállítások céljára. így pl. a Schwerin-Muess-i szabadtéri múzeumban (DDR), vagy a „Cogges Major Farm Múzeum"-ban (Anglia) mezőgazdasági munkaeszközök kiállítása látható. Mezőgazdasági gépek és eszközegyüttesek nagy kiállítása kapott helyet a ciechanovcei Mezőgazdasági Múzeum (Lengyelország) gazdasági épületében, közvetlenül a szabadtéri múzeum szomszédságában. A „Pielisen Museo in Lieksa" (Finnország) szabadtéri múzeumban az egyik legnagyobb épületet arra használják, hogy helyet adjon a faipari kiállításnak, másik objektumban a paraszti szántóföldi gazdálkodás, az aratás és cséplés stb. munkaeszközeit gyűjtötték össze. (1. kép.) Mezőgazdasági gépek kiállításánál a működtetés elvének bevezetése gyakorlatilag lehetetlen. Csupán néhány gépünk van, melyek a mezőgazdasággal és a szántóföldi termények feldolgozásával kapcsolatosak. Ezeket időnként, bemutatás céljából, tudjuk üzemeltetni. A forgó szélmalomszárny, a vízimalom kereke és a vízzel hajtott hasonló berendezések, a működő szőlő- vagy olajprések — tulajdonképpen ez minden, amit egy szabadtéri múzeumban nyújtani tudunk. A kiállítások statikus részét, mely több száz mezőgazdasági eszközt foglal magába, annál nagyobb gonddal kellene előkészíteni, hogy megfeleljenek a szabadtéri múzeumok körülményeinek. Hátra van még a mezőgazdasági termeivények telepítése. Néhányan ebben látják a kiállítási forma tökéletesedését, amely élővé teszi a múzeumot, mások semmi hangsúlyt nem helyeznek erre, és csak az építészeti formációkat emelik ki. A szabadtéri múzeumok története arra az időre nyúlik vissza, amikor megindult az épületek műemlékvédelme, de mint minden elképzelés, ez is sok változáson ment keresztül. Ma nyíltan kimondhatjuk, hogy azoknak a múzeumoknak van a legnagyobb didaktikai, nevelő hatása, amelyeknek lehetőségük van területükön szántóföldi termelést folytatni. Ez teremti meg a megfelelő hátteret a falusi építészet objektumai köré, melyeket természetes környezetükből kiemeltünk. Ezért ebben az esetben a szántóföldi művelés nem kiegészítő elemként értelmezendő, hanem a múzeumi kiállítás állandó, megtervezett része kell hogy legyen. A föld megművelésének három fajtáját kell megkülönböztetni: a kertek és gyümölcsösök a ház mellett, az objektumhoz közel fekvő földek, valamint az épületek vonulatán kívül eső földek. A parkmúzeum-típusban mindkét első variáns telepíthető, a falumúzeumban ezzel szemben mind a három. Az eddigi megfigyelések némi optimizmusra adnak okot, mert sok bel- és külföldi múzeumban lépések