Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - CZAJKOWSKI, JERZY: A földművelési módok bemutatása a szabadtéri múzeumokban

történtek ebben az irányban, de látunk néha olyan területeket, melyek azt bizonyítják, hogy nem értették meg a dolog lényegét, vagy technikai nehézségeik adódtak. Azt hiszem, nem járok helytelen úton, ha azt gondolom, hogy sokkal többet tudunk az építészetről és a belső berendezésről, mint arról pl., hogy milyen növényeket, virágokat és zöldségféléket ültettek a ház körül. Ezen a területen változó volt a divat, és regionális szokások uralkodtak, túl azon, hogy Európa területén belül is különbözőségek mutatkoznak. Nem kell hozzáfűznünk azt, hogy a ház melletti zöldséges kertek és gyümölcsösök jellege bevezeti a látogatót egy bizonyos atmoszférába, tehát ennek megművelése kiállítás formájában a belső berendezéshez kell hogy igazodjon, ami a kort illeti. Maga az épület lehet korábbi, és nem kell a kert jellegével kölcsönös kapcsolatban állnia. A falu jellege szerint (sorosan vagy szórtan épült, egyoldalas vagy utcás, ahogyan azt a falumúzeumban megépítik, az egyes porták között mindig marad kisebb-nagyobb szabad terület, melyet természetes körülmények között különbözőképpen használnak (legelő, szántó, parlag). A megjelenítés szempontjából legkedvezőbb telepítési forma kiválasztása nem könnyű, és előre meg kell mondani, hogy nincs olyan múzeum, mely széleskörű és sokrétű működési körrel rendelkezik, ezen a téren kifejezetten egzakt eredményeket érjen el. Tehát legalább egy lehető pontos telepítésre kell törekedni, ahol különböző növényeket, gabonaféléket és zöldségféléket veszünk figyelembe. Amennyiben lehetséges, a hegyvidék és az alföld különbözőségére is legyünk tekintettel. (2. kép.) Ezért nehéz néhány művelésfajta bemutatása, és éppen ez a helyzet a már régóta nem termesztett növények esetében is. Ugyanez vonatkozik a falu határában fekvő földek művelésére is. Ha úgy véljük, hogy a földművelés a szabadtéri múzeum kiállítási része, akkor még további technikai és tudományos problémák adódnak. Meg kell mondanunk, hogy az agrártörténészek és etnográfusok leírásai csak a művelésmódokat érintik, de a termelési folyamatról, a munkavégzés folyamatáról — csak keveset mondanak. Ez természetes is, mert a kutatást végző etnográfus közvetlen úton kapja meg az eredményeit, kérdező módszerrel — bár sokszor van a helyszínen

) mégis kevés lehetősége van a közvetlen megfigyelésre, és ha mégis adódik alkalom, akkor a jelennel találja szemben magát. Az agrártörténész ezzel szemben száraz számokat tanulmányoz, melynek interpretációja semmi alapot nem ad arra, hogy a termelési folyamatról bármiféle következtetéseket levonjon. Itt érkeztünk el a dolog gyökeréhez, mely már kezdetben is vitatott volt: nem kellene-e a falumúzeum területén kísérleti művelésmódokat megvalósítani? Ez a következőket jelentené: 2. kép. Hegyvidéki lakóház (Skorodne). (Sanok, Lengyelország) 1. Olyan növények kiválasztása, melyek bizonyos területen meghatározott időszakokban a táplálkozás alapját képezték. 2. Olyan talajt keresni a múzeumon belül, mely legjobban megfelel az adott tájnak. 3. A talajt vetéshez vagy ültetéshez úgy előkészíteni, amilyen eljárásokat az adott korban alkalmaztak, feltételezve, hogy: 3. kép. Szoborfülkés kereszt a múzeumi erdei környezetben Jaszczew-ből. (Sanok, Lengyelország)